F1_One Shot

George Russell - You go first

To: atomfizikus

Szia Kedves! Nemrég csöppentem vissza újra az írásba, ezért nem biztos, hogy tökéletes lett ez a kis történet, de beleadtam mindent amit tudtam. 🥺Remélem tetszik és köszönöm a türelmet. 🥰

You go first // Előbb te! 

 George és Katie 15 éve legjobb barátok.  Az egész akkor kezdődött, mikor a suli alsó tagozatában Josh, a gyerek, akit George ki nem állhatott piszkálni kezdte a lányt. Azelőtt a fiú sosem beszélgetett Katie-vel, azóta viszont ők ketten akár a borsó és a héja. Mindenhová, ahová csak lehetséges együtt mennek. Így volt ez a gimnázium után is. George az álmait követve eldöntötte, hogy tovább viszi a go-kartban elért siekreit és magasabb babérokra tör, Katie pedig azért, hogy minél jobban támogathassa a fiút feladva saját, cukrász álmait inkább gazdálkodás és menedzsment szakra ment tovább. Az egyetem elvégzése után hivatalosan is jelentkezhetett a Williams csapatához, mint gyakornok. 

Katie még csak nem is sejtette, hogy George mennyire hálás volt neki, amiért ekkora áldozatott hozott érte. Hiszen ki volt ő? George Russell, egy egyszerű újonc, aki a szárnyait bontogatja. Semmi több. Legalább is George így vélekedett magáról. Katie azonbana világ legbátrabb emberét látta a fiúban, aki mindent feladva egy célt tart a szeme előtt és még attól sem keseredik el, hogy azok, akiknél bebizonyította, hogy jobbak, most jobb esélyekkel indulnak, mint ő. 

George és Katie kapcsolata az idő során szintet lépett. A barátságból több lett, és mégis annak ellenére, hogy visszavonhatatlanul egymásba szerettek igyekeztek megmaradni a profizmus talaján. Persze mindenki tudta, hogy együtt vannak, de ez senkit sem zavart a Williams istállójánál, hiszen mindketten csodás munkát végeztek. Claire nem is lehetett volna büszkébb. akét újoncára. George viszont az utóbbi másfél hónapban szinte teljesen megváltozott. Mintha nem lenne önmaga. Egyre többet lógott Landoval és Alexel, ha pedig Katie megjelent akkor sejtelmes súgdolózásba kezdtek. Eleinte ez nem zavarta a lányt, betudta annak, hogy biztosan valami pasis témáról diskurálnak, ám, ahogy telt az idő, úgy lett egyre kíváncsibb a lány. 

Vajon mi lehet az, amit ennyire titkolnak? Igaz, magának is megvan a maga titka, amit még nem mondott el senkinek, pedig nagyon szerette volna, de egyszerűen nem tudta hogyan fogjon neki. 

A szonbati nagy hajtás lement, George az öltözőjében várt a lányra, ahogy mindig, Katienek azonban más tervei voltak. Akár egy titkosügynök settenkedett át a szomszédos McLaren istállójába, ahol egyből kiszúrta a személyt, akiből infót csikarhatott ki. A lány erőt véve magán. alegváratlanabb pillanatban berántotta a mit sem sejtő Landot egy sarokba, ahol úgy gondolta nyugodtan beszélhetnek. Lando viszont annyira megijedt, hogy mozdulni is alig bírt. Egyből felfogta a helyzetet... bajban van.

- Katie, szia.- próbált azért úgy tenni, mintha nem éppen most lépett volna ki a testéből az ijedtségtől. - Hogyhogy itt? Jól nézel ki, de eszel te eleget? Sápadtnak tűnsz. 

- Landoka, tudom, hogy tudsz valamit és most el fogod árulni nekem. - a lány egyből a tárgyra tért. A kíváncsiság immáron 2 hete fúrta az oldalát. Aludni is alig bírt, de Georgetól hiába érdeklődött, a fiú minden alkalommal szépen hárított. 

- Én? Mégis miről kéne tudnom?! Nem értem miről beszélsz Katie. - Lando is megpróbálkozott azzal, amivel George, a lány ábrázatát látva azonban tudta, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint gondolta. A pánik kezdte elfogni a fiút, nehogy kikotyogja azt, amit a barátja a lelkére kötött. Hatalmas szerencséréje, csapattársa Carlos éppen abban a pillanatban jelent meg. Lando látva a menekülés esélyét egy gyors mozdulattal kitért a lány elől. - Carlito, hát itt vagy! Mindenhol kerestelek már. - Lando érezte, ahogy egy izzadságcsepp lefolyik a halántékán, miközben egy zavart mosoly kíséretében intett egyet a hoppon maradt Katienek.

Feladva ezt a csatát Katie visszaindult a Williamshez, ahol George már átöltözve várt rá, hogy visszamehessenek a hotelbe és végre pihenhessenek. 

- Merre jártál? - érdeklődött a fiú miközben magához ölelte a lányt. - Spáadtnak nézel ki. - tolta el magától, hogy jobban szemügyre vehesse. Katie lesütötte a szemeit, valóban nem érezte magát jól, de nem akarta elmodnani Georgenak, nehogy aggódni kezdjen. Jól ismerte már a fiút, egy kis megfázást is képes úgy kezelni, mintha a világ legnagyobb betegsége döntötte volna le Katiet a lábáról... és ha megtudná az igazságot, vajon hogy cselekedne? 

- Csak egy kicsit sok volt a mai nap, de minden rendben George, ne aggódj. - Katie végül összeszedve magát, kicsit megvakarva a tarkóját jelezte a fiúnak, hogy tényleg nincs mitől tartani. 

A hotelszobába felérve Katie nem tudta tovább tartani magát. Úgy érezte képtelen tovább magában tartani a titkot. Legalább az egyikük legyen őszinte a másikkal. Kifújta a levegőt és határozott léptekkel megindul az ágy felé, ahol George feküdt, miközben az instragam főlapát lapozgatta. 

- George ... - hangja halk volt. Még mindig kereste a megfelelő szavakat. 

A fiú megérezte a lány idegességét, egyből lerakta a telefont és magához ölelte a gondolataiba temetkező lányt. Bár Katie nem mondta ki, érezte, hogy miről is lehet szó. Nem akart tovább titkolózni, ugyan nem így tervezte...de így kell kimondania.

- Katie szeretnék kérdezni ... valamit. - a fiú torka hirtelen kiszáradt, gyomra is egy kis gombócba szorult össze. Mások hogy csinálják ezt olyan könnyen? 

- Én pedig mondani valamit. 

- Előbb te!  - ajánlotta fel a fiú lovagiasan, csupán csak azért, hogy felkészülhessen. Felállt az ágyról és amíg Katie is összeszedte magán, George kapott az alkalmon és gyorsan elővette a kis bársonydobozt, amit a bődöndjében rejtegetett. 

Látva, hogy a lány mégsem lép, úgy gondolta neki kell. 

- Katie, megtisztelnél azzal, hogy.... - térdelt le George a lány előtt.

- Terhes vagyok! - az eddig csukott szemmel ücsörgő lány észre sem vette, hogy George mire készül. Egyszerűen csak úgy kimondta a szavakat, amelyeket eddig titoknak szánt. Ám látva, a térdelő fiút, akinek könnyek csorognak le az arcán hirtelen újabb pánik kapta el. - George, mi a baj? 

- Hozzám jössz feleségül? - bökte ki végül George is szipogva a nagy kérdést. Az eljegyzés eltörpült a hír mellett, miszerint a barátnője a közös gyermeküket hordja a szíve alatt. 

- Oh George. - Katie lecsúszva az ágy széléről a fiú elé térdelt a földre. Kezei közé véve a fiú örömkönnyei által áztatott arcát lágy csókot lehelt George édes ajkaira. - Bolond lennék nemet mondani. 

- Szeretlek! - ölelte magához a lányt szorosan, mégis óvatosan. Mikor George úgy érezte eleget ölelte magához a lányt, finoman eltolta magát, hogy felhúzhassa a szolíd kis ezüst gyűrűt a lány újjára. 

Hát ez volt az, amit a fiúk annyira titkoltak... - mosolyodott el Katie miközben George már újra karjaiban volt, biztonságban és titkotól mentesen, mint újdonsült menyasszony.