F1_One Shot

Pierre Gasly - Monza

To: muffins004

Megpróbáltam újrakreálni az eseményeket amennyire csak lehet, de azért tartva magam Pierre csoda tettéhez. Remélem tetszik majd, vittem bele egy kis pikantériát is, hogy valami újat próbáljak ki.🙄😇

※※※

Pierre Gasly, a Torro Rosso pilótája nehéz időszakon lépett át nem is olyan régen. A lefokozott pilóta a kemény kritika ellenére minden erejét összeszedve újra talpra állt és megmutatta a világnak, hogy ugyanúgy helye van a királykategória világában, mint bárki másnak és azóta Pierre a szeme előtt csak egy cél lebegett, a dobogó legfelső foka.

Kedd van, elég korán a megérkezésre, de Pierre semmit sem bízik a véletlenre. Inkább előbb jön és kihasználja érkezésének előnyeit. Többet edz és tanulmányozza a pályát, amíg a többi riválisa meg nem érkezik. Szerencsére Pierre kiválóan beszéli az olasz nyelvet így nem okoz neki problémát a tájékozódás a hotelben. Gyorsan becsekkolt és elkérte a szobájához tartozó kulcsot, hogy minél előbb nekiláthasson a szoros napirendnek amit utazás alatt gondolt ki. A szobába érve azonban nem várt vendég fogadta. Egy szobalány pucolta az erkélyhez tartozó hatalmas üvegablak tetején, a lány annyira megijedt Pierre hirtelen jelenlététől, hogy az ingatag kis létra, amin eddig egyensúlyozott kicsúszott alóla.

-Nem esett bajod? - Pierre a másodperc töredéke alatt dobta el a kezében lévő bőröndöt és sietett a lány megmentésére. Éppen időben ért oda, így a lány elkerülhette a fájdalmas találkozást a földdel, ehelyett pedig Pierre karjaiban találta magát. A fiú az olasz illemeknek megfelelően olaszul érdeklődött a lány állapotáról.

-K-köszönöm szépen. - mászott ki a fiú öléből gyorsan, hiszen azonnal felismerte a vele szemben zavartan ácsorgó pilótát miközben a fiú anyanyelvén válaszolt neki. Pierre fülét megütötte a lány akcentusa, a normandiai dialektust beszélte.- Elnézést, ha kellemetlenséget okoztam monsieur Gasly. Nem szóltak nekem az érkezéséről, így azt hittem van még időm takarítani.

-Ugyan, én kérek elnézést, hogy korábban érkeztem a bejelentettnél. De biztosan jól vagy? - váltott vissza az eredeti témára Pierre. Hangjában csupa aggodalom és hála, amiért a lány a szeretett anyanyelvén kommunikál vele. - És kérlek, szólíts csak Pierrenek.

-Semmi bajom, köszönöm mo....Pierre. - mosolyodott el halványan a lány. Zavarban volt, amiért egy olyan híres sportoló, mint Pierr megengedte neki, hogy tegezze. Neki, egy egyszerű szobalánynak. - Én... nem is zavarnék tovább. Biztos fáradt vagy és sok a dolgot. Meg nekem is, persze, hiszen dolgozom. Köszönöm szépen még egyszer. - a lány arca egyre vörösebbé és vörösebbé vált, ahogy beszélt. Úgy érezte csak még jobban megalázza magát, ha marad így inkább gyorsan összeszedte a holmiját és sietősen távozott a szobából. Pierre után akart kiáltani de a lány szélsebese távozását nem tudta elég gyorsan lereagálni.

-Hiszen még a neved sem tudom ...

Pierre a nap hátralevő részében az edzőteremben munkálkodott a legtökéletesebb fizika állapot elérésén miközben az ügyetlen, de bájos kis takarítónő járt a fejében. A hosszú combjai, a vékony dereka, a lány pehelysúlyához angyali mosoly és gyönyörű zöld szemek társultak. Meg akarta ismerni a lányt! Pierre sosem tartozott azon emberek közé, aki lenézett volna egy másik embert azért, mert olyan mások szerint alantas munkát kell végeznie, mint a takarítás. Ő sokkal inkább becsülte a kétkezű munkát, mint az irodában ülő, orrukat magasan fennhordó emberek munkáját. Az edzőteremből visszafele menet azon gondolkodott, hogyan is láthatná újra a lányt, amikor egy koppanást érzett a mellkasán.