F1_One Shot

Esteban Ocon - French lover

To: iza055  

Hosszú idő után az első irományom, de remélem azért tetszeni fog. 🥰

French lover  // Francia szerető

Isabella amióta csak az eszét tudta, utazásra vágyott. Egy egyszerű ausztrál lány volt, aki az elmúlt 3 évben minden pénzét félretette és extra műszakokat vállalt szülei éttermében azért, hogy egy nap valóra válthassa az álmát és körbe utazhassa a földet. Isa szerette Melbourne-t, a pezsgést és a városi életet, hogy egy olyan szigeten élhet, amely egyedülálló a Földön, ő mégis ennél többre vágyott. Európai utak, városok és ételek, Isa olyan életet szeretett volna élni, amely kielégíti a lányban rejlő hatalmas kíváncsiságot.

- Ennek elégnek kell lennie. - suttogta magában az ágyán ülő, hosszú éveken át kuporgatott pénzét számoló lány. Az összeg amit összegyűjtött tökéletesen elég volt arra, hogy a lányt elrepítse kedvenc városába, Párizsba. 

Két nappal később a lány bőrönddel a kezében várta a becsekkolást a reptéren. Nem merte kimondani, de pokolian izgatott volt. Hiszen sohasem repült még és életében először hagyja el otthonát és szüleit. 

- Akkor indulok! - Isa hangjából bátorság és izgatottság keveréke sugárzott, ahogy szorosan magához ölelte a szüleit és elköszönt tőlük. 

Hosszú órákkal később, amelyek az izgatott lánynak csupán perceknek tűntek már landolt is a szerelmes városában. A repülőgépről leszállva a hirtelen fények és a hömpölygő emberáradat kissé megijesztette a lányt. Sohasem tapasztalt még ehhez hasonlót, és olyan furcsa volt számára, hogy mindneki egy idegen nyelven beszél körülötte. Egy aprót rázva a fején Isa összeszedte magát és megpróbált átvágni az előtte álló embertömegen, hogy átvehesse a bőröndjét, amely sok másikkal együtt egy futószalagon várakozott. 

- Elnézést, bocsánat ... elnézést. - motyogta halkan a lány, de mintha ott se lett volna. A korábban körülötte lévő embertömeg viszont egyre sűrűsödött, ahogy több és több bőrönd érkezett a futószalagra. 

- Nem ide valósi vagy, jól sejtem? - állt meg Isa mellett egy magas, borostás arcú srác.

- Nem, nem igazán. Most érkeztem Melboune-ből.-  Nézett fel a lány a mellette megálló idegenre, akinek fején egy kék, Alpine  feliratú sapka virított, felsőtestét pedig a hozzá passzoló melegítő felső fedte. - Szereted a Forma-1-et? 

- Úgy is mondhatjuk. - kuncogott Esteban. Tetszett neki, hogy a lány, akinek csupán a segítségére sietett nem ismerte őt fel és nem kezdett őrült sikoltozásba úgy, ahogy azt a többi, átlagos francia lány tenné. - Szóval, melyik a tiéd? 

- Tessék? - kérdezett vissza zavartan Isa. Egészen idáig azt hitte, hogy ő viszonylag a magas lányok közé tartozott, ám a fiú magassága mellett viszont igen csak aprónak érezte magát. 

- A bőröndöd. - mutatott a futószalag felé Esteban. 

- Oh, igen, persze. A sárga, kék csíkokkal. 

Esteban úgy tört át a tömegen, mintha az ott se lett volna. Egyenesen a lány bőröndje felé vette az irányt és játszi könnyedséggel kapta fel azt, majd egy utána érkező fekete utazótáskát is magához vett, így sétált vissza a tátott szájjal álló lányhoz. Isa számára az, hogy a fiú megszerezte számára a bőröndjét felért egy kisebb csodával. 

- Tessék.  

- K-Köszönöm szépen! - hadarta el a köszönőt a lány, már éppen indulni készült, mikor a fiú kezei visszarántották őt. csak ekkor vette észre, hogy a korábban előttük várakozó tömeg megindult a kijárat felé és, ha Esteban nem rántja vissza a lányt, a tömeg csaknem eltaposta volna őt. -És ismét köszönöm. Lassan úgy érzem jövök neked egyel. - Isa szavai apró mosolyt csaltak Esteban ajkaira, akinek éppen most adott egy remek ötletet a lány az esti programjához. 

- Mondd csak, ismered Párizst? Jártál már itt? 

- Nem, még soha. 

- Akkor ma én leszek az idegenvezetőd. - jelentette ki magabiztosan Esteban. Volt valami ártatlan a lányban, amit igen csak vonzónak talált. Ahogy esetlenül megpróbált egy idegen városban  boldogulni saját magára és az első  megérkezésére, egy idegen országbeli versenyre emlékeztette Estebant. A hosszú repülőúton kiválóan kipihente magát, az edzője pedig 2 nap pihenőt adott neki, így bőven akadt ideje arra, hogy körbevezesse a lányt a szülővárosában. 

- Hiszen még a nevedet sem tudom. - vonta össze a szemöldökét Isa. Valami belül azt súgta bízhat a fiúban, mégsem akart tudatosan teljesen bizakodó lenni. A szülei mindig arra tanították, hogy legyen megfontolt, ő pedig igyekezett eszerint cselekedni. 

- Oh, igaz is. - nyújtott kezet a fiú. - Esteban. Esteban Ocon. 

Isa és Ocon két éve, azon a rejtélyes napon ismerkedtek meg egy totális véletlen folytán a párizsi reptéren. Az aznap megbeszélt találkozójuk a Notre-Dame székesegyház elől kezdődött. Miközben körbejárták az épületet, a fiú érdekes történeteket mesélt, amelyek amolyan városi legendaként keringtek a helyiek között. Isa szájtátva hallgatta a történetet a görbe hátú toronyőrről. A számtalan látnivaló és érdekes történet megismerése után Esteban egy apró kis vendéglőben hívta meg vacsorára a lányt. Isa egész idő alatt úgy érezte, mintha egy régi baráthoz érkezett volna Párizsba. Teljesen megfeledkezett arról, hogy Esteban egy idegen, akivel csupán aznap találkozott. Az idegenvezetésnek indult randevú végül az Eiffel toronynál ért véget és egy csókkal pecsételték meg azt.  Évfordulójuk alkalmából ma újra végigjárták azt a körutat, amit két éve tettek meg. 

- Emlékszel arra a napra? - fordul a lány felé Esteban mosolygós arccal. 

- Persze. Fogalmam sem volt, hogy ki vagy és lesmároltál. - bökte oldalba a fiút kuncogva Isa. Az a nap közöttük olyan emlék maradt, amelyet a mai napig felemlegetnek. Isa különösen szereti cukkolni Estebant azzal a bizonyos, hirtelen jött csókkal. 

- Hé! Én engedélyt kértem előtte. - emelte fel védekezően a kezét Esteban. 

- Én pedig most nem fogok! - pipiskedett fel Isa, hogy egymagasságban lehessen barátjával. A fiú köré fonva a karjait egy apró csókot lehelhessen Esteban ajkaira. A fiú Isa dereka köré fonva a kezeit elmélyítette a csókot. Elválásuk után a lány a fiú mellkasára hajtotta a fejét és csöndesen ennyit suttogott. - Csupán átutazóban voltam itt, de  végül szerelemre találtam.