F1_One Shot

Daniel Ricciardo - Breaking the rules

To: @szukanyandiii
Az arany kezedért és a sok csodaszép borítóért egy kis hála olvasmány 🧡😉❤

※※※

Breaking the rules // Megszegni a szabályokat

- Daniel Ricciardo, az Isten szerelmére tedd le azt a vázát! – kiáltott rá társára Andi, Dan ugyanis egy igen értékes és törékeny vázát emelt le a polcról egy betörés kellős közepén.

Andi és Daniel évek óta dolgoznak együtt és eddig minden akciójuk sikeresen zárult. Főnökük Cyril ezért is küldi őket a legkockázatosabb bevetésekre, mivel tudja, hogy mindegy mi az ára, ők ketten megszerzik, amit meg kell, ezúttal egy értékes fájlokat tartalmazó pendrive a célpont.

- Gondoltam elcsórhatnánk még ezt-azt. – kocogott Dan partnere mellé aki idő közben megtalálta a keresett dolgozószoba ajtaját és azon munkálkodott, hogy minél előbb kinyissa a zárat, lehetőleg anélkül, hogy sérülne az ajtó belsejébe elhelyezett zárszerkezet.

- Dan, mi most nem a saját zsebünket jöttünk megtömni, hanem ellopni azt az istenverte pendrive-ot. Cyril megöl minket, ha lebukunk.

Daniel és Andi egymásnak teljes ellentétei. Míg Daniel úgy gondolja az élet csak lehetőségek tárháza, az egyéneknek csupán a számukra lehető legjobb lehetőségeket megragadva kell élni. Ezen életfilozófiával felvértezve Dan mindig a pillanatnak él, folyton jó kedvű, poénjai pedig fáradhatatlanul záporoznak a lányra, aki általában csak szem forgatva hallgatja őket végig. Daniellel ellentétben Andi mindig precíz és a feladatra koncentrál. Ő az, aki általában kihúzza partnerét a bajból, amiért Dan szinte már egy életre adósa.

- Siker! – szisszent föl Andi mielőtt lassan kinyitotta volna az ajtót. Intve Dannek beléptek a tágas szobába.

- Csini. – jegyezte meg Daniela mahagóni asztal láttán. – Keressük meg a kütyüt és tünés.

A páros, mint mindig most is gyorsan és tisztán dolgozott. Dan volt az aki először megtalálta a pendriveot ami az asztal lapja alatti kis rejtett nyílásban talált meg. A kiválló megfigyelő képeségekkel rendelkező Dan számára ez szinte gyerekjáték volt.

Éppen távozni készültek mikor gyanús hangokra lettek figyelmesek.

- Az asztal alá, gyorsan! – Andi és Dan bepasszírozták magukat az asztal alá amennyire csak tudták. Gyanújuk hamar beigazolódott. A ház előtt járőröző őrök észrevehették az alakjukat mikor az ablak előtt kutakodtak és most a biztonság kedvéért ellenőrzik a szobát, aminek ajtaja igen csak gyanúsan nyitva állt.

A két őr éppen csak, hogy bekukkantott a szobába, tudták, hogy ha belépnek és összekoszolják a főnök méreg drága szőnyegét azért később súlyos árat fizetnek majd. Így úgy döntöttek nincs szükség alaposabb kutatásra, bizonyára csak a szemük káprázott.

- Dan vedd ki a térded az arcomból. – alig fértek el az asztal alatt. Ennek eredményeképp Daniel térde a lány lába közé szorult. Andi lábai pedig Dan feje mellett támaszkodtak az asztal lapján. Daniel pimaszul elvigyorodott, élvezte, hogy ilyen közel lehet a Andihoz, akihez már egy ideje, maga se tudja pontosan mióta, de gyengéd érzelmek fűztek. Az ő munkájukban azonban nincs helye szerelemnek.

- Oh, pedig annyira élvezem. – Daniel pontosan tudta, hogy nem lehet köztük semmi, mégis szerette húzni a lányt, aki az előbbi megjegyzésére kissé elvörösödve fészkelődni kezdett.

A nagy mocorgás közepette véletlenül eltalálta a vele szemben kuporgó Daniel nemesebbik testrészét. Daniel fájdalmasan felnyögött, és magzat pózba összegörnyedt miközben magában motyogott valamit, amit a lány nem hallhatott.

- Ezt az előbbiért. – Andi úgy érezte ezzel kiegyenlítette a számlát Daniel felé, ha bár nem szándékos volt a rúgás.

Daniel szenvedésének hangjaira azonban az őrök is visszatértek, ezúttal azonban nem törődve a szőnyeg épségével, csőre töltött fegyvert fogva a párosra rontottak be a szobába. Andi társára nézett, akinek ismét ki kell mentenie őt a csávából. A lány előkapta a fegyverét és egy gyors, de annál pontosabb célzással eltalálta a hozzájuk közelebb álló őr kezét, aki fájdalmas ordítás közepette dobta el a fegyverét, hogy a vérző végtagja felé kapjon. Andi megfogva Daniel ruhájának nyakát felrángatta a padlóról és egyenesen az üvegablak felé kezdett szaladni, nyomában a fiúval, aki kerek szemekkel nézett a lányra.

- Megőrültél? Meghalunk!

- Van jobb ötleted? – Daniel beismerte, hogy az ajtón át nem távozhattak, hiszen azt őrök torlaszolták el. Más kijárat hiányában valóban nem maradt más választás, mint az ablak.

Daniel erőt vett magán, és az utolsó méteren leelőzte Andit. Vállával az üvegnek feszült, ami a lendülettől és a rá helyezett nyomásra apró kis darabokra tört. Daniel zuhant ki elsőnek rajta. Kezével Andi apró keze után kapva közelebb húzta magához a lány törékeny testét miközben zuhantak. Andi Daniel mellkasába kapaszkodva várta a becsapódást, ami másodpercek múlva be is következett. Az őt ölelő fiú hátával egy kuka műanyag fedelének csapódott a kemény beton és törött csontok helyett mindketten megúszták pár zúzódással.

- Honnan tudtad, hogy itt a kuka van? – kérdezte Daniel miután sikerült biztonságos helyre vonulniuk.

- Megfigyeltem amint megérkeztünk. Te sose méred fel a terepet? – Andi az ablakon kémlelt ki. Attól tartott, hogy követik őket.

- Minek? Itt vagy nekem te. – Daniel szavainak hatására megfordult a tengelye körült. Egyenesen partnere szemébe nézett, aki a vele szemben lévő ágyon ült, jobb kezével az oldalát szorongatta kissé fájdalmas arckifejezéssel.

Andi aggódva lépett Daniel elő, aki a lány kérésére készségesen elvette a kezét az oldalán tátongó sebről, amiből dőlt a vér. Valószínűleg a futás közben leadott lövések egyike sértette meg.

- Vedd le a pólód. – Andi segített levenni Danielnek a pólóját. A lány legszívesebben elidőztette volna tekinteté partnere izmos felsőtestén, de a seb ellátása most fontosabb feladat volt.

A rejtekhelyen található elsősegély dobozból egy kis alkoholt és kötöző szereket vett elő. Egy kisebb gézlapra öntött a színtelen, szagtalan anyagból és finom mozdulatokkal kitisztította a sebet. Míg ő a seb kötözésén foglalatoskodott, magán érezte Daniel tekintetét, aki a megérkezésül óta bámulta a lányt.

- Andi. – Daniel kezét lassan a lányéra vezette, kivette kezéből az gézlapot és lerakta maga mellé az ágyra. Andi álla alá nyúlva finoman felemelve azt mélyen a lány szemébe nézett. – Tudom, hogy nem szabadna, nem nekünk ... de a francba már az egésszel. – nem törődve oldalának sajgásával magához húzta a lányt.

Daniel ajkai sóvárogva találtak a meglepett lányéra. Andi mindig is túl szigorú volt magához, kicsi kora óta tudta, hogy ez a munka lesz a kötelessége, ezért is vette olyan komolyan a szabályokat. A szabályokat miszerint a társaság két tagja között semmiféle viszony nem megengedett. A szerelem ugyanis megbolondítja szívet és az elmét, aki pedig nem tud tiszta fejjel gondolkodni annak nem való ez a munka.
De francba a szabályokkal. Daniel jóképű volt, vicces és gondoskodó. Göndör fürtjei már az első napon elvarázsolták a lányt, mogyoróbarna szemei pedig egyenesen vétek volt mélyebben belenézni. Andi átengedve magát az édes érzésnek Daniel nyaka köré fonta a karjait, hogy viszonozhassa a csókot.

- Bolond vagy. – nevetett fel csilingelő hangon Andi miután elváltak.

- Te bolondítasz meg.

Tisztában voltak a következményekkel, de egyiküket sem érdekelte többé sem a társaság, sem Cyril. Számtalan sikeres akció után mindketten úgy érezték, hogy itt az ideje annak, hogy végre a sok szigorú szabály helyett a szívükre hallgatva éljenek tovább.