Word of my heart || YunGi ✓

third

- Mit kell megtudnia és kinek? - jött hozzám közelebb Yunho. Úgy látszik, Hong nem volt elég halk. Kínos mosolyt öltöttem magamra.

- Semmi, semmi... csak csevegtünk! - próbáltam ezzel lezárni a témát, de a kiszemeltem nem engedett.

- Neki elmondod, nekem nem? Mi ez már! - fonta össze a karját tettetett felhaborodással.

- Nyugodj meg, semmi extráról nem volt szó! - próbáltam elbagatelizálni, sikertelenül.

- Mingi, kérlek, ne hazudj nekem! Ha valami baj van, nekem elmondhatod! - olyan édesen mosolygott, miközben leült mellém San helyére, hogy nem voltam képes megint füllenteni.

- Mi csak... szerelmi témákról beszélgettünk! - hadartam el gyorsan.

- Hong szerelmes? - kerekedtek ki a szemei. Nem hazudhatok neki, ha így néz rám!

- Nem... - mondtam nagyon halkan.

- Akkor... te vagy az? - bólintottam a kérdésre. - És ki az? - lett nagy a mosoly az arcán. Ekkor a tanár bejött, és San felénk kezdett sétálni, hogy visszavegye a helyét, de Yunho hirtelen felé kapta a fejét.

San ezután nem tudom miért, egyszerűen megfordult, és visszaült Wooyounghoz, aki örült neki, mint majom a farkának.

Yunho csak újra felém nézett egy nagy mosollyal, és utána az órára koncentrált. Bárcsak én is elmondhatnám ezt magamról. A helyzet viszont az, hogy nem tudtam arra figyelni, hogy mit mond a tanár, egyszerűen csak a mellettem ülő egyén járt a fejemben.

- Haver, meg kell mondanod neki! - akadt ki teljesen. Na, igen. Nem tudom hogyan, de az egyel alattunk járó Jongho szobájában fekszem az ágyon, és valamilyen oknál fogva neki mondom el a bánatomat.

Jóban vagyok a sráccal, nagyon aranyos, csak kicsit furcsa. Szeret edzeni, és a hobbija köztudottan más emberek egymással való összeboronálása. Mondhatni, haverok vagyunk. Ahogy róla tudom, biszexuális, és ezt fel is vállalja. Mosolygós és kissé harcias személyisége miatt pedig senki nem meri és nem is akarja leszólni ezért. Sötétbarna, szinte fekete haja van, szépen vágott szemei és összeségében szép arca. Ez az egyik ok, amiért folyamatosan körülötte legyeskedik pár lány, és néhány merészebb fiú is. Szerencse, hogy a suliban sokak befogadóak. Ennek ellenére én nem akarom megosztani senkivel a kis titkom. Na igen, az már egy masik téma, hogy eddig ennyien tudják már.

Fáradtan néztem rá. Csak beugrottam pár percre munka előtt, aztán már fél órája itt vagyok. Ilyen Jonghoval lenni. Hamar elszalad az idő.

- De nem akarom, hogy megtudja! - kezdtem nyűgösen. - Undorodni fog tőlem, elveszítem, mint barátot, és egy életre megutál! Inkább maradok legjobb barát, mint hogy teljesen elveszítsem!

- Süket duma! - dorgált meg azonnal. - Mi van, ha ugyanígy érez? - tette fel a kérdést, amit én is magamnak ezelőtt sok alkalommal. A válasz pedig, hogy...

- Az lehetetlen! - ültem fel hirtelen, és morcosan néztem Jonghora. - Teljességgel lehetetlen!

- Csak képzeld el, hogy mi lenne, ha- - nem hagytam, hogy befejezze.

- Nem képzelem el, mert beleélem magam! - erre csak elkezdte felsorolni, amit a párok csinálnak.

- De, de, képzeld csak el! Kézenfogva sétáltok, szerelmetesen néztek egymásra, azután közelebb hajoltok, és cupp! Megcsókoljátok egymást! - mondta és mondta egyre hangosabban, mivel én a fülemre tapasztott kézzel, folyamatosan kiabálva próbáltam figyelmenkívül hagyni. Természetesen sikertelenül.