Word of my heart || YunGi ✓

fifth

Reggel ismertlen hangokra és hirtelen hidegre keltem. Még félálmomban valaki lehúzhatta rólam a takarót, aki egyenlő lehetett azon személyek egyikével, akik most felettünk pusmogtak.

Ahogy az álom ment ki a szememből, egyre jobban értettem, mit suttognak.

- Olyan aranyosak! - mondta valaki.

- Mint egy pár! Csak még nem tudják! - hallottam egy másik hangot.

- Össze kell hozni őket!

- Igen, indul a Yunho-Mingi akció!

- Kell egy shipnév. Min...ho?

- Minho? A végzős osztályból?

- Nem, inkább Yungi! A Yungi jobban hangzik! - valaki egyre hangosabban beszélt.

- Igen, akkor Yungi-akció indul! - kiáltotta egy harmadik ember, mire kinyitottam a szemem.

Négy homályos alakot véltem felfedezni, mind a négyen telefonnal a kezükben vitatkoztak.

- Hongjoong, San, Wooyoung, és Jongho! Mi a francot kerestek a szobánkban kora reggel? - kérdeztem álmosan.

- Pssszt! Felébreszted Yunho-t! - tette a szája elé egyik ujját Hong. - Amúgy meg már mindenki a teremben volt, így feljöttünk megnézni titeket, és... ez fogadott! - mutatott ránk. Valóban, még mindig magamhoz szoritottam Yunho meleg testét, és egyhamar nem is akartam elengedni.

- Elkéstünk? - pattantak ki a szemeim. Bólintottak. - Jó, menjetek ki, mi is mindjárt megyünk! - tessékeltem ki őket még fekvő helyzetből. Nem akartam, hogy a félig rajtam fekvő Yunho arra kelljen, hogy leesett az ágyról.

Miközben vissza-visszanézve elhagyták a szobánkat, a szerelmem felé fordultam.

- Yunho! Ideje felkelni! Hé, lekésed a reggelit! - próbáltam keltegetni. A módszer hatásosnak bizonyult, mivel nyammogva nyitogatni kezdte a szemét.

- Mingi...? Jó reggelt! - motyogta, majd jobban megszorított.

- Fel kell kelni! - unszoltam tovább.

- Nem maradhatnánk még egy kicsit így? Már csak öt perc, ígérem. - rimánkodott, amire nem tudtam nemet mondani. Csak bólintottam, és tovább figyeltem hosszú pilláit, tökéletes szemöldökét, puha bőrét, szépen formált száját.

Annyira meg akarom csókolni!

A kezdetiekhez képest ez a vágyam most sokkal erősebb volt. Pár centi választotta el a szájunkat, és csak előre kellett volna hajoljak, hogy összeérintsem őket.

Ebben a pillanatban viszont Yunho kinyitotta a szemét, és eszrevette, ahogy telt ajkait bámulom.

- Van valami a számon? - kérdezte odanyúlva, mire elszakítottam tőle a tekintetem.

- Nincs. - nyögtem ki halkan, majd kikászálódtam az ágyból, és megmostam az arcom.

Felvettem egy fekete, iratos pólót és egy farmert, majd bevártam a szobatársam, aki meg is reggelizett, és együtt indultunk el a kihalt folyosókon.