Word of my heart || YunGi ✓

fourth

Reccs.

Ez az egy szó tökéletesen leírja a lelkem és a szívem egyszerre, és az állapotot, amiben akkor voltam.

Már a munkahelyemen pakolom ki a most érkezett árut, és próbálok jó pofát vágni ehhez az egészhez. Mit ne mondjak, nem sikerül.

Csak arra tudok gondolni, hogy valakit szeret. Jobb volt, mikor úgy tudtam, hogy hetero, és senki nincs a közelében. Most meg teljesen össze vagyok törve egy olyan dolog miatt, amihez nincs is közöm.

- Hé, Mingi! - kialtott rám a főnök, mire meglepetten kaptam oda a fejem. - Ne oda tedd azokat! - intett óvatosan. Bólintottam, majd előre bámilva átvittem oda, ahol ő állt.

- Mi van ma veled, haver? - kérdezte az egyik munkatársam, Yeosang. Megráztam a fejem; semmi. - Persze, persze! Látom ám az ábrázatodat, te bizony szerelmi bánattal küzdesz! - hogy lehet ennyire jól kiismerni engem?

Sóhajtottam.

- Jól gondolod. Tényleg szerelmi bánatban vagyok. - mondtam végül lehajtott fejjel. Folytattam volna a söprést, de Yeo úgy gondolta, nen hagyja annyiban a dolgot.

- Főnök! Kérünk tizenöt perc szünetet! - kiáltott oda a bolt tulajának, aki rosszallóan csóválta a fejét.

- Délután van, nagy a forgalom! - mutatott körbe, holott egy árva lélek sem volt a helyiségben. - Ilyenkor nem lehet téblábolni!

- Maga is tudja, hogy ez nem igaz! Na, negyed óra múlva jövünk. - rendezte le ennyivel, majd maga után húzott a raktár végébe. A partvist útközben elejtettem.

- Na, mondd, mire kellett a szünet? - kérdeztem kíváncsian.

- A-a-a! - rázta meg előttem az ujját. - Itt most én kérdezek, te válaszolsz! - csak bólintottam. Úgysem hagyja annyiban.

- Hallgatom a kérdéseidet.

- Jól van, de őszintén válaszolj ám! - tette fel az ujját, mire beleegyezően bólintottam. - Fiú vagy lány? - nagyon meglepődtem. Az emberek általában a kora felől kérdeznek elsőnek, vagy a neve, hovatartozása érdekli őket.

- Fiú. - mondtam, és vártam az undorodó pillantást, ami elmaradt, mert azonnal kaptam a következő kérdést.

- Az osztályodba jár? - tette fel, mire bólintottam. - Hogy hívják?

- Yunho.

- Milyen úgy kinézetre?

- Szőkés, szinte fehér haja van, nagy, csillogó, barna szemei, kb. olyan magas mint én, és eléggé izmos, bár nem annyira látszik, hogy ki lenne gyúrva... - meséltem álmodozva, és akarva-akaratlanul magam elé képzeltem az egyetlem szerelmemet.

- Hát haver, te tényleg belezúgtál. - sóhajtott, a kezét a vállamra tette.

- Tudom... - méltatlankodtam.

- Kövi. Mióta?

- Két éve. Két és fél... talán. Kilencedik első napja óta, na. - kerestem a megfelelő kifejezést.