Word of my heart || YunGi ✓

sixth

- Nagy bulit csapunk szombat este! - csapott az asztalra San, Wooyoung vállát ölelve.

Az ebédlő asztal körül beszélgettünk a hétvégéről. A társaságunk most hét emberből állt; Seonghwa immár Hongjoong párjaként volt jelen. Mindenki bírta, én sokat beszélgettem vele, és ilyenkor valamiért Yunho vádlón méregette Seonghwa-t. Szegény srác nem tudott mit kezdeni Yunho vádaskodásával, de nem, mintha mi tudtuk volna, mi baja van.

- Csak akkor, ha az nem a mi szobánkban van! - tettem fel a kezem. - Abból a múltkor is szarul jöttem ki... - gondoltam vissza a leszakított függönyre és a darabokban lévő kanapéra, amit valaki szét akart szerelni, de csak a feléig jutott.

- Jól van, akkor most Sanéknál tartjuk. - mondta Wooyoung. San és Hongjoong egy szobában vannak, Woyoung pedig egy számunkra ismeretlen gyerekkel van. Nem tudjuk, ki az, de sokunkat nem is érdekel.

- Jó. Ki szerez piát? Mingi? - kérdezte San, és minden szem rám szegeződött.

- Mi? Miért én? - kérdeztem feleslegesen, hisz jól tudtam, innen már nem szabadulok.

- Mert te dolgozol egy boltban! Jó, Mingi hoz piát! - és már ment is tovább.

- Akkor valaki segítsen! Annyi alkoholt egyedül nem fogok elbírni. - akadtam ki teljesen jogosan.

- Majd én megyek veled. - simította meg a kezem Yunho, érintése nyomán égett a bőröm. Nyeltem egyet, majd bólintottam.

- Ja, és hozd el azt az elbűvölő kasszásfiút is! - nézett rám kérlelően Jongho. Szinte ott volt a szemében, mennyire szeretné látni.

- Yeosang-ot? - kérdeztem, bár azt nem tudtam, ki másról beszélhetne.

- Á, szóval Yeosang a neve? Jó tudni. Nagyobb vagy kisebb nálam? - kérdezte álmodozva.

- Idősebb nálad. Ne mássz rá. Ő eléggé visszafogott. - figyelmeztettem előre. Egy életre megutáltatnám magam Yeo-val, ha Jongjo bármit is művelne vele.

- Nem állt szándékomban! - tette fel a kezét védekezésképp. - Habár... - ekkor lelevertem neki egy nem túl erős tockost, majd visszetérzünk megszervezni a bulit. Hívtunk lányokat is, bár mindegyikünknek van kiszemeltje, aki fiú. Nem is értem, minek ez a buli... bár ha ők akarják, ki vagyok én, hogy megvonjam ezt tőlük, nem igaz? Meg hát nekem sem árt egy kis kikapcsolódás.

Hongjoong és én azóta várunk Wooyoung és San összejövésének hírére, de csak nem akarnak vallani. Valamit akartunk tenni, de úgy voltunk vele, hogy majd elmondják, amikor akarják.

A további három tanórám is Yunho mellett ülve telt, amit nem bántam. Sokkal közvetlenebb vagyok mellette mostanában. Azt hiszem, egyre jobban beleszeretek. Lesz egy pont, amikor már nem fogom tudni visszafogni magam. Addig is minden alkalmat kihasználok, hogy mellette lehessek, mert tudom, hogy ha elvesztem a kontrollt az érzelmeim felett, örökre elveszítem.

Amikor végre a szobámban elterülhettem a kanapén, áldottam az eget, hogy legalább vasárnap nem kell dolgoznom.

Yunho ebben a pillanatban vágta le magát mellém a földre.

- Basszus, miért kell ennyi házit adni? Péntek van! - nyögött fel fájdalmasan.

- Nem tudom, de jobb, ha minél előbb elkészülünk vele. Nekem hamarosan mennem kell. Ma túlórázom. - mondtam szinte magamnak, aztán nagy erőt véve magamon felálltam, és az asztalhoz ülve elővettem a tancuccaimat.