Word of my heart || YunGi ✓

tenth

Amikor hazaértem, nem találtam Yunho-t a szobánkban. Ezután persze eszembe jutott, hogy nekem a tetőre kellene mennem. Felvettem egy melegebb pulcsit, majd azonnal a lépcső felé vettem az irányt.

Felcaplattam azon a néhány fokon, majd kinyitottam az üvegajtót. Kint nem az a látvány fogadott, amire számítottam.

A tető üres volt, Yunho sehol.

- Yunho, itt vagy? - kérdeztem a sötétbe bámulva. Előrébb lépdeltem, megtámaszkodtam a korláton, aztán valami melegre lettem figyelmes hátulról.

Egy test simult a hátamhoz, és két kéz ölelte körbe a derekam.

- Yunho...? - suttogtam. Mellém lépett, fél kezével a derekamat fogta, másikkal támaszkodott mellettem.

- Hogy értetted? - kérdezte halkan.

- Mit? - értetlenkedtem.

- Azt, hogy szándékosan csináltad! Hogy értetted? - nézett a szemembe.

- Micsodát? Yunho, kérlek, beszélj világosabban, nem értek semmit! - fordultam felé teljes testemmel. Elkapta a tekintetét, a tájat bámulta.

- Azt mondtad: szándékosan tetted, de nem akartad ezzel tönkretenni a barátságunkat! Nem akartál elveszíteni! Mingi, az Istenért, legjobb barátok vagyunk, nem csókoljuk meg egymást csakúgy! Ha meg emlékszel, miért nem mondtad? Tudod milyen nehéz volt elfogadni a tényt, hogy a legjobb barátom csakúgy lesmárol, aztán letagadja, amikor viszont próbálnám megérteni, mégjobban összezavar azzal, hogy szándékos volt? Tudod te, mi mindent forgattál fel bennem azzal, hogy szándékosan, de érzés nélkül tetted? Mintha más valaki lettem volna a szemedben abban a pillanatban! - kiabálta felém, könnyi patakzottak.

Kapizsgáltam már, mi folyik itt. Ő tényleg azt hiszi...?

- Yunho...

- Magyarázd meg! Magyarázd csak meg, hogy nem éreztél semmit, mondd csak el, törj össze mégjobban! - zokogott keservesen. Nem akartam... nem ezt akartam...

- Azon az éjjelen... az a másik srác... olyan jót beszélgettetek. Természetes, hogy féltékeny lettem. Szinte ragyogtál. Boldog voltam, hogy jól érzed magad vele... de bántott, hogy ő nem én vagyok. Aztán eldöntöttem, hogy leiszom magam a sáragföldig. Nem hittem hogy ez lesz belőle! Nem akartalak megcsókolni, mert azzal lelepleztem volna az érzéseimet irántad! Szeretlek, mindig is szerettelek, és részegen sokkal kevesebb volt az esélye, hogy vissza tudom fogni magam. Nem akartam soha elmondani ezt, mert tudtam, hogy azzal tönkretszek mindent. Csak egy csók, és tessék! Így látlak, ahogy soha nem akartalak! Sírva, zokogva, szomorúan! Szétszaggat a tudat, hogy ez mind miattam van. A szerelmem tönkretett téged, engem, a barátságunkat.

A szemei kikerekedtek, könnyei a földre pottyantak. Tekintete meglágyult, amit egyáltalán nem értettem.

- Yunho, kilencedik eleje óta beléd vagyok esve. Csodálom, hogy nem vetted észre, de közben hálás is voltam, hogy ebben a két évben melletted lehett, mégha csak barátként is. Nem akartalak elveszíteni, ezért elfojtottam a vomzalmamat. Ez egy eléggé elcseszett szerelmi vallomás lett, de... kérlek bocsáss meg. Még ma cserélek szobát valakivel, hogy megszakíthassunk minden kapcsolatot. Nem hiszem, hogy szeretnéd, hogy felforgassam az életedet továbbra is. - mosolyogtam rá.