12

3. fejezet: Piper

-Sam! Ne ráncigálj! Tudok menni egyedül is! - könyörögtem neki.
-Siess Piper! - sűrgetett.
Én próbáltam felvenni vele a tempót, kisebb-nagyobb sikerekkel.
-Tulajdonképpen miért is megyünk oda? - kérdeztem és kikerültem egy tükörjeget. Ha most eltaknyolnék, annak Sam aligha örülne.
-Láttam ott egy könyvet. Pont ezek a nyakláncok szerepeltek benne.- felelte Sam és egy éles kanyart vett jobbra aminek következtében, majdnem nekimentem.
-Az irányváltásokat jó lenne, ha előre közölnéd. - dünnyögtem. - Egyébként is, mióta jársz te könyvtárba?
-Az most mellékes. - felelte, majd szinte berontott a könyvtár ajtaján.
-Jó napot. - köszönt a pult mögött ülő idős hölgynek. - Merre találom a legendákról szóló könyveket?
A hölgy nem is nézett fel az újságból úgy válaszolt.
- A sor végén, bal oldalt.
Sam végig húzott a sorokon és keresgélni kezdett.
Én türelmetlenül toporogtam mellette.
-Jackpot! - suttogta Sam, majd kihúzott egy réginek tűnő könyvet és az asztalhoz vitte, majd leült. Én szemforgatva követtem.
-Meg is van. Tudtam én, hogy itt találom. - mutatta nekem az oldalt.
És tényleg. Egy rajzon ott volt a két nyaklánc.
Alatta pedig a következő szöveg:

Tizenkét csillag őrzi Azilam békességét,
Őrzi Azilam tizenkét részét.
Az első csillag két szarv jelét viseli csuklóján,
A második csak egyet, a vállán.
A harmadik két gyermek arcát hordja magán,
A negyedik két ollót a bokáján.
Az ötödiknek jelképe az állatok nemes királya,
A hatodik még ártatlan, nem sértette még őt meg a férfiak csábja.
A hetedik egyensúlyban tartja Azilam egy részét,
A nyolcadik, mint egy édes méreg, elcsavarja a nők fejét.
A kilencedik íjat tart kezében,
A tizediknek lásd erejét a fejében.
A tizenegyedik szabályok nélkül éli életét,
Végül a tizenkettedik szétosztja az emberek között szeretetét.

- Ez mit jelenthet? - kérdeztem Samre nézve.
Ő összeráncolta a homlokát.
-Tizenkét csillag... - töprengett, makd felugrott. - Azaz tizenkét csillagjegy. Olvasd csak el!  ,,Az első két szarv jelét viseli  csuklóján.''  Tehát az a Kos lesz.
Hogy jönnek sorban a jegyek? - kérdezte idegesen.
-Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő és Halak. - soroltam fel.
-De nekem ez még akkor is zavaros. Olvass tovább. - kérte Sam.

Ha éj lepi Azilam népét, eljő egy tizenharmadik gyermek,
Uralkodása véres és megtorló, bolygója felett.
Vigyázz Azilam, mert a sötétség közel jár,
Rád szörnyű pusztulás vár.

Tizenkét csillag, eljött a veszted,
Katonáid, bolygód rég odaveszett.
Zárd be erőd egy-egy ékszerbe,
S majdan szálljon tizenkét emberbe.
Mindaddig bolygód nem lesz szabad,
Míg tizenkét ember nem akad,
Kiknek lelke megegyezik a tiétekkel,
Kiknek lelke felszabadítja a ti lelketek.

De vigyázz, hisz a gonosz még él,
Olyan ember bőrét viselve, kit nem is remélnél.
Jól figyelj hát, merre lépkedsz
Ha elbuksz, örökre megszűnik földi léted.
Azilam örök rabságban éli majd életét,
Ahonnan többet nem lesz menekvés.

-Oké, ez... Elég hátborzongató. - közölte Sam.
Én sem gondoltam másképp.
-Szedjük csak össze mit tudunk eddig. - vakartam meg a fejem- Azt tudjuk, hogy tizenkét csillagjegy szerepel ebben a versben. Az én csillagjegyem a Halak a tiéd pedig a Skorpió. Tehát a versben te a nyolcadik én az utolsó helyen szerepelünk. A nyakláncunk benne van a könyvben és van egy harmadik nyaklánc is. Ezenkívül a rajz alapján lennie kell három fülbevalónak, három gyűrűnek és három karkötőnek is. Ezekben rejlik egy-egy csillagjegy ereje. A miénk már aktiválódott. Ezek szerint már csak tíz kell.- fejeztem be.
Sam a homlokát masszírozta.
-Nekem ez kínai.- nyöszörögte.
-Teljesen érhetők pedig a sorai. Van egy tizenharmadik jegy is, aki gonosz ezek szerint. Nem érted Sam? Ez a legenda rólunk szól. - fejeztem be.
Sam teljesen le volt sokkolva. Én igyekeztem megőrizni a nyugalmam, de belül én is sokkos állapotba kerültem.
-A-a. Én ezt nem csinálom. - állt fel hirtelen, majd kiviharzott a könyvtárból.
Én gyorsan kikölcsönöztem a könyvet és utána iramodtam.
-Sam! - kiabáltam utána lihegve.
Olyan gyorsan tudott sietni, hogy még egy versenyautó se érte volna utol.
-Én ebbe nem veszek részt.- közölte Sam, majd levette a nyakláncot.
Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...

-Ezt én akkor sem akarom elhinni!
-Sam, ez ellen nem tehetsz semmit. Én sem akartam és nem is akarom, de mivel magyarázod azt, hogy olvasok a gondolataidban, te meg az én érzéseimben? Ha van logikusabb magyarázatod, ki vele! - vágtam hozzá.
Sam lepillantott a pöttyös bögréjére.
Felsóhajtott.
- De miért mi?
-Mert a legenda szerint csak azokba száll bele a tizenkét csillagjegy ereje, akiknek a lelkük olyan, mint Azilam volt uralkodóié. Nem vagyunk egyedül Sam. Vannak még tízen rajtunk kívül, akiket meg kell találnunk minél hamarabb.
-De azt se tudjuk hol vannak. A könyv meg nem ad magyarázatot hozzá.- Sam már a fejét fogta.
-Ezt nekünk kell megcsinálnunk. Nem mindenben a könyvre kéne támaszkodnod.
-Nekem ez sok, Pi. Rohadtul. Megyek, sétálok egyet. - állt fel.
-Ahogy akarod, de ez a sorsod. Ha akarod, ha nem.- feleltem szárazon.
-Rohadtul nem tud izgatni.- morogta és bevágta az ajtót.
Én felsóhajtottam.
Makacs. Nagyon makacs.
Lepillantottam a nyakláncomra.
Nem véletlen történt mindez.

Amíg vártam Samet, hogy hazáérjen, addig a Netflixemen böngésztem egy jó film után, de 15 percnyi keresgélés után maradtam a kedvencemnél.
Bekapcsoltam a A fiúknak akiket valaha szerettem-et és egy popcorn társaságában elkezdtem nézni.
Már éppen a félig kipattogott szemeket kezdtem vadászni az aljáról, mikor megcsörrent a mobilom.
Én a maradék vajat lenyalva az ujjaimról felvettem.
-Igen?- szóltam bele.
-Piii!- szólt bele Sam üvöltve, hogy túlharsongja a dübörgő zenét a háttérben.
-Sam? Hol vagy? - kérdeztem rögtön.
-Ne...Nem kell parázni. - folytatta galuskásan.
-Te ittál?
Hülye kérdés. Persze, hogy ivott!
-Ja, de csak keveset.- nyögte ki nehezen.
-Hol vagy, Sam? - kérdeztem félig aggódva, félig dühösen.
-Valami Dragonsban. - felelte.
-Ott maradj! Megyek érted. - utasítottam és letettem.
Rekordsebességgel kaptam fel magamra minden téli ruházatot, majd a telefonomat, a pénztárcámat és a kulcsaimat fogva nekiiramodtam a város sötét utcáinak.

Beérve a Dragonsba egyből megcsapta az orromat a pia, a parfüm és az izzadság keveréke.
A villogó fényektől aligha tudtam bármit is kivenni.
Azt se tudom hogyan fogom megtalálni a részeg Sam-et.
Elkezdtem járkálni a táncoló testek között.
Kis idő múlva megláttam egy szőke fejet felvillanni.
Odarohantam Samhez, aki majdnem elesett.
-Piper. Megtaláltál! - ragyogott fel a szeme.
-Igen meg. És most pedig nyomás haza!- feleltem és az ajtó felé mutattam.
-Pi. Én... - kezdte Sam, de befejezni nem tudta.
Magam se tudom mi ütött belém, de egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam.
Újra megtörtént.
Sam először kővé dermedt, de utána erősen körém fonta a karjait.
Lehet be vagyok rúgva és nem fogok emlékezni sokmindenre. De ezt azt hiszem megtartom.
Én magamban felnevettem.
Ekkor viszont rajöttem valamire.
Szeretem őt és nem érdekel, ha ezután a barátságunknak vége szakad.
Szükségem volt Samre.
Sokkal jobban, mint eddig bármikor.