12

4. fejezet: Sam

Újra megcsókoltam Pipert. Pedig megfogadtam, hogy nem fogom.
De nem érdekelt, hogy mi a következménye.
Nem, amíg magam mellett tudhatom, ahol nem esik baja.
Bárcsak felfogná, mit érzek.
De akár meg is mutathatom neki.
Piper. Lehet ezek után ellöksz magadtól és soha többet nem állsz szóba velem, de valamit tudnod kell.
Évek óta szeretlek. Nem csak most kezdődött ez az egész. Miattad nem érdekel senki.
Nem azért mert Cam azt állítja, hogy meleg vagyok.

Piper magában felnevetett és rám nézett.
-Én is szeretlek Sam. - vallta be.
Én ránézten.
Vagy a pia miatt képzelődöm, vagy tényleg kimondta.
-Nem képzelődsz. Tényleg kimondtam. - mosolygott.

Az este nagy részét azzal töltöttem, hogy valamelyest kijózanodjak.
Piper tett-vett körülöttem, amit önző módon kicsit élveztem is.
-Az normális, ha én félek ettől az egésztől? - kérdezte Piper az ölemben ülve.
-Mind félünk valamitől. De igen, normális. - feleltem.
Piper a vállamra hajtotta a fejét és elaludt. Nem sokkal később követtem őt.

-Sam! Sam! - rázott fel Piper.
Én nyöszörögve hessegettem el a kezét.
-El fogunk késni a suliból. És ma lesz a beosztásod is a munkádban. Az egy dolog, hogy felvettek, de nem fán terem a pénz.
-Hagyjál még, kicsi Pi.-szóltam rá.
Úgy zsibongott a fejem, hogy azt hittem, menten agyvérzést kapok.
-Kellett neked berúgni tegnap. Szépen nézünk ki. Másnaposan kezded az első munkanapod? - korholt le és egy mozdulattal lerántotta rólam a takarót. Megborzongtam a hidegtől.
Óvatosan kinyitottam a szemem.
Piper mosolyogva hajolt fölém. Én megfogtam a derekát és lehúztam az ágyra.
Ő nevetve kecmeregni kezdett.
-Sam. Tényleg el fogunk késni. - kuncogott.
Engem ez nem érdekelt.
Simogatni kezdtem a haját, mire ő szélesebben elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy. - néztem a kék szemeibe.
-Akkor mostantól hivatalosan is együtt vagyunk? - kérdezte. Éreztem, hogy kissé kínos volt neki a kérdés.
-Igen. - feleltem és puszit nyomtam az orrára.

-Sam! - kapott el a suli folyosóján Cameron.
-Igen? - néztem rá. Cam pillantása Piper és az én kezemre esett.
-Először is, gratulálok haver. Tudtam, hogy összejöttök. - mosolygott. Piper a haját rágva nézett másfelé. - A másik: vigyázni kéne a húgomra. Este nekem dolgom van. Ha nem nagy kérés akkor ott is aludna nálatok.
Cam húga, Serena, egy 13 éves eleven, játékos és vicces lányka volt. Emlékszem arra, mikor Pipert ,,kozmetikai beavatkozás'' alá vetette. Az a lány mindent tudott, csak sminkelni nem. Szegény Piper úgy nézett ki, mint akire rárókázott egy unikornis.
-Persze, vigyázunk rá. Mikorra várható a kis hölgy? - kérdeztem.
-Olyan fél nyolc felé. - gondolkozott Cam.
-Akkorra már végzek a munkahelyen is. - feleltem.
-Szuper. Nagy vagy tesó. Ígérem meghálálom. - pacsizott velem Cam. - Most viszont rohannom kell. Akkor este. Sziasztok.
-Szia!- köszöntünk el egyszerre Piperrel Camtől.
-Ugye nem fog megint kisminkelni? - nyögte ki elszörnyedve Piper.
-Azt meglátjuk, Szivárvány hercegnő. - nevettem, majd megpusziltam.
Ő a szemét forgatva elindult a folyosón velem együtt.

Ebédkor elmentünk Piperrel a szokásos helyükre, a Gimmy's-be.
Egyedül csak Cam tartott velünk.
Leadtuk a rendelésünket és beszélgettünk.
-Hogy-hogy együtt jártok? - szegezte nekem a kérdést Cam, amikor Piper elment a mosdóba
-Te is tudod haver, hogy évek óta belé vagyok esve. Ahogy ő is belém, mint kiderült. De nem tudom még én sem felfogni. Jól tudja az érzéseit leplezni.
-Azért remélem nem jársz úgy vele, mint annó Bonnie-val.- felelte Cam.
Én megmerevedtem.
-Bonnie az a múlt. Nem érdekel. - szóltam szárazon.
Bonnie...
Ő volt az, akiről nem tudott Piper.
Vele is csak azért voltam együtt, hogy kiverjem Pipert a fejemből.
De rácsesztem.
-Sam. Minden oké?- kérdezte aggódva a megérkező Piper.
Én átöleltem.
-Amíg te itt vagy velem, addig semmi bajom nincs. - duruzsoltam a hajába.
Ő felnevetett. Cam telefonja hirtelen megcsörrent.
Piper ránézett a felálló Camre, majd elképedt.
-Pi? Veled minden rendben van? Fehér vagy, mint a fal. - lengettem meg a kezem előtte.
-A csuklója. - nyögte.
-Mi van?
-Sam, nézd a csuklóját!-válaszolt türelmetlenül.
Én követtem a tekintetét, majd ugyanolyan leesett állal néztem Camet, mint ő.
-Azt hiszem megtaláltunk egyet a maradék tízből. - lehelte Pi és rám nézett.
-Minden bizonnyal. - feleltem halkan.
Cam karkötője pont olyan volt, mint a könyvben az egyik.
Fekete színű volt amely két, egymásba kapaszkodó ollót ábrázolt.
-Ti miért néztek rám így? - kérdezte Cam gyanakvóan.
-Lehet egy kérdésem? - szegeztem Camnek.
-Persze haver. Bármi.
-Mi a te csillagjegyed?
-Sam...tudod, hogy én ezekbe nem hiszek. Ne gyere ezzel. - nézett rám lenézően.
-Csak tudni szeretném. - válaszoltam.
-Ha ennyire akarod... Amúgy Rák vagyok. Miért? Tán hinni kezdtél az asztrológiában? - horkantott fel.
-Nem éppen. Csak érdekelt. - feleltem.
Be kell őt is avatnunk. Minél hamarabb.-üzentem Pi felé.
Ő válaszul enyhén bólintott.
Miután befejeztük az ebédet Cam az órájára nézett.
-Skacok, nekem most mennem kell. Majd este tala. Sziasztok. - köszönt el gyorsan és kirontott az étterem ajtaján.

A 6 órás munka egy étteremben elég megterhelő volt.
Nemcsak elfáradtam, de még az öltönyöm is rosszul állt rajtam a nap végére.
Gyorsan szedtem a lábamat haza és közben Camen gondolkoztam.
Alig tudtam elhinni, hogy a legjobb haverom egy, a tizenkét kiválasztott közül.
Cseppet sem volt ínyemre, hogy őt is bele rángassa ebbe a szarba.
De muszáj volt.
Amikor a verandára értem hallottam Piper tiszta hangját, amint a We Own the Nigt-ot énekli.
Elmosolyodtam.
A kedvenc zeném volt.
Benyitottam a házba. Piper észre sem vette, hogy hazaértem.
-,, I'm the alpha, I'm the leader, I'm the one to trust
Together we do whatever it takes, we're in this pack for life
We're wolves, we own the night''-énekelte, miközben a felmosót használta mikrofonnak.
-Szia Pi! - köszöntem neki.. Ő megfordult és a nyakamba ugrott. Én nevetve átöleltem.
-Énekelj te is! Légyszi Sam! - kérlelt.
-,, Oh, we own what we own, oh, we own the night
Oh, we own what we own..."- kezdtem el én is.
-És most jöhet a farkasüvöltés! - mutatott rám.
Én megtettem amire kért.
Megfogtam Pipert a derekánál fogva és táncolni kezdtem vele.
Ő felkapott egy kanalat és azt használta mikrofonként.
Amikor az én részem következett felugrottam az asztalra és ott énekeltem tovább.
-,, She's the alpha, she's the leader, she's the one to trust
Together we do whatever it takes, we're in this pack for life
We're wolves, we own the night''- harsongtam túl a zenét és Piperre mutattam, aki a haját hátradobva folytatta.
Amikor a szám véget ért én meghajoltam.
-Igazán nem kellenne... Ohh köszönöm. Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy támogatott és hitt bennem. Eme kanál nagy megtiszteltetés számomra. - játszottam el, hogy megnyertem a ,,Kanál" díjat.
Lekecmeregtem az asztalról és felkaptam Pipert, aki visítva-nevetve kapaszkodott belém.
-Meg kell hagyni, jó színész lennél. - kuncogta.
-Annyira nem nagy színész, mint te.- mosolyogtam és megcsipkedtem az arcát.