12

5. fejezet: Piper

Hirtelen csengettek.
-Ez Cameron és Serena lesz. - bontakoztam ki Sam karjából.
-Szerinted elmondjuk neki? - kérdezte.
-Még ne. Legalábbis ne a húga előtt.- feleltem, majd ajtót nyitottam.
-Sziasztok. Méghoztam a kis hölgyet. - üdvözölt minket Cam.
-Szia Serena! - köszöntem neki. - Gyertek beljebb.
-Ne haragudj, Piper, de nekem most rohannom kell. - felelte Cam.
-Semmi gond. Jól elleszünk, ahogy eddig is. Igaz, Serena? - simogattam meg a lány fejét. Ő hevesen bólógatott.
-Mégegyszer köszönöm. - Cam szemében a hála jele csillant. Puszit adott a húgának és elköszönt.
Én becsuktam az ajtót.
Serena egyből vonszolni kezdett a konyha felé.
-Megint ki fogsz sminkelni? - kérdeztem.
-Nem vagyok már kislány. 13 vagyok.- felelte Serena.
-Ohh. Oké. - néztem rá.
-Ez az, Pi. Serena már nem kislány. - nevetett Sam és egy rövidke csókot adott.
-Ó fúj! - szörnyedt el Serena.
Én elhúzódtam Samtől, aki felnevetett.
-Akkor mit csináljunk? - kérdeztem.
-Újabban íjászkodni szoktam.- felelte Serena, majd egy kék íjat tett ki az asztalra a hozzá illő nyilakkal.
-Értem. De nem veszélyes sport ez egy kissé? - kérdeztem félve.
-Nem. Ha akarod megtaníthatlak. Csak akkor ki kell mennünk az udvarra. - felelte Serena és vagy egy tucat nyilat bányászott ki a bőröndjéből.
-Inkább azt javaslom, hogy valami kevésbé veszélyesebb dolgot csinálhatnánk, ami nem jár kórházzal, ha netán valaki béna lenne. - állította le a mozdulatban Sam Serenát.
-Oké. Akkor Piper megnézheti a gyűrűimet. Újabban ezeket gyűjtöm. A Barbie-babákat már meguntam. - vont vállat Serena.
-Ez már kevésbé veszélyes. - feleltem majd követtem Serenát a vendégszobába.
Serena kipakolt és leült az ágyra, majd elővett egy rózsaszín dobozokát.
-Mi folyik Sam és közted? - szegezte nekem a kérdést.
-Nem tudom. Régóta szeret engem, amit be is vallotta. És én is rajöttem, hogy szeretem.- feleltem és egy gyűrűt kezdtem el birizgálni.
Szép formája volt. Egy embert ábrázolt, aki egy íjat fogott a kezében. A szeme zöld kő volt, a nyíl pedig megcsillant, ha fény érte.
-Ez aranyos. - mutattam Serena felé a gyűrűt.
-Igen, ezt Cam találta nekem egy boltban. Úgy gondolta, hogy mivel szeretek íjászkodni, jó ajándék lesz nekem.
-Tényleg szép. És illik is hozzád. - feleltem.
Valahogy az az érzésem támadt, hogy valahol láttam már ezt a gyűrűt.
-Megbocsátasz egy pillanatra? Samnek is meg akarom mutatni, milyen szép ez a gyűrűd.- néztem Serenára.
-Csak nyugodtan. - mosolygott.
Én szinte kirohantam a szobából.
-Azt hiszem van egy kis gondunk. - néztem Samre, majd felmutattam a gyűrűt.
Ő ,,Ez most komoly?'' pillantást vetett rám.
-Azt hiszem megvan a Nyilasunk.- mosolyogtam kényszeredetten.
-Szuper. Jelen állás szerint akkor nem a húga előtt nem kéne elmondanunk nekik, hogy kik ők, hanem mind a kettőjüknek tudniuk kell. - fortyogott Sam.
-Oké. De hogy mondjuk el nekik? - kérdeztem tanakodva.
-Még nem tudom.- ölelt át Sam.

Miután Serena aludni tért Sam és én elemezni kezdtük a könyvet.
Kiderült, hogy a másik oldalon mégegy vers fogadott minket.

Ahhoz, hogy elnyerd minden erődet,
Nyisd hát ki ékszereddel együtt a lelkedet.
Keresd, kutasd, miként vélekednek rólad az emberek,
Aztán haladj tovább, hogy megtaláld a téged uraló elemedet.
Harmadiknak pedig majd megtalálod, ha utad véget ért,
Hozzon áldást néked az ég.

-Király. Még egy idióta vers, amit nem értek. Van még több is? - kérdezte Sam.
-Nincsen. Ez volt az utolsó.- feleltem.
-Te tudod mit jelent ez?
-Nem. Ezt még meg kell fejtenünk. - ráztam a fejem.
-Később nem lehetne?-nézett rám Sam és magához húzott.
-De. Ez még ráér. - kuncogtam.
Sam óvatosan megcsókolt. Én először tétován viszonoutam, de Sam erősebben tartott.
Átkaroltam a nyakát és beletúrtam hajába.
Ő felmordult és hanyatt fektetett.
Még mélyebben kezdett el csókolni.
Nem olyan volt, mint az előzőek.
Sokkal szenvedélyesebb volt most.
Az ajka a nyakamra csúszott le, ahol a legérzékenyebb pontra adott rövid csókokat.
Kirázott a hideg.
A vágy hipersebesen dübörgött rajtam végig.
Mégis megállítottam Samet.
-Mi a baj? - nézett fel rám.
-Semmi csak... - kezdtem bele, de nem folytattam.
-Senkivel nem voltál még. - bólógatott Sam. Megsimogatta az arcomat. - Amikor készen állsz rá, kicsi Pi. Tudod, hogy várok rád, akármeddig.
-Sajnálom Sam- hajtottam le a fejem.
- Cssss szerelmem. Semmi baj. - a fejemet a vállára vonta.
Hallgattam, ahogy a szíve ütemesen ver a fülem alatt.
Azon gondolkoztam, hogy vajon Sam is fél ettől az egésztől, ahogy én?
És mi lesz Camel és a húgával? Hogy mondjuk meg nekik?
Sam és az én életem is fenekestől felfordult.
És még tíz emberé is fel fog.
Aggódtam Serena miatt. Ilyen fiatalon nem kéne ilyenekben benne lennie.
De nem volt más választásunk.
A legenda szerint a tizenharmadik jegy le fog csapni ránk.
Megráztam a fejem, hogy ezeket a gondokat messze elűzzem.
Szépen lassan álomba szenderültem Sam mellkasán.

Amikor felébredtem, Sam nem volt mellettem.
Álmosan és kócos hajjal mentem le a konyhába ahonnan sült bacon- és tojásillat terjengett.
-Jó reggelt, Csipkerózsika! - mosolygott rám Sam és felkapott.
Én nevetve kértem, hogy tegyen le.
Fogtam egy bögrét és a kávénak kinéző folyadékot beleöntöttem.
-Cam mikor jön érted Serena? - kérdezem.
-Nem tudom. - vonta meg a vállát.
-Beszélnünk kell velük. - súgta a hátam mögül Sam.
-Muszáj? - kérdeztem elgyötört arccal.
-Igen.- felelte Sam.
Mintegy végszóra megszólalt a csengő.
Sam kinyitotta az ajtót és üdvözölte a haverját.
Még jó, hogy ma nem kellett bemenni az egyetemre és Serena itt tudott aludni.
-Cam... - kezdte Sam, majd rám nézett. Én halványan bólintottam.
-Igen? - kérdezte Cam.
-Gyere be. Valamit meg kell veletek beszélnünk. Piper, azt hiszem a könyvre szükségünk lesz.
-Máris. - feleltem és gyorsan felrohantam a szobámba a könyvért.
-Kezded a frászt hozni rám, Sam. Történt valami? - nézett komolyan Cam Samre.
Én odanyújtottam nekik a könyvet.
-Olvassátok el. Utána megmagyarázunk mindent. - toltam eléjük.
Serena és Cam fölé hajolt és olvasni kezdtek.
Sam és én egymásra néztünk.
Vajon hogy fogják fogadni? - hallottam Sam hangját a fejemben.
-Nem tudom. Lehet jobban, mint mi, de lehet rosszabbul. - súgtam.
Percekig csend honolt a házban, csak Sam lélegzését hallottam magam mellett.
-Megmagyaráznátok mi folyik itt? - nézett ránk Cam, miután elolvasta a legendát. - Miért szerepel az én karkötőm és Serena gyűrűje a könyvben?
-Nézd, Cam. - ült le Sam a barátjával szembe. - Tudod ugye, hogy sose tudnék hazudni neked?
-Igen, ezt tudom. - bólógatott helyeslőn Cam.
-Akkor kérlek most is hidd el, amit mondani szeretnék. Amit olvastál egy legenda. 12 csillagjegyről szól, akik régebben egy másik bolygót uraltak, Azilamot. Ám azonban egy tizenharmadik jegy megtámadta őket és igában tartja a mai napig Azilamot. Haláluk előtt minden csillagjegy egy-egy ékszerbe zárta az erejét és csak az nyithatja ki, akinek a lelke pont ugyanolyan, mint az övék. Ebből az ékszerből nincs több. Nem te találtad meg őket, hanem ők téged. Te és a húgod is kiválasztottak vagytok. Különleges erőt birtokoltok mostantól. Az enyém mások érzéseinek olvasása, Piperé pedig a gondolatolvasás.- fejezte be Sam.
Cameron csak az asztallapot bámulta.
-Ez most komoly? Szupererőm van? Hát ez megakirály! - kiáltott fel Serena, megijesztve minket.
-Nem! Nem az! - állt fel Cam. - Hogy a pokolba lehetséges ez?
-Magunk sem tudjuk. De megértjük, ha sok neked ez egyszerre és szeretnél egy kis időt. Mi se hisszük el még ezt az egészet. - néztem rá.
-Nekem... Nekem kell idő. Túl sok ez egyszerre. - felelte Cam, majd kiment.