A Szerencse Párosai

A osztálybeli hangulat (1.)

(Relaxa szemszöge)

Üdv! Én Relaxa-chan vagyok, egy átlagos iskolás a Hope's Peak Akadémián. Egyetlen okom az hogy itt lehetek az úgymond "szerencsém" de egész életemben nem voltam szerencsés. Egyedül élek, a szüleim könnyen megtudtak tőlem szabadulni, ami igazán fájt számomra... de hát így volt a legjobb nem? Úgy értem... Amióta nem élek a szüleimmel azóta normálisabb az életem pár-pár mindennapi bakival.

Bár nem vagyok nagy barátkozós, mégis a legjobb barátnőm, Bella-chan akivel óvodás korunk óta elterveztünk hogy egy iskolába fogunk járni, együtt ballagunk el. Ő a támaszpontom, mindig és minden helyzetben tudtam rá számítani. Egy utcában élünk és így megtud engem várni a utca végén. Ma viszont sikeresen eltudtam aludni... Mikor felkeltem, reggel 7:42 körül járhatott az óra és 7 nem fogadott hívás Bella-chantől...

Felkeltem, siettve felöltöztem és szaladtam a iskola irányába. Útközben kaptam egy SMS-t Bellatól..:

§Igazán valaszolhatnál már DE siess mert ha nem rád küldöm az FBI-t!§

Mintha nem is az idővel futnék versenyt, hanem a barátnőm haragjától menekülnék el..  gyönyörű, vicces, segítőkész és pontos lány, és nagyon nem szereti ha elkések valahonnan. 

Az iskola előtt, érthetetlenül nézek magam elé egy kis időre, hogy kerültem pontosan is ide. Mikor léptem fel a lépcsőn, éreztem hogy elvesztem az erőm és az egyensúly érzékemet, ennek következtében pedig  elájultam...

Majd később egy fehér szobában keltem fel, ott volt mellettem egy lila hajú lány..

(Bella szemszöge)

Bent ültem a padban, és kicsit idegesen és aggódoan vártam a a legjobb barátnőmet, hogy mikor jön, de meglepő módon egy lila hajú lánnyal jött be , és megláttam pár horzsolást a karján. Ránéztem:
"Na hát Rela nem gondoltam hogy az első napodat így fogod kezdeni elvégre te vagy az Ultimate Szerencsés Diák."-nevettem fel ami picit felhívta a többiek figyelmét.
"Én magam sem számítottam erre."- mondta kuncogva, és leült a mellettem lévő padra.
A lány aki bejött Relával odaszaladt hozzánk:
" Remélem, jobban érzed már magad! Be sem tudtam mutatkozni. Az én nevem Mikan, és én vagyok az Ultimate Ápolónő! Bármi bajotok esik, csak szólj és segítek!"-mondta kedvesen Mikan. Aranyosnak néz ki, de simán elmehetne egy gyilkosnak.
"Így lesz, és mégegyszer köszönöm Mikan!"-szólt Rela a lány után, de a lány sietve visszament a padjához, ugyanis megérkezett a osztályfőnökünk.

"Üdvözlök mindenkit akik most itt vannak! Mint mindenhol máshol, itt is, ezért azt szeretném kérni tőletek hogy mindenki mondja el hogy hívják, és milyen tehetsége van! Majd egy cetlit adok és ismét ezt tegyétek meg és tegyétek ki a asztalotokra!"- mondta a tanárunk, és én a fejembe elemeztem nőt, szerintem így első ránézésre egy munkamániás, unalmas és idegesítő nőnek tűnik."Az én nevem Chisa-sensei, az Ultimate Tanár, de nyugodtan szólíthattok Chisának csak. És most mindenki sorjában mutatkozzon be elég a keresztneveteket megadni."-fejezte be a mondatát kedvesen.

"Az én nevem Teruteru, az Ultimate Szakács!"-mondta egy igen kicsi, duci, barna hajú lány, a első sorban ül. Eléggé idegesítő, toxic  kinézetre ítélve.

"Én Kazuichi vagyok, az Ultimate Szerelő!"- mondta a srác, akinek rózsaszínű befont haja van. Biztos vagyok hogy ő szerelő. Kitudja ki hazudik a Ultimatetjén, hisz annyi unalmas és felesleges Ultimate van mint égen a csillag.

"Az én nevem Hyoko, a Ultimate Nemzeti Táncosnő."-mondta egy kétoldal összefogott, szőke hajú lány. Valóban nemzeti táncos lehet, hisz nem iskolai ruha van rajta.