A Szerencse Párosai

Egy kis próbatétel (2.)

(Bella szemszöge)

Mikor felkeltem, olyan fél 7 körül, láttam hogy Rantaro rám írt.

§Szia! Lehet nem számítottál, hogy rád írok de megszeretném kérdezni hogy a szabad foglalkozásokon, elkezdjük olvasni a mangát amit tegnap vettünk?§

Egy kicsit meglepődtem a kérdésen, de visszaírtam neki hogy igen.

Írtam Relaxának, hogy szünetekbe Rantaro-val leszek, így neki meg kell lennie nélkülem. Még nem látta az üzenetet de remélem nem fogja szívére venni, hogy nem leszek vele.. Nem sok fiút ismerek akik szeretnek mangát olvasni és animét nézni. Ez eléggé ritka eset hogy most az osztályomban van ilyen. 

 Negyed 8 körül lehetett mikor kiértem a utca végéhez, megláttam Rantaro-t, hogy ott várt valakire.

"Kire vársz?"-kérdeztem tőle meglepedten hogy itt találom. Nem sokan laknak az osztályunkban errefelé, legtöbben kollégiumban élnek.

"Rád."-mondta mosolyogva nekem és elindultunk az iskola felé. Honnan tudja hogy erre lakok? Ez nekem kicsit ijesztő.

"Honnan tudtad hogy erre járok?"-kérdeztem meglepetten.

"Csak megérzés volt. De azért nem haragszol hogy most együtt megyünk iskolába?"

"D-dehogyis! Ne érts félre. Csak kérdeztem."-mondtam neki és válaszul egy kedves mosolyt kaptam. Majd elindultunk az iskola felé. Szembe futott Nagito, mintha hozzánk sietne.

"Jó reggelt Nagito."-mondta Rantaro, én csak bólintottam egyet  azt jelezvén hogy én is köszönök. 

A fehér hajú srác csak a levegőért kapkodott. Bizonyára sokat futhatott, ha ennyire kifulladt. Végül megszólalt.

"Jó reggelt nektek is!"-még mindig nehézkesen beszélt de igyekezte elmondani a mondandóját. 

"Nem tudjátok... megadni nekem... Relaxa számát?"-ez nekem nem tetszik.. miért kéri el a számát ő maga? Vagy ennyire meglett volna ijedve tőle, vagy szimplán nyomorék hogy nem kérte el. Bár az is lehet hogy elfelejtette. 

"Miért kell neked a száma?"-kérdeztem Nagito-t ki. A fehér hajú fiú a kezét a tarkójára tette, félrenézett és nem szólt semmit.

"Rantaro szerintem induljunk, Nagito ha akarod megvárhatod itt Relát."-mondtam a fiúnak majd kikerültük Nagito-t aki csak ott állt, és várt. Mi viszont tovább haladtunk az iskola felé.

"Rantaro.. te neked kik voltak az osztálytársaid?"-kérdeztem.

"Sok évfolyamtársammal barátkoztam, mint Miu, Kokichi, Nagito, Akane, Gundham vagy Toko. Bár az osztályban nem voltak barátaim. Talán azért mert mind hülyék voltak. Bár most eleve furán érzem magam mert csak mi vagyunk ebben a hatalmas iskolában.."-fejezte be Rantaro. Őszintén eleinte engem nem érdekelt hogy csak mi vagyunk vagy lesz valami más osztály, de most hogy belegondolok tényleg fura...

"És te..?"-kérdezte vissza.

"Én egyedül Relaxa-t ismerem. Óvodás korunk óta ismerjük egymást, jóban-rosszban együtt voltunk. Legjobb barátnőmnek tartom, hisz annyi mindenen keresztül mentünk.

Majd ezután elértük az iskolát. Rantaro megkért engem, hogy üljek mellé és én szívesen igent mondtam neki.

(Relaxa szemszöge)

Mikor felkeltem fél 8-kor láttam Bella üzenetét.

§Jó reggelt! Bocsi, de lehet mai napot Rantaro-val fogom tölteni, ezért kénytelen leszel barátkozni te is *Bocsi*! Sok sikert, és ha bármi baj van nyugodtan odajöhetsz hozzánk.§