A Szerencse Párosai

Eltűnt személyek (6.)

(Bella szemszöge)

Mikor sétáltunk a folyosón a vetítőterembe, Kokichi-be és Rela-ba ütköztünk.

"Halisztok!" köszöntünk, és köszöntek vissza.

"Hogy-hogy nem Nagitoval vagy Rela?" kérdeztem meglepve.

"Kicsit segített nekem, és még fog is, úúúúgyhogy nekünk menni is kell. Sziasztoooook!" mondta Kokichi és elmentek. Így mi is a vetítőterem felé indultunk.

Kis idő múlva az ajtóhoz értünk, de egyedül Miut találtuk.

"Gyerekek! Van egy kis gond." Lépett ki a ajtón, gondolom hallotta, hogy beszélgetünk.

"Mi a baj Miu?" Kérdeztem tőle meglepetten.

"Azaz, pár gond van... Egy, a robot amit terveztünk, szétesett... kettő, valami történt a vetítővel ezért mindenki hazamehet, három Kokichi és Relaxa együtt lógnak." hadarta a lány.

"Hogy mi? Hogy-hogy szétesett? Pedig duplán csavaroztuk.." Mondta Rantaro.

"A vetítő ügyében pedig megkértek engem, hogy segítsek! Szükségem van rátok, ti puszipajtik!" kuncogott. Rantaroval összenéztünk. Majd komoran ránéztem Miura.

"Ne hívj minket puszipajtiknak... És szívesen segítek, ugye te is Rantaro?" Kérdeztem tőle.

"Persze." mondta majd elindultunk.

Mikor beértünk egy érdekes látványba találtuk szembe magunkat. Chisa tanárnő ott áll Kazuichi felett aki épp nézte mi a gond.

"Jaj istenem! Olyan felelőtlen tanár vagyok.. Kazuichi megvan már, hogy mi a gond?" Kérdezgette az fáradt rózsaszint hajút izgatottan, aki csalódottan megszólalt.

"Sajnos nem.. Tanárnő azt gondolom, ennek annyi. Más programot kéne kitalálni."Javasolta.

"Oh drága... Ez nem ilyen egyszerű..." Majd a ajtó becsukódására felnézett Chisa és megörült.

"Oh sziasztok kedveskéim! Úgy tűnik, kudarcba ment a vetítő, ezért arra szeretnélek titeket kérni, hogy hívjatok össze mindenkit a A/11-es terembe. Fél óra múlva bemegyek oda." Kérte.

"Persze... de ennyi kevés idő alatt hogyan tudnánk gyorsan összehívni mindenkit? Úgy értem.. Annyi tanuló van a iskolába, és erre csak ketten vagyunk megbízva" Mondta Rantaro.

"Úgy, hogy mondjátok a többi tanulónak, hogy adják tovább az üzenetet. Mindenkit ott akarok találni." Mondta majd elment.

"Sok sikert srácok!" Mondta Kazuichi.

************ Idő Ugrás***************

(Relaxa szemszöge)

Mikor kiértem, Kokichi egyből elfutott azzal a ürüggyel, hogy ő megkeresi Shuichi-t. Én meg kereshettem meg Nagito-t, akit sehol sem találtam, magassága ellentétére sem...

Végül mikor abbahagytam a keresést elmentem a konyhába. A konyhában sok asztal volt megterítve, mintha valaki ebédet készített volna az osztálynak. Mindegyik asztal egyforma volt, mintha egy filmhez készülne ez. Az ajtón bejött Mahiru, utána Hyoko és Ibuki.

"Sziasztok!"

"Szia! Hát te?" kérdezte Mahiru.

"Am.. Nagito-t keresem, nem láttátok?" Kérdeztem.

"Oooo nagyon simpelheted ha mindig csak az ő nyomába járkálsz!" szólalt meg Hyoko.

"N-nem! Csak jó barátom lett az elmúlt napba." védekeztem.

"Én láttam! Lent az udvaron volt Rantaro-val és Bella-val." Mondta mosolyogva Ibuki.

"Köszönöm! Akkor én megyek is, sziasztok!" sietve kifutottam a konyhából, olyannyira, hogy majdnem leestem a lépcsőről.

Kiértem a udvarra, de már senki nem volt kint. Hátra siettem a udvar másik felére, ahol szintén nem volt senki.. Kicsit féltem, hisz egyedül voltam..

A udvaron rohangáltam pár ideig, amíg el nem ájultam. Úgy éreztem, mintha zuhannék, de már minden elsötétült.

(Bella szemszöge)

Sok mindenkit összeszedtünk, a A/11-es terembe, de félek, hogy nem mindenkit.. Fél óra múlva a tanár bejött.

"Nos akkor névsor ellenőrzés." Jelentette ki Chisa, majd elővett egy jegyzettömböt.

"Kyoko Kirigiri?" Szólt, és Kyoko felkiáltott hogy jelen.

Sok felszólítással később Relaxa neve következett.

"Relaxa Hiana?"Nézett körbe. Nem szólt.

"Érdekes.. Hajime Hinata?" Szintén semmi. Majd egy telefon csörgést hallhattunk.

"Tessék?.....Igen én vagyok......... Rendben......Máris indulok!" Gyerekek, nekem indulnom kell.. Röviden összefoglalom: Mivel nincsen vetítőnk, így abbahagyjuk ezt a délutánt. Menjetek haza, majd mindenkit arra kérek, hogy 5 órára jöjjön vissza. Itt fogunk egy nyársalást tartani, egészen 10-ig. Mindenki meleg pulcsit hozzon, és egy nyársbotot." Mondta és sietett ki. Rantaro-ra néztem, aki szintén rám tekintett. Nagito hozzánk fordult:

"Relát nem láttátok sehol?" Kérdezte.

"Sajnos nem.. utoljára Kokichi-val láttuk a folyosón." Mondtam a fiúnak, aki körbe nézett. Lehet aggódik érte?

"Megyek megnézem.." Mondta majd elment. Én addig Rantaro-val indultam hazafelé..

___________________________________
Bocsánat, hogy ennyit késett a hatodik rész, ráadásul nem is lett olyan hosszú:( Ennek okai: 1. telefonon folytatom a storyt (eddig gépen írtam)
2. 0 motiváció 😆 3. Kevés időm van

Persze nem feledkeztem meg a storyrol, csak na...

Remélem megértitek❤️

678 words