Chloé és Matteo

14.- Három karó

- Sophie? - habogta Chloé- Ez nem lehet igaz...

- Pedig az, drágám. - mondta Sophie és megrázta a haját.

-Dehát ez hogy lehet? - Chloé szinte már sírt.-  Hogy tudtad mindenki előtt titkolni, hogy ki vagy? Hogy nem jöttek rá Matteoék? 

- Mi sem volt egyszerűbb. -  kezdte büszkén. -  Hiába gondoljátok magatokat olyan okosnak, simán át tudtalak verni.  Először is, az álcám tökéletes volt: Mégis ki gyanakodna a kis ártatlan, kedves, aranyos szőkeségre,  aki az anyja árnyékában él, és képtelen meghozni egy önálló döntést? Bár igazából a Kaliforniába érkezésem eléggé véresre sikeredett. Nyilván nem tudod, de a boszorkányokon egy olyan átok is ül, hogy csak egy olyan ember alakját vehetjük fel, akit megöltünk, és egy csepp vérét a Gorgónkba-mutatott a nyakában lógó ezüstnyakláncra- vagy a testünkbe juttatjuk. Igen, jól látod, eléggé el vagyunk átkozva, mert a kis kebelbarátaid, az Eldamarok szörnnyé tettek minket. Rákényszerítettek minket, hogy öljünk, kínozzunk, bántsunk embereket, hogy aztán ők belibegjenek és megmentsenek mindenkit. Nem mintha, én nem élvezném a vérontást, ne érts félre, úgyis ez az egyetlen és legbiztosabb módja annak, hogy elérjem, amit akarok, valamint az embervértől csak erősebb leszek. Szóval, most nyilván azt gondolod, először megöltem egy bizonyos Sophietta Carmichaelt, aki egy családi vita után Los Angeles sötét utcáit rótta egy vodkás üveg társaságában, de ebben az esetben nagyot tévedsz, Chloé. Elementem a barátod, Liam boltjába és megtudtam mindent, amit meg kellett tudnom.  Bár már tizennyolc éve tervezem, hogy bosszút álljak rajtad, volt néhány komplikáció esztendőkkel ezelőtt, ezért csak június elejére erősödtem meg annyira, hogy korlátlan hatalmammal bárkit legyőzhessek, bármikor, bárhol. Első utam pirkadatkor a tizenkét kilométeres kihalt futóútra vezetett, ahol- ahogy arra számítottam- pontban hatkor feltűnt egy márkás tengerkék edzőruhába öltözött csinos nő, békésen fütyörészve, gyorsabb tempóra kapcsolva. Pontosan tudtam, ki az, mivel születésed óta készülök erre az akcióra. Nem volt nehéz, az egész családod olyan naiv, mint te. Bevallom, ízlett a vére, minek is tagadni. Elástam a futóút mellett, otthon átöltöztem, és kimentem érted a repülőtérre. Valószínűleg az Égi Eldamarok figyelmeztetni akartak, mert ahogy megöleltelek, szédülni kezdtél, meg úgy néztél, mint, aki mindjárt elhányja magát, de szerencsére nem szólhatnak bele az Omnipotens életébe semmilyen formában, így a kezük meg volt kötve. Többet kellett rólad megtudnom, hogy hitelesen hozhassan a középkorú jófej rokont, a menő állással, gondtalan élettel, így követtelek a nagy buli utáni reggel. Miközben a gyógyszerésszel, Gabriellel beszéltél, a hátsó szobában rejtőztem, de nem számítottam arra, hogy Matteo is ott lesz, és elmondja neked, mi is történt azon az éjszakán. Pedig olyan szívesen megmérgeztelek volna! Reménykedtem benne, hogy visszajössz még, így végeztem vele is. Sajnos, nem így történt és még a barátod is gyanút fogott, de mivel nem volt konkrét bizonyítéka semmire, annyiban hagyta. Azt gondoltam, minden rendben lesz, miután felvettem a nagynénéd alakját, de aztán megjelent az idióta ex-barátod. Nem tudtam, hogy ismerik egymást, akár közvetetten is, mivel személyesen nem találkoztak, de sajnos felismert, miközben a tengerparti terepet térképeztem fel, reggel négykor. Pár napja érkezett, és olcsón akart marihuánát venni, de az az idióta még az időpontot is eltévesztette, mivel Kaliforniában senki sem kell fell csak úgy tizenegy előtt. Elmondtam neki, hogy Jennáéknál laksz, de nem nagyon kellett felvilágosítani, a kis kémappliációjával mindent ki tudott nyomozni. Ezért is kellett megszabadulnom tőle. A ráhatás képességét az Eldamarok a boszorkányoktól vették, lopták, ha úgy tetszik. Megmondtam neki, hogy ha tűzijátékot lát, és pukkanásokat hall, felmászik arra a hegyre, ahonnan jön és leveti magát róla, a szüleivel együtt. Meg is tette, viszont új terv kellett, nem maradhatott Jenna teste a föld alatt, így ,,megkértem" - rajzolt a lány idézőjeleket a levegőbe - hogy bocsássa tengerre a hullát. Kézenfekvő megoldás volt, a fekhely pár tíz méterre feküdt a sétány bejáratától. Jennát beraktuk egy egyszerű szemeteszsákba, Liam beúszott az óceánba és elengedte. Jó messzire jutott, de nem aggódtam, egy egyszerű bűbájjal vissza tudok bármit, bármilyen távolságból. A talpnyalóim felmentek az Eagle Rockra és az emberek megtévesztésén kezdtek munkálkodni, gyönyörű fényekkel és hangos pukkanással. Olyan könnyű hatni az emberekre, tudod Chloé?  - fordította el a fejét Sophie - Szánalmasan ostoba mindegyik, olyanok, mint a kétéves gyerekek. Mind a csillogó, látványos jelenség felé fordulnak, és észre sem veszik, hogy egy háromnapos hulla úszik a víz felszínén. Kérdezheted, miért csináltam? Minek riogattalak a nagynénéd puffadt látványával, mikor ígysem-úgysem buktam volna le, a nőt egy idő után bejelentették volna eltűnt személynek, a rendőrség elkönyvelte volna az egészet zsákutcának, - ahogy ezt később meg is tették -és ti mind azt hittétek volna, hogy elege lett mindenből, és lelépett. Ennek csupán két oka volt: először is a tragédia összekovácsol, teljesen befogadtatok a baráti körbe, aminek te is újdonsült tagja voltál, hiszen Hayley balhéja után lettél a csapat teljes jogú tagja.  De nem ez volt a fő cél, hiszen befogadtatok volna más úton is, hanem az, hogy lássam a szenvedést az arcodon, a megrázkódtatást, a fájdalmat. Elvettél tőlem és a fajtámtól mindent, ami valaha is kedves volt nekünk, mindent, amiért dolgoztunk. Családot, barátokat, sorstársakat. És nem, nem érdekel, hogy nem szándékosan csináltad, meg te vagy a kiválasztott, mert akkor is kinyírlak, a barátaiddal együtt, és végig fogod nézni, ahogy kegyelemért könyörögnek, és még, ami a legjobb, hogy a te véred fog végezni velük!  - ordított vérben forgó szemekkel - Nyilván azzal sem vagy tisztában, hogy elvileg az erőd teljében megölhetsz bárhány Eldamart és bárhány boszorkányt, akár ki is írthatsz minket. A fizikai részét a Próbának már kiálltad, tehát már ott kering az erő a vénáidban. Nekem ennyi pont elég, az én képességeimmel felfoghatatlan mértékben sokszorosódik minden, ami benned van, de még jobb, ha elbuksz, mivel úgy minden boszorkány visszakapja a teljes erejét és kitör a háború. Én mindenképpen nyerek, te pedig mindeképpen meghalsz. És ha rajtam múlik - és bizony teljesen rajtam múlik  -a lehető legtöbb szenvedésben lesz részed. De ez csak a jövő simogató zenéje, most foglalkozzunk a múlt harangjaival. Szóval, miután megöltem Jennát és rábukkantatok, egyre több időt töltöttem veletek. Aztán, amikor elmentetek kempingezni, pár boszorkánnyal együtt figyeltünk titeket. Nem szabadott volna nyílt színen mutatkoznunk, minden rendben is volt, amíg az egyik retardált el nem rontotta az egészet, azzal, hogy nem bírt ellenállni, muszáj volt megsebeznie téged, felülkerekedett rajta a düh és meggondolatlan volt. Szerencsére, időben vissza tudtuk húzni, még mielőtt lebuktatott volna engem, és az egész tervet. Miután megtudtad Matteoék titkát, sikeresen bűntudatot ébresztettem benned azzal, hogy titkolóztok előttem, és teljesen a rabommá váltál. Ebben az is segített, hogy a fiú használta rajtam a ráhatást, én meg rájátszottam, természetesen. Matteoék semmit sem sejtettek, a Gorgó eloszlatott minden kétséget. Egyszerűen tökéletes terv, tökéletes kimenetellel. 

Chloéban ezernyi különféle érzelem kavargott. Képtelen volt feldolgozni, amiket hallott, ugyanakkor így minden összefügött és értelmet nyert. Üvölteni akart, sírni, aggódni, de még fel sem tudott eszmélni, mivel Sophie megragadta a haját és felállította. 

- Hozzátok őket! - kiáltott oda a szolgáinak. 

A fekete köpenyes boszorkányok elvonultak a fák közé és két karóval tértek vissza. A hátsó boszorkák szögeket tartottak a kezükben, a legutolsó lény pedig két véresre vert furcsa testet tartott a kezében. 

Chloénak hunyorognia sem kellett, bárhány közül is felismerte volna a szerelmét és Adriant. A boszorkányok felszegelték a karókra a fiúkat, pont Hayley mellé. 

Chloé sikított a fájdalamtól, nem bírta látni a barátai fájdalmát, így elfordította a fejét. 

- Mi van, már ezt sem bírod? - nevetett keserűen Sophie. - Akkor mi lesz veled most?