Chloé és Matteo

4. - 72 óra

Nem értette, mi történhetett. Hiszen nem feküdhetett le Adriannel! Akkor is, ha nem vér szerinti rokonok, ez nem történhetett meg. Nem, nem és nem. Ő csak szórakozni akart, ismeretlen fiúkkal, mindenféle érzelmi kapcsolat nélkül. És akkor bevillant a legaggasztóbb gondolat mind közül. Mi van, ha nem védekeztek? Te jó ég, mi lenne abból, ha teherbe esne? A megaláztatás, a szülei kitagadnák, Adrian pedig valószínűleg felszívódna. És ő, Chloé sem áll készen felnevelni egy csecsemőt!

– Nyugodj meg, Chloé, nem lesz semmi baj. Elmész a legközelebbi gyógyszertárba, beveszel egy 72 órás esemény utáni tablettát, és minden rendben lesz. Vagy ahhoz kell szülői beleegyezés? Fogalmad sincs. Jenna néninek nem szólhatsz, mégiscsak elmondaná anyádnak. Nem ismersz itt senkit, csak ezt a családot, meg Matteót és Hayleyt. Ezt nagyon megszívtad...Nem. Erős nő vagy, el tudsz menni gyalog is egy gyógyszertárba, biztos van egy a környéken. Minden rendben lesz.

Felkapott egy fehér pólót, fekete nadrágot és futócípőt, pénzt, telefont és lerohant a lépcsőn. A reggeli tizenegy fok pont hideg volt a rövidujjúhoz, de Chloét ebben a pillanatban az sem érdekelte volna, ha sarkvidéki fagy van kint, nem pazarolta volna az értékes idejét. Google Mapsen megnézte, hogy a legközelebbi gyógyszertár gyalog tízpercnyire van, ezért ráerősített a tempójára.

Teljesen kifulladva, de adrenalinnal túlfűtve érkezett meg úticéljához, amely teljesen kihalt volt, csak a fehér köpenyes eladók tartózkodtak bent.

–  Hála Istennek – sóhajtott megkönnyebülten Chloé.

Belépett az üzletbe, és el kezdte nézegetni a polcok tartalmát. Fogalma sem volt, hogy hol kellene ilyeket keresni, egyeltalán hol vannak a tabletták? Sportkrém, torokcukorka, fájdalomcsillapító, de sehol sincs még egy csomag óvszer sem.

Az eladónő látva a lány bénázást kiszólt a pultból:

– Segíthetek?

Chloé-hiába rendelkezett két felsőfokú nyelvvizsgával, és beszélte tökéletesen az angolt- hirtelen úgy érezte, minden szót elfeljtett, amit valaha ismert. Miért is jött ide? Ja, igen a tabletták. Hogy is hívják ezt?

–  Esemény utáni tablettát szeretnék vásárolni  – suttogta.

A gyógyszerész megfordult, rátámaszkodott a pultra, és megkérdezte:

– Hány éves vagy, szívem?

Chloé kihúzta magát.

– Tizenhét. Augusztusban töltöm a tizennyolcat.

– Rendben – válaszolt a táblája szerint Gabrielle nevű nő — ehhez válaszolnod kell pár kérdésre...

Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta... Matteo.

– Chloé? – szólt a fiú idegesen körbevizslatva. – Gyere ki, beszélnünk kell.

– Egyetlen pillanat – szabadkozott Chloé. – Mindjárt visszajövök.

Matteo megragadta Chloé kezét, és kivezette az üzlet elé. Furcsa volt a fiú, szokatlanul ideges.

– Mi van? – sziszegte a lány. – Képzeld, nem viccből vagyok itt. Dolgom van.

– Pontosan tudom, mi dolgod van itt. Éppen ezért jöttem.

– De honnan tudtad, hogy itt vagyok? – értetlenkedett Chloé.

– Az most ne érdekeljen– rázta a fejét Matteo hidegen. – Megnyugtatlak. Nem vagy terhes.

Chloé akaratlanul is elpirult. Borzasztó kellemetlen volt neki erről beszélni, főleg Matteo előtt.

– Mégis honnan tudod? – kételkedett Chloé.

– Nem feküdtél le Adriannel. Mindketten borzasztó részegek voltatok. Hayleyvel ágyba raktunk titeket, és Adrian elaludt rajtad. Nem történt semmi.

–  Ebben biztos vagy?

– Nem hagytam volna, hogy bármi történjen – mondta határozottan Matteo.

– Ezt hogy érted? – vonta fel a szemöldökét Chloé.

Matteo láthatóan zavarba jött.

– Úgy értem, hogy kiszolgáltatott voltál, és részeg. És nem hiszem, hogy rendesen bánt volna veled.

– Ennyi? – kérdezte csalódottan Chloé. Valami többet várt volna. De mit?

– Persze. Mi más lenne? – vonta fel a fél szemöldökét a fiú.

– Semmi – Chloé próbálta leplezni érzelmeit, de ebben sohasem volt jó.

– Gyere, hazaviszlek – mondta Matteo és a kocsiához vezette a lányt.

Már be is szállt volna, de eszébe jutott, hogy Gabrielle még mindig rá vár. Így hát visszarohant az üzletbe, hogy elnézést kérjen.

– Bocsánat, mégsem...

De a gyógyszertár teljesen üres volt.

Chloé nem értette, hogy lehet ez, hiszen nem látott kivezető ajtót az üzletből, de nem is volt sok ideje gondolkodni, mert Matteo türelmetlenül rádudált.

Beszállt a piros kocsiba, és Matteo gázt adott. Nem úgy tűnt, hogy a fiú szeretne egyetlen szót is szólni Chloéhoz, de most a lánynak is jól esett ez a kis csönd, lehetőséget adott a gondolkodásra. Előkapta a telefonját, és még mielőtt elindította volna a zenéjét, megnézte az inboxait, és meglepődve, kissé keserűen látta, hogy jött egy üzenete Liamtól, három órával ezelőtt. Rövid volt, tömör, és kétségbeejtő.

,, Beszélnünk kell. "

Chloé nem bírt már el több terhet. Kitörölte az üzenetet, megnyitotta a Spotifyt és bekapcsolta a California Dreamin'-et

Stopped into the church
I passed along the way
Well, I got down on my knees
And I pretend to pray
You know the preacher likes the cold
He knows I'm gonna stay
California dreaming

Nem sokkal később haza is értek a patináns házba. Chloé felviharzott az emeletre, ahol Adriannek már nyoma sem volt. Viszont ott volt valami más,az ágyán.Először nem értette mi az, de a szaga émelyítő volt, főleg Chloé másnapos gyomrának. Közelebb lépett a körágyhoz, és akkor tudatosult benne, hogy mit lát. A selyempaplan, rózsaszín párnák és fehér lepedő közt ott volt egy kis doboz, fedelével nyitva. Benne pedig egy kép, papírja vérrel átitatva. Chloé volt rajta, ahogy egy kisebb tömeg veszi körül, mind fekete csuklyában. Ő pedig mélységes szenvedéssel az arcán egy rúdhoz van szögezve, lábát lángok nyaldossák. A képen ez a felirat állt: Nem felelt meg.