𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

5.

TW⚠️: ERŐSZAK

Egész héten ki se mozdultam a lakásból. Nagyon megviselt ez az egész szituáció. Sofi próbált egy kis lelket önteni belém, de nem nagyon sikerült neki.
Egy dolog kötött le egyedül. A rajz. Csak erre tudtam jelen pillanatban koncentrálni.

A gondolataimba merülve hegyeztem ki az egyik ceruzámat, amikor is meg rezzent a telefonom. Axel neve villant fel a képernyőn. Nem tudom hogyan, és mikor került a telefonszáma a névjegyzékembe, de most ez érdekelt a legkevésbé.

"Találkozzunk a könyvtárban 20 perc múlva. Beszélnünk kell."

Állt az üzenetben. A vérnyomásom azonnal az egekbe szökött. Nem beszéltem Axellel 1 hete, így nem tudtam hogy mire számítsak.

Úgy ahogy voltam, kimentem a konyhába. Egy szürke melegítő, és Kai egyik pulcsija volt rajtam. A hajam pedig egy kócos kontyba volt fogva.
Sofi és James a kanapén ültek, és beszélgettek. A fiú már előző héten elhívta a Sofiát egy randira. Ő pedig nagy boldogsággal egyezett bele. Azóta el sem szakadnak egymástól.

-Made, szia! Uhh... Szarul nézel ki. - húzta el a száját a barátnőm miután meglátott.

-Tisztában vagyok vele. Viszont most megyek egy kicsit a könyvtárba, majd jövök. Sziasztok! - húztam egy utolsót a cipő fűzőmön.

Becsaptam az ajtót, és elindultam a könyvtárhoz. Sétálás közben csak arra tudtam gondolni, hogy vajon miről szeretne Axel beszélni.

Megálltam a könyvtár elött. Vettem egy mély levegőt, majd bementem. Köszöntem a könyvtárosnak, és elindultam a sorok között. Ez a hely mindig megnyugtag. Most sem volt másképp. Éppen egy könyvet nézegettem, amikor valaki megérintette a vállamat.

Rögtön megfordultam. Axel állt mögöttem. Egy fekete póló, és egy szürke melegítő volt rajta. A haja kócosan állt a feje tetején.

-Szia Axel! Uh, mondtad hogy beszélni szeretnél. Nos, itt vagyok. - néztem a fiú szemébe.
A monokli és a seb a szájáról is eltűnt.

-Gyere, üljünk le. Tudod...sokat gondolkoztam arról hogy mi történt múltkor. És szeretném ha elfelejtenénk azt a részt ami a mosdóban történt. Sebezhető voltál abban a pillanatban, én pedig kihasználtam azt. És ezért bocsánatot kérek. - piszkálta a pólója szélét.

Idegesen a szájába harapott, majd megdörzsölte az arcát. Mintha nem mondana igazat valamivel kapcsolatban.

-Nézd Axel. Nem használtál ki, pont hogy megnyugtattál és ott voltál mellettem, amit köszönök. Tényleg!

-Ha nem baj...megkérdezhetem, hogy mitől borultál ki ennyire? Tudom hogy nem volt könnyű hallani amit mondtam, de téged nagyon megviselt. Persze ha nem baj. - emelte fel a kezét védekezően.

Vettem egy mély levegőt, majd lassan ki fújtam azt.

Meg fogom én ezt bánni.

-Régen...úgy 4-5 évvel ezelőtt volt egy barátom. Még tinik voltunk. Ő pedig erőszakos, és...nem úgy alakultak a dolgok mint ahogy én azt elképzeltem. Nagyon sokszor meg ütött, ha nem tetszett neki valami. Még ha nem is én voltam az oka. 3 évig voltunk együtt. Borzalmas volt, még a mai napig rettegek tőle. Emlékszem arra a napra, amikor elvette mindenem. Az ártatlanságom, a becsületem, és a vidámságom. Egy szép napnak indult, boldog voltam mert egy ideje nem voltak köztük konfliktusok. Aztán elérkezett az este...16 éves voltam. A szülei nem voltak otthon, ezért át hívott magához filmezni. - mutattam könnyes szemekkel idézőjelet. Axel szomorúan figyelt. - végül nem az lett belőle. Meg kínált üdítővel amibe valamilyen kábítószert kevert. A mai napig nem tudom mi volt az...És miután kezdtem elkábulni, felrángatott a szobájába. Elkezdett vetkőztetni, én pedig azt sem tudtam, hol vagyok. Viszont sírtam. A testem tudta, mi történik. Az agyam nem volt képes felfogni...Még a mai napig vannak rémálmaim arról az estéről. Nos ez az én történetem. - hajtottam le a fejemet.