𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

12.

Óvatosan nyitogattam a szememet. Még mindig nem jó repülőgépen aludni. Asher mellettem békésen szuszogott, miközben a feje a vállamon pihent. Las Vegasba tartottunk, a családjához.

A hálaadás nem telt el úgy, ahogy szerettem volna. Anyuékkal összevesztem én is, és Kai is. Elmesélem mi történt.

Hálaadás reggele:

Hatalmas boldogsággal ugrottam ki az ágyamból, majd a vendégszobába rohantam. Feltéptem az ajtót, majd miután bezártam azt, ráugrottam az alvó srácra.

-Asheeer! Kelj feel! - csaptam fejbe egy párnával.

-Auuuu Maddie! Reggel...fél hét van te dinka. - nézte kómásan a telefonja kijelzőét.

-Nem baj. Gyereee menjünk reggelizni! - ültem még mindig a hátán.

-Nem hiszem el. - motyogta, miközben lelökött magáról.

Fölém támaszkodott, majd a szemembe nézve figyelte a reakciómat. Fekete haja össze vissza állt, amitől csak még jobban nézett ki. Jégkék szemei a fáradságtól és a ravaszságtól csillogtak.

-Elvitte a cica a nyelved? - nevette el magát kacéran.

Én csak kinyújtottam rá az említett testrészemet.

-Leharapom.

-Azt próbáld meg. - a szarkazmus csak úgy áradt belőlem.

-Oké.

Ezzel fogta magát, majd ajkaimra tapadt. A tarkóját átkarolva húztam le magamhoz. Egyik kezem puha hajába vezettem.

A csókcsatát egy kopogás zavarta meg.

-Made, tudom hogy itt vagy! . - kiabált be anya.
Még szerencse, hogy amikor bejöttem bezártam az ajtót.

Asher mellém feküdt, majd halkan elkezdett nevetni.

-Fogd be, te gyökér! - csaptam meg. - megyek anya! - kiabáltam ki.

-Ajánlom is! Kell a segítséged.

Én csak fáradtan Asherre pillantottam, aki mosolygott az egész szituáción.

-Ezért még megverlek! - mutattam rá fenyegetően.

-Várni foglak! - kacsintott egyet, majd nyomott egy puszit a számra.

Feltápászkodtam az ágyból, és elindultam a konyhába.

Miután segítettem anyának, lehívtam a fiúkat reggelizni. Mind a három rohanva érkezett meg a konyhába.

------------------------------------------------------------

A vacsora az asztalon gőzölgött. Valami isteni illat szálingózott az egész házban. Meghitt hangulat volt. Este hét óra van, viszont már kezd sötétedni itt Londonban.

Mindenki a széken ülve ficánkolva várta hogy végre ehessünk. Anya az utolsó pillanatban huppant le a székére, kissé kócos hajjal.

-Nagyon szép vagy husi! - puszilta meg apa, anyut.
Anya még a mai napig elpirul apu bókjain, ami szerintem tök aranyos.

-Köszönöm Luke. Na de mostmár együnk! - csapta össze a tenyerét.

A vacsora nagy része csendben telt. A végén amikor már mindenki tele volt, akkor kezdtünk el beszélgetni.

-Asher, mesélj egy kicsit magadról! - mosolygott kedvesen anyu.

-Khm, az UCLA Bruins sport egyesület tagja vagyok, ezen belül amerikai focizok ahol én vagyok a csapatkapitány. Az UCLA-nak van egy újságja, amiben rengetegszer adtam már interjút. 10 éves korom óta játszom, és a mai napig imádom. A középiskolában sikerült az ösztöndíj, így vagyok most az egyetemen. Erre pedig rettentően büszke vagyok! - mosolyodott el.