𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

6.

Kora reggel sírí csönd uralkodott a lakásban. A madarak csicseregtek, a városban már zajlott az élet. Egy hosszú idő után, végre boldogsággal keltem fel. Egy kisebb mosollyal az arcomon húztam el a függönyömet. Nagy szemekkel bámultam ki az ablakomon.A legtöbb diák már indult az egyetemre. Nekem és Sofinak szerencsénk van, mert nem kell ma bemennünk.

Kávéval a kezemben álldogáltam a nappaliban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Aztán a semmiből támadt egy ötletem. A kávémat leraktam az asztalra, majd berontottam Sofihoz.

-Jó reggelt, csipkerózsika! Hasadra süt a nap! -húztam el a függönyét nagy lendülettel.

-Made, húzzál ki a szobámból de nagyon gyorsan! - dobta nekem a párnáját.

Utálja ha berontok hozzá reggel. De én mint egy rendes barátnő, tudomásul sem veszem.

-Majd azt én eldöntöm. Viszont, mondom mi lesz a mai program. Elmegyünk vásárolni, utána benézünk az itteni kávézóba és este meg elmegyünk a fiúkkal bulizni. - csaptam össze a kezem elégedetten.

Sofi kócos hajjal, és álmos szemekkel nézett rám. Szerintem azt sem tudta, hogy hívják.

-Na ez nem is olyan rossz. De menjél ki innen!

-Nyiss ki egy ablakot, nincs levegő.

-Oké anya! -kiabált ki miután kijöttem a szobájából.

A reggelünk vidám hangulatban telt. Rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Hiányzott ez, hiszen mostanában nem volt időnk egymásra. Viszont mostabtól ez máshogy lesz.
Reggeli után átöltöztünk, majd elmentünk a legközelebbi plázába. Rengetegen voltak mindenhol. Sofi és én először egy ruhaboltot támadtunk meg.

Kb már 3 órája a plázában mászkálunk, rengeteg szatyorral. Most van délután 2 óra, így eldöntöttük hogy ideje benézni a kávézóba.

Egy röpke 20 perc séta után fáradtan huppantam le az egyik asztalhoz. A szatyrokat magam mellé pakoltam, majd elővettem a telefonom.

-Mit kérsz Made? - mosolygott rám Sofi.

-A szokásosat. Egy sajt torta, és egy vaníliás latte.

-Okéé...akkor mindjárt jövök.

Amíg vártam, felhívtam Axelt hogy tájékoztassam a ma esti terveimről.

-Szia Ax! Remélem nem zavarlak. - doboltam az ujjaimmal az asztalon.

-Kicsit meglep hogy hívtál. De nem, nem zavarsz. - nevetett fel aranyosan.

A hasam görcsbe rándult nevetése hallatán. Elpirulva néztem Sofira, aki érdeklődve ült le az asztalhoz.

-Lenne egy kérdésem. Ma délután ráértek? Sofi és én arra gondoltunk hogy elmehetnénk valahova bulizni. Persze, csak ha nem baj! - csavargattam a hajam idegesen.

-Nem baj törpe. Viszont örömmel hallom. Én ráérek, és szerintem James is.

-Az remek! Akkor majd elküldöm a részleteket, és ott találkozunk. - mosolyogtam a barátnőmre.

Ő egyre gyanakvóbban mosolygott. Még egy szívet is rajzolt a levegőbe.
Én unottan forgattam meg a szemem.

-Oké! Hát...akkor este. - sóhajtott egyet.

-Igen, szia Axel! - búcsúztam el tőle.

-Viszlát, angyalkám! - tette le a telefont.

Egy nagyot sóhajtottam. Majdnem leestem a székről annyira hatásal volt rám a fiú. Sofi unott fejjel nézte a sóvárgásom.

-Mikor akarod elfogadni a tényt, hogy tetszik neked? - ivott a teájába, miközben a reakciómat leste.