𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

7.

Unottan ballagtam a nyüzsgő folyosón miközben Sofi mellettem vidáman mesélte, hogy James hova viszi ma este.

-Na, mit gondolsz? - fordult felém.

Az arcán egy hatalmas mosoly pihent. A szemei ragyogtak. Boldog volt.

-Ez nagyon cuki! Jó pasit fogtál ki magadnak, már ideje volt. - nevettem fel halkan.

Ő csak mosolyogva megforgatta a szemét, majd elkezdett húzni a büfé felé.

James egy asztalnál ült, miközben Axellal beszélgetett.

2 hét telt el a buli óta. Azóta nem beszéltünk. Fogalmam sincs mi történhetett, és hogy miért kerül engem.

-Sziasztok! - köszönt mosolyogva James.

Axel ahogy megpillantott, gyorsan felpattant a helyéről.

-Öhm, bocs haver, de nekem mennem kell. - pacsizott le Jamessel.

-Oks. Akkor otthon tala. - intett egyet neki.

Én keserűen elmosolyodtam, majd lehuppantam az egyik székre.

-Nézd, Made. Fogalmam sincs, miért viselkedik így. A buli után még tök boldog volt, aztán egyszer csak bekattant nála valami. Ha kérdezek felőled nem is válaszol. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett. - csóválta meg szomorúan a fejét.

Hangjában csalódottságot véltem felfedezni.

Nos barátom, nem csak te vagy az.

-Kedves vagy, James. Köszi, tényleg.

------------------------------------------------------------

A nap végén hulla fáradtan léptem be a lakásba. El kellett mennem vásárolni, mert a hűtőnk tartalma egy doboz tejből állt. A szatyrokat lepakoltam magam mellé, kabátomat a fogasra akasztottam, és a cipőmet lerugdostam magamról, majd elindultam a nappaliba.

-BOO! - hallottam meg egy ismerős hangot.

Egy hatalmas sikoly hagyta el ajkaimat.
Olyan gyorsan fordultam meg, mint még soha.

-Neked elmentek otthonról? És ha infarktust kapok? Ha? - akadtam ki, szerintem teljesen jogosan.

-De nem kaptál! - mosolyodott el, miközben ölelésre tárta szét karjait. - Na? Meg sem öleled a kedvenc tesódat? - biggyesztette le szomorúan ajkait.

-A sírba teszel, Kai! - öleltem át. - amúgy meg, te vagy az egyetlen testvérem. - értetlenkedtem.

-Az lényegtelen.

-Viszont hogy kerülsz te ide? - ültem le a kanapéra.

Egy párnát a kezembe vettem, majd átkaroltam azt. Kai lehuppant mellém, és egy hatalmasat sóhajtott.

-Összevesztem anyuval.

-Mi? Hogy-hogy? Hiszen ti ketten imádjátok egymást! - ráncoltam a szemöldököm.

-Felvetettem neki az ötletet, hogy el szeretnék költözni. Ő pedig kiakadt, mert a kisfia vagyok. A francba is, 24 éves leszek 2 hónapon belül! Szeretném saját magam ellátni, nem anyáékon élősködni.

-És ezt elmondtad anyunak? - húztam fel kíváncsian a szemöldököm.

Anyu nagyon ragaszkodik hozzánk. Ez teljesen érthető, hiszen neki csak Dan bácsi volt. Így próbál nekünk mindent megadni, ami neki nem adatott meg.