𝙰 𝚍𝚛𝚎𝚊𝚖 𝚌𝚘𝚖𝚎 𝚝𝚛𝚞𝚎

13.

-Gyere, nem lesz semmi baj! - nyitotta ki nekem Asher a kocsija ajtaját.

Egy fél órája érkeztünk meg ide, Las Vegasba. A város egyszerre hatalmas és gyönyörű. Este 8 óra körül lehet, viszont még mindig világos van és kellemes a levegő.
A reptéren idegesen szálltam be a srác kocsijába, ami elmondása szerint azóta ott állt, amióta az egyetemen van. Király.

-De mivan ha nem fognak kedvelni? - tördeltem a kezem idegesen.

Az ajtó előtt toporogtam. Asher elmosolyodott, majd kezét az arcomra simította.

-Hidd el, hogy kedvelni fognak, főleg anyu. Szóval, ne várattasuk meg őket. - adott egy lágy csókot a számra bíztatás képpen.

Szorosan átöleltem, majd nyomtam egy puszit az orrára miután elváltunk egymástól.

-Megjöttünk! - kiáltotta el magát.

Ekkor Asher anyukája elöttünk termett. A fiát egy hatalmas ölelésbe vonta, majd nyomott egy puszit az arcára.

-Kisfiam! De hiányoztál! - nézett fel a nála egy és fél fejjel magasabb fiára.

-Te is nekem anyukám. - nyomott egy puszit a tejföl szőke hajába.

-Madelaine, drágám gyere ide! - tárta ki a karját egy ölelésre. - hogy te milyen szép vagy, atyaég. - mosolyodott el miután megöleltük egymást.

-Köszönöm szépen! Mrs...

-Ms.White. De nyugodtan hívj Alicenek.

-Anya! Nem tudod hol vannak az elemek? - trappolt le a lépcsőn egy szintén tejföl szőke, jégkék szemű tini srác.
Konkrétan úgy nézett ki mint Asher, csak szőkében és fiatalon. Meg szemüveg nélkül.

-Mizu törpe? - ölelte meg a nála fél fejjel kisebb öccsét Asher.

-Törpe a faszod, az! - ütötte meg nevetve a testvérét.

Mintha magamat és Kait látnám.

-Austin! - szólt ki a konyhából Alice.

-Bocsi anyu!

-Nos, öcsisajt, bemutatom neked Madelainet, akiről már meséltem. Maddie, ő itt az én drága öcsém. Igaz kicsit olyan mint egy csöves verzió belőlem, de attól függetlenül szeretem. - nevette el magát Austin arckifejezését látva.

-Szia Austin! - nevettem el magam én is.

-Nem értem, hogy hogyan tudod őt elviselni. Mindenesetre, örülök a találkozásnak. Ja és ha tudod, rosszra fordulnának a dolgok, én mindig elérhető vagyok! - kacsintott egyet, majd gyorsan felfutott az emeletre.

Asher végül mellém lépett, kezét a derekamra csúsztatta, és elkezdett az emelet felé tolni.

-Anya! Kipakolunk! - kiabált a konyhában lévő anyjának.

-De csak észzel!

Miután beértünk, gondolom a szobájába, ledőlt az ágyra.

Kb akkora lehetett a szobája mint az enyém. Modern bútorok, egy hatalmas ablak, és letisztultság. Talán így tudnám jellemezni. Az ajtóval szemben lévő ablak, a városra nézett. Valami gyönyörű volt. Az ablak mellett helyezkedett el egy hatalmas fekete franciaágy, amin Asher feküdt.

Végül én is mellé feküdtem, mire mellkasomra hajtotta a fejét.

-Te vagy az első lány akit hazahoztam. Ezért van ennyire bezsongva anyu.

-Hát, köszönöm a megtiszteltetést. Anyud pedig egy tündér! Austin meg olyan, mint egy kicsi te.

-Kicsi? 16 éves a gyerek, azt majdnem akkora mint én. Fél év és magasabb lesz nálam. Pedig én sem vagyok alacsony...

-Neked miért nem szőke a hajad? Csak mert tudod, anyudnak is az meg Austinnak is.

-Nemtudom.... Apu is szőke, szóval nem tudom mi történt. Én ilyen mutáns gyerek vagyok. - nevetett fel halkan.

-Egy aranyos mutáns, aki nem mellesleg az enyém. - nyomtam egy puszit a hajába.

-Szóval a tiéd vagyok? - húzott közelebb magához.

-Igen. Az enyém. - mosolyogtam mint egy idióta.

-Te pedig az én Bambim! - mosolyodott el ő is.

Elengedett, majd felém kerekedve lágyan, mégis szenvedélyesen megcsókolt.