/The Snake/ by: N E K O

/Fehér hold/

Francisco nagy nehezen feltápászkodott és lepsöpörte a nadrágjára tapadt fűszálakat és az egyéb földi maradványokat. Inge több helyen is elszakadt, de egy két kisebb horzsolással megúszta. Mély csend telepedett a gyakorló térre. Francisco oda lépett a nem rég megvadult Sofi mellé. A lány szeme csukva volt, szája résnyire nyitódott. Egyre nehézkesebben és lassabban vette a levegőt.
-Uram...-kezdte Noami de Francisco csendre intette.
-Meg mondom hogy most mi lesz.-szólt komoran a férfi. -Hannah menj és főzz Sofinak egy erőteát Noaminak pedig egy hasonló nyugtatót, továbbá hozz óvó kenőcsöt és némi kötszert. Emma veled megy. A többiek Noami és Sofi kivételével folytassák a gyakorlást.-adta ki az utasításokat majd ölbe vette az ájult Sofit és óvatosan a fa állványok és a fegyverek mellé fektette.
-Értettem!-jelentette ki magabiztosan Hannah és intett Emmának hogy induljanak. Ekkor azonban valaki nagy erővel belökte a térre vezető nehéz fa ajtót. Két apró ijedt, barna szem meredt a meglepett társaságra. A lánynak gesztenye barna, alig vállig érő haja és furcsán ívelt füle volt amit most zavartan meglegyintett.
-Akár egy kecskének.-jutott eszébe Emmának. A furcsa lány nagyon siethetett. Úgy kapkodta a levegőt mint aki most futott le két maratont. Alig birt kinyögni akár egy szót is. Mutató ujját felemelte jelezve hogy fontos mondani valója van. Francisco érdeklődve nézett. Megvárta amig a lány levegőhöz jut.
-Jönnek...-zihálta a lány. -Jönnek...-nyelt egyet és eszeveszetten kapálózni kezdett.
-Jönnek...jönnek! Itt vannak!-rohangált fel és alá a meglepődött közönségei között. -Itt lehetnek...bármikor...ó szia Hannah-ismerte fel először Hannah-t -Chris?-kérdezte lelkesen.-Ahh Zane és Arthur...
-Miaaa...-nevette el magát Arthur.
-Szevasz kecske!-lökött oda valami köszönés félét Zane.
-Cirkuszi póni-hajolt meg illedelmesen a lány akinek valóban kecske lába volt. Nehezére esett de elnyomott egy kaján vigyort. Zane mérgesen horkantott egyet.
-Most miattatok elfelejtettem hogy mit akartam-nézett mérgesen a fiukra a pán lány.-Ja! Megvan!-csettintett hirtelen aztán hangnemet váltott.-MIND MEGHALUNK!!!-orditott a két fiú meglepett arcába.-Feltéve ha nem teszünk valamit.-mondta egy fokkal halkabban és odébb szökdécselt.
-Sziasztok lányok! Ti vagytok az újoncok ugye? Bianka vagyok!-rázott kezet energikusan mindenkivel.-Szoval mint mondtam közelednek... nagyon nagy veszélyben leszünk ha nem teszünk valamit!-pattogott akár egy gumilabda.
-De hát kik jönnek?-kérdezte Francisco türelmetlenül.
-Már itt vannak...-mondta lassan, erőtlenül a lány miközben az egyre sötétedő ég felé mutatott. -A Hold démonok...
•••
A nem rég még napsütötte kék égen sötét felhők gyülekeztek.
-Ezt nem hiszem el...-suttogta rekedten Francisco.
-Na mit mondtam...?-rugott ki egy fű csomót a földből Bianka. -Most mihez kezdjünk?
Francisco mélyen elgondolkodott miközben a gyerek csapatra nézett.
-Az utasítás a következő...-kezdte.-Noami, Chris és Sarah. Ti itt maradtok Sofival. Hannah, te menj és hozd amiket az imént kértem. Kezeld le Sofit és Noamit majd azonnal gyere az erdő elé. Nincs sok időnk.-hajolt le a köpenyéért és magára terítette.-A többiek jönnek velem.
Emma erőtlenűl bólintott egyet és elindult az erdő felé tartó csapattal. Noami leült az eszméletét vesztett Sofi mellé.
-Annyira sajnálom.-suttogta és neki dölt a kemény kő falnak.
-Ne aggódj rendbe jön.-telepedett le Sofi fejéhez Chris. A lány fejét az ölébe fektette és elsöpört egy halvány lila tincset az ellazult arcról.
-Mi történt a hajával?-kérdezte Sarah.
-Sofi vérfarkas.-suttogta Chris.-A haja színe elárulja hogy ciklusa melyik felénél jár.
Sofi teste csakhogynem mozdulatlan volt, csak mellkasa hullámzott lassan.
•••
A durva kő amivel a folyósót ki rakták, csak ugy kopogott Francisco csizmája nyomán. A folyósó sötét volt, félhomány vette őket körül. Emma nem tudta hogy merre mennek, csak igyekezett nem le maradni a csapat többi tagjától. Mellette Bianka szökdécselt vékony kecske lábain.
-Mi is vagy te tulajdonképp?-tette fel Emma azt kérdést ami már rég furdalta az oldalát.
-Egy pán. Félig kecske, félig ember szerű “bestia„-mutatott idéző jelet a “bestia„ szónál Bianka. -És te mi vagy?-kérdezett vissza.
-Egy sima lány akinek, mint kiderült a vér szerinti szülei ismeretlenek és a növények engedelmeskednek neki. Majd elszökött egy furcsa erdőbe ahol egy még furcsább öreg asszony, név szerint Nina mama elcsiribízte erre a helyre és itt szert tett egy két barátra. Ott ahol ez elött laktam nem igen volt.-foglalta össze Emma a tényeket. Tényleg, vajon hogy vannak a szülei? Keresik már? És Vándor?
-Ki az a Vándor?-szakította meg hirtelen Emma gondolat menetét Bianka.
-Tessék?-hökkent meg Emma.
-Magadban beszéltél...-kuncogott a Pán.
Emma kissé elvörösödött majd legyintett egyet.
-A kutyám... nem lényeges...-mondta halkan.
-Jártál már a váron kivűl?-váltott témát hirtelen Bianka.
-Nem. Azt se tudom hogy hova megyünk.
-Akkor itt az ideje.-somolygott a lány és patájával izgatottan toppantott egyet. Az elöttük menők hirtelen meg álltak és ezt nem vették észre. Emma neki ment az elötte álló Rachelnek. Gyorsan bocsánatot kért és Biankához fordult.
-Kérdezhetek még?
-Kérdés sok van, de sajnos kevés rá a válasz. Mond.-okoskodott a lány miközben fülével egy legyet próbált el hessegetni.
-Mik azok a Hold démonok?-tette fel a kérdést Emma és már előre félt a választól.
-Pontosan senki sem tudja, de egy dolog biztos. Közük van az Azúr kígyó legendájához. Most van szerencséd megnézni te magad.
Mint egy végszóra Francisco kitárta a fa ajtót ami az útjukat állta. A vár kertben voltak. Emma még sosem látott ilyet. A látvány félelmetes volt.
•••
A kert ami egykor tele volt madár csicsergéssel és szebbnél szebb növényekkel (vagyis ahogy Rachel állította) most romokban volt. Csak nem az egész terület leégett. A fák lombjai és a bokrok megpörkölődtek, a padokból, amiket a park ösvénye mentén helyeztek el alig maradt több mint egy-két tuskó. A pusztulást okozó tűz már kialudt csak néhány fa maradvány parázslott. A földről szürke füst szállt fel mintha csak egy jelképe lett volna annak, hogy az élet erről a területről elillant. Sűrű köd szállt le a kipusztult tájra. Valaki közeledett.
A lány botladozva haladt feléjük. Ruháját itt ott megkapta a tűz, testén kisebb nagyobb égési sérülések égtelenkedtek. Arca, keze csupa korom volt. A hátára erősített kard megcsillant a gyér fényben.
-Charlotte...-Francisco szeme elkerekedett. -Mi történt?
-Uram...megtámadtak minket. Bárkik is voltak, a vár keleti oldalán törtek be. Sokan úgy gondolják hogy...
-Tudom!-vágott a lány szavába Francisco.-Hold démonok, badarság!-váltott hangnemet hirtelen a férfi és szúrós szemmel Biankára pillantott. A Pán lehajtotta a fejét és tanulmányozni kezdte a patája alatt el terülő hamu réteget.
-A támadást sikerült vissza verni. Bármi is lehettett már elmenekült.-folytatta a jelentést bizonytalanul Charlotte.
-Azt majd én eldöntöm. Vidd őket a toronyba. Ott biztonságban lesznek. Addig körül nézek. Az harcosok legyenek készenlétben. Menjetek!
Charlotte tudta hogy a beszélgetés itt befejeződött. Fejét lehajtotta és jobb kezét a szívére helyezte majd mutató ujjával egy kört és egy hullámos vonalat rajzolt a homlokára. Francisco viszonozta a gesztust.
-Gyertek...-kezdte terelgetni a szinte sóbálvánnyá vált csapatot a lány.
•••
Emma meredten bámult maga elé. Lopva hátra pillantott és még épphogy látta Francisco távolodó alakját. Nem tudta miért de bízott a férfiban. A toronyban biztonságban lesznek. Akármi is ez, legyőzzük. Ez biztos...vagy nem? Már nem voltak messze a védelmet jelentő toronyhoz vezető lépcsőhöz azonban Emmán szépen lassan úrrá lett egy enyhe pánik. Ezeket a negatív gondolatait szerencséjére (és más szerencsétlenségére) egy éles visítás riasztotta el.
-Éget, éget...ÉGET!-ordította Arthur.
-Mi...mit csináltok? Mi történt?-fordult hátra idegesen Charlotte.
-Hé! Haver. Nyugodj le...-akadt ki Zane.
Arthur válaszra sem méltatta barátját. Fél lábon ugrálva próbálta megőrizni egyensúlyát miközben a cipőjébe “ugrott„ parázsdarabot próbálta kipiszkálni. Ez perpillanat minden figyelmét lekötötte.
-Mondjuk ha leülnél...-kezdte szemforgatva Lana.
-Ömm...szerintem nem jo...-folyt bele a társalgásba Emma de nem fejezhette be a mondtatát. Arthur telibe bele ült egy kis kupac még szépen izzó parázsba.
-...ötlet.-halt el Emma hangja de ekkor események már rég rossz fordulatot vettek. A parázs kupac kapott a lehetőségen és az éghető anyagot kihasználva lángra lobbant. Ezzel csak az volt a gond, hogy az a bizonyos éghető anyag Arthur gatyája volt.
-Ég a hátsód.-nevette el magát Bianka. Arthurnak ez már tényleg sok volt. Futásnak eredt miközben teli torokból kiabált.
-ÉGEK, ÉGEK, ÉGEK!
-Basszus Arthur megőrültél?!-fogta a fejét Charlotte.-Ha eddig nem vettek észre minket, most biztos észre fognak!
Arthurt ez nem éppen hatotta meg. Probálta elfújni a lángra kapott gatyáját, nem sok sikerrel. Ekkor Zane pattant mellé és próbált segíteni azzal hogy együtt fújták. Mivel ez sem segített Arthur gyorsan taktikát váltott és képességének köszönhetően eszméletlen gyorsasággal futni kezdett elképedt barátai körül.
-Arthur a vár tulsó végéből hallani a...jo ég itt meg mi történik?!-meresztgette a szemét Hannah. Miután végzett Francisco által kiszabott feladatával Hannah egyből a többiek után ment, de erre a látványra igazán nem volt felkészülve. Arthur hosszas szerencsétlenkedés után végül elfeküdt a hamuban és a tűz végre kialudt. Szinte egyszerre sóhajtottak fel. A fiú gyorsan lerugta lábáról a cipőt és lassan megtapogatta a hátsó részt hogy felmérje mégis mennyire hagy maradandó nyomot ez a kis baleset. Egy igen szép lyuk és egy másodfokú égési sérüléssel lett gazdagabb. Hannah gyorsan elővett a derekára rögzíttett övtáskájából egy kis üveget és átadta Arthurnak. A fiú egy zavart fél mosoly kiséretében átvette az üveget, majd egy kicsit a tartalmából az égett területre kent. A seb szinte azonnal beforrt.
-Kösz.-adta vissza az üveget Arthur Hannah-nak.
-Nincs mit.-nyújtotta át a tégelyt Hannah Charlotte-nak.-Tessék, rád is rád fér.
-Menjünk.- mondta Charlotte és közben kenegetni kezdte kisebb nagyobb sebeit.
Emma fellélegzett. Végre minden rendben volt. Ám azt egyikük sem sejthette hogy az imént lefolyt műsort szépen meghálálják...
•••
Már majdnem elérték a torony bejáratát amikor Emmának hirtelen tényleg szörnyen rossz előérzete támadt. Lehetősége sem volt megosztani a többiekkel, a baj már meg is találta őket. A szél fel erősödött és az eső jellegzetes illatát fújta feléjük. Charlotte tétován hátra pillantott és a kardjáért nyúlt. Szemével a ködös tájat pásztázta. Percekig nem történt semmi, aztán a köd majdnem ugy két méterrel elöttük össze sűrösödött és egy igen kesze-kusza alakot formázott.
-Gyertek mögém. Most.-suttogta Charlotte és kardját maga elött tartva hátrálásra birta a csapatot. A köd tekergőzött egy idejig majd imbolyogva megindult egyenesen feléjük.
-Ez ő...-fújta ki lassan a levegőt Bianka. A hangja elhalt. Charlotte nem gondolkodott sokat, a lény elé ugrott és kardjával egy jól irányzott a ütést mért rá. A köd ember, vagy akármi is volt az, feketedni kezdett és két hatalmas szárnyat növesztett. Egy szárny csapással arrébb libbent, de nem épp messzebb. Hannah Emma mellé osont és észre vétlen átadott valamit a rémült lánynak. Emma meg nézte mit kapott. A tenyerén három mag hevert.
-Amikor jelzek mindenki ragadjon meg valamit amivel védekezhet!-mondta Charlotte. Emma megszorította a kezében lévő magokat. Zane lassan a hátán lévő tegezhez nyúlt nyílvesszőért, Arthur pedig egy ki tudja honnan szerzett fa tuskót emelt védekezésként maga elé. Lana láthatóan nagyon koncentrált valamire, és Rachel már rég kész volt védekezni vagy akár támadni. Hannah egy pár evőpálcikát rántott ki a hajából, így a sötét barna hajzuhatag a vállára omlott, Bianka pedig...hát ő Bianka. A lány, aki nemrég még reszketett mint a nyárfalevél most halál nyugodt arcal előrántott valahonnan egy-két fonalat, és fonni kezdte őket.
-Vetőháló lesz.-szolgált magyarázattal az értetlen pillantásoknak.
•••
Hiába várták, a lény egy ideig meg sem moccant, aztán megunhatta a nagy semmit tevést, mert pillanatok alatt a csapat háta mögött termett.
-Félre!-ordította hirtelen Lana, aki még mindig háttal állt a szörnynek. Kezét maga elé rántotta, majd föl. Megremegett a talaj. Lana valami láthatatlan erő segítségével egy sziklányi darabot szakított ki a földből és nagy erővel a háta mögé küldte. Bianka kivételével sikerült mindenkinek félre ugrania. A lány még mindig ült a hamuban és még mindig, nagy szorgalommal szőtte a vetőhálóját. Talán észre sem vette a feje fölött centiméterekkel elsuhanó órijási föld tömeget. Lana célt talált. A köd démon hátra tántorodott és mintha mérgesen Lana felé sziszegett volna. Csaknem átlátszó fejét ismét Emma felé fordította. Emma fel sem fogta mi történik, csak érezte ahogy kifut a lába alól a talaj. A lény titokzatos erejével kicsapta a nagy fa ajtót, megragadta Emmát és egyenesen a várba repült vele. A lány kétségbeesetten próbálta elkapni Hannah felé nyújtott karját, de már nem tudta elérni. Hannah intett a többieknek, hogy ahogy és amilyen gyorsan csak tudják, kövessék, majd megiramodott Emma és az őt fogva tartó lény után. A csapat egyre távolodott Emma szeme elől és pillamatokon belül, már a vár folyósóit rótták. Az egyik elágazásnál hirtelen szembe találták magukat Chris-el, Noami-val és Sarah-al, amint éppen az ellenkező irányba támogatták Sofi-t. A farkaslány igen cudarul festett, szőkés barna haja már majdnem átvette a lila minden árnyalatát, a babrózsaszínnel zárva a sort. Remegve szorította magához a takarót, amibe idő közben barátai bugyolálták be. Chris és Sarah minha észre se vette volna őket ahogy elsuhannak mellettük, csak Noami és Sofi fordultak utánnuk. Emmának eszébe jutottak a magok. Gyorsan elő vette őket, és csírát fakasztott a magokból. A növény csak nőtt és nőtt, felkúszva a folyósó falaira. A lány megkönnyebbült kissé, amikor a ki tudja hányadik folyósó végén meglátta Hannah-t és Arthurt, akik eszméletlen gyorsasággal futottak utánna. Hannah felkapaszkodott az Emma által kilövellt növényekre és mint egy majom ugrált egyikről a másikra. A lányt felkapó ködtömeg berontott a könyvtárba. A helyiség látszólag kihalt volt. Mintha Emma lassított felvételben látta volna az ott történteket. Az egyik fiú megbotlott a cipőfűzőjében és a könyv amit olvasott lassan a föld felé lebegett. A fiú esését ijedt pillantások kisérték. Az egyik lány, Emma számára irtó lassúnak tűnő sebességgel, a szája elé kapta a kezét. Aztán valami olyasmi  történt amire még Emma sem számított. A lénnyel együtt át mentek az egyik elöttük magasodó kőfalon. A lány egy sötét kis könyvtárszoba szerű helyen találta magát. A polcokon régi, poros, egérrágta könyvek sorakoztak. A szoba közepén egy szintén poros íróasztal és egy fotel kapott helyet, melyeket most megvilágított az ablakon besütő hold fénye. Emma ezen igazán meglepődött, hiszen még az ebéden sem voltak túl. A démon leejtette őt a koszos földre és pihent egy kicsit. Szárnyait vissza húzta és lassan emberi formát öltött. De igazán felismerhetővé nem válhatott, mert nemsokára megjelent Hannah, oldalán a csapat többi tagjával. Charlotte maga mögé terelte Emmát, Hannah pedig rávetette magát a rejtélyes ellenségre. Abban a pillanatban Bianka ugrott a csetepaté és Emmáék közé és a már kész vetőhálóját a két verekedőre dobta. Ekkor Hannah ellenfele hirtelen ismét “halmazállapotot„váltott és úgy ahogy volt, hálóstul, az ablakot betörve kiugrott a semmibe. Hannah kinézett törött üveg között.
-Elment. De vissza fog jönni. Ebben majdnem hogy biztos vagyok. Menjünk.-mondta, de egy pillanatra megállt. Egyik kezét a mellkasára szorította és hirtelen egész testében megrázkódott.
-Hannah jól vagy?-kérdezte Emma de a mondat felénél szeme kikerekedett. Charlotte ismét Emma elé lépett védve őt. Két hatalmas szárny bontakozott ki Hannah hátából. A szárny tollai feketék voltak, végük vörösen szinte lángolt. A lány ezzel egy időben lassan felemelte a fejét. Koponyájából két fekete szarv tört utat magának. Hannah eddig kifejezéstelen arca most megrándult. A folyamat fájhatott neki. Homlokán, mintha valaki beleégette volna, izzott a jel. Arthemisz ősi jele. A félhold.