/The Snake/ by: N E K O

/Ezüst medál és a könyvtár/

Emma érdeklődve nézett Rachel-re.
- Én nem tudok sokat, csak hallottam.-mentegetőzött zavartan a lány.-De ha többet akarunk tudni, akkor azt hiszem a könyvtárban kéne kezdeni a kutatást.
-Jó ötlet!-csillant fel rögtön Noami szeme.
-Fedezzük fel a várat!-rikkantotta és talpra szökkent.
-Helyeslem!-állt Noami mellé Sarah.-Ki tart velünk?
Emma, Lana és Rachel egymásra néztek.
-Tőlem aztán.-tolta át Lana a választási lehetőséget a maradék két lányra.
-Nekem oké.-tette fel a kezét Rachel.
-Velünk tartasz?-kérdezte meg Emmától. Emma bólintott. Kiléptek a félhomályba és bezárták maguk után az ajtót. Gyors lépésekben vágtak át az első rájuk váró folyósón.
~~~
Noami megállás nélkül fecsegett. Ide-oda ugrándozott és izgatottan osztotta meg gondolatait a többiekkel. Kifigurázta a képeken ábrázolt mogorva alakokat. Bróbálta elfúlyogatni a Lana szerint kiolthatatlan fákjákat amelyek lágyan világították meg útjukat. Emma csöndben haladt a csapattal. Érdeklődve hallgatta Noami csevegését és hangosan nevetett az itt-ott elszórt vicceken. Hirtelen valaki átkarolta a vállát. Oldalra nézett és szembe találta magát Noami nagy vigyorgó fejével. Szemébe nézett és ijedten vette észre hogy Noami szemszíne vadul váltakozik.
-Ööö... a szemed. Ez normális?-kiáltott nagyot Emma.
-Jaja igen.-bólogatott Noami.
- Érzem az aurád erejét-legyintett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Elengedte a meghökkent Emmát és egy szempillantás alatt Lana mellett termett. Most őt vette célba.
-Nem tudnád abba hagyni?!-szolt rá idegesen Lana. Emma elnevette magát. Beérte a pár lépéssel elötte járó Rachelt.
-Pontosan hol is van a könyvtár?-kérdezte. Rachel megtorpant. A folyósó végére értek. A nagy fekete ajtó hivogatóan magasodott eléjük. Szegéjét zöld indák kúszták körbe, és faragott virágok díszitették. Rachel Emma felé fordult.
-Pontosan nem tudom. De van aki tudja.-felelte titokzatosan és tenyerét rá helyezte az egyik faragott virág mintára. Emma csak most vette észre hogy az ajtón nincs kilincs.
•••
A faragott virág körvonala lilán izzani kezdett és az ajtó kitárult. Rachel lépett be a terembe elsőnek, a többiek szépen sorban követték. Emmának még a lélegzete is elállt az eléje táruló látványtól. A plafonon szebbnél-szebb liánok és kúszónövények ágaztak szét. A teremben mindenhol elhelyezett asztalokon terráriumok roskadoztak különbőző nagyságú, különféle egzotikus növényektől melyek közül egy-néhány már virágba is borult. A leginkább dzsungelhez hasonlítható helyiséget üveg búra védte, a talajt pedig selymes fű borította. Mindennek a közepén egy szépen lecsiszolt kövön, egy alak gubbasztott. A lányok körbe körbe forgolódtak. Nem tudtak betelni a látvánnyal. Nemsokára a lótusz ülésben meditáló lány mellé értek. Nina mamáéhoz hasonló Zöld köpenyt viselt. Vöröses barna haját lófarokba fogta csuklóját páncél védte. Mutató és hüvelyk ujját finoman össze érintette, szemét lehunyta, erősen koncentrált. Szeplős arcába hullottak az elöl kiengedett rakoncátlan hajtincsek. Emma egyből felfigyelt a kő elött, tisztes távolságban bimbózó, csipkés levelű, mályva színű virágra. Nem Emma volt az egyetlen, aki észre vette különös növényt. Noami, akiről már bebizonyosodott hogy képtelen ellenálni a kisértésnek, már a virág mellett is termett. Kezét kinyujtotta és megpróbálta megérinteni a virágot de mielött ujjai a szirmokhoz értek volna a zöld köpenyes lány felmordult.
-Nem ajánlom!-hangja határozottan és barátságtalanul csengett. Noami felkapta a fejét. A zöld köpenyes szeme még mindig csukva volt. A  szórakozott lány gyorsan elhátrált a virágtól.
-Mi járatban vagytok itt?-fordult most feléjük a zöld köpenyes. Szeme ezúttal nyitva volt. Sötét kék szemeit végig vezette a társaságon.
-Lányok.-lépett előre Rachel.-Hadd mutassam be nővéremet Hannah-t. Hannah, bemutatom a barátaimat. Sarah-t ismered. Lana, Noami és Emma.-mutatta be egyesével a lányokat Rachel.
-Örvendek a találkozásnak.-mosolyodott el Hannah.-Megtudhatom hogy mit kerestek itt? A növény kertbe ilyenkor csakis kizárólag a gyógyítók léphetnek be mivel virágzási időszak van. Ráadásul most tartjuk a szünetet is. Én csak azért vagyok itt hogy vigyázzak erre az értékes virágra.
-A könyvtárba szeretnénk eljutni valahogy.-válaszolta kérdésre Rachel.
-A könyvtárba többféleképpen is el lehet jutni.-válaszolta Hannah. Látszólag több variációt is átpörgetett a fejében.
•••
-Miért akartok oda menni?-kérdezte hosszas töprengés után. Az öt lány összenézett. Elmondják az igazat? Végül Rachel úgy döntött hogy megbízik a nővérében. Aprót bólintott hogy tudtára agyja a többieknek szándékát.
-Az Azúr kígyóról szeretnénk többet megtudni.-válaszolta óvatosan.
-Az Azúr kígyóról?-húzta fel a szemöldökét csodálkozva Hannah.
-Igen. Az Azúr kígyóról!-kurjantotta Noami, miközben vadul bólogatott. Hannah amilyen gyorsan csak lehetett befogta Noami száját.
-Cshsss.-pirított rá.-Ne olyan hangosan, még valaki meghallja!-suttogta Noaminak. Lassan elengedte a megszeppent lányt és az egyik terrárium melletti papírtörlőhöz sietett. Le tépett belőle egy darabot és beletörölte a kezét. Mielött vissza ment volna a lányokhoz kinyitotta a papírtörlő melletti terrárium fedelét. Egy tűzpiros virág alig láthatóan Hannah felé fordította szirmos fejét. Hannah a kis papír darabot amibe az imént törölte a kezét a virág felé nyújtotta. Alig pár másodperc alatt a papír úgy ahogy volt elégett. Hannah gondosan rászorta a piros kis virágra a papírból maradt hamut, és lecsukta a terráriumot. Vissza sietett a lányokhoz.
-Az Azúr kígyó legendáját rejtő könyvet réges rég elzárták. A tiltott részlegen van. Csak is az Ö.Á.V.-k léphetnek be oda. Többet nem tudok a legendáról mint Rachel.-hadarta Hannah.-És ha már ott tartunk hogy hogy juttok el oda...-nézett Rachelre.-Miért nem használod az erődet?
Rachel drámaian homlokon csapta magát.
-Hogy ez eddig miert nem jutott eszembe!Fogjátok meg a kezem lányok!-ragadta meg a mellette álló Sarah és Emma kezét.  Lana és Noami engedelmesen követte a mozdulatot. Miután egymásba kapaszkodtak, vegyes érzelmekkel a szemükben várták hogy mi fog történni.
•••
Rachel nagy levegőt vett és lila fényjelenség kiséretében köddé vált. Emma értetlenül nézett a kezére amit nem régen még Rachel szorított. Ujjait széttárta és furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha áram sokkot kapott volna. Körül nézett. Látta hogy a  többiek ledöbbenten pislognak. Csak Hannah tünt nyugodtnak. Szemével a környezetüket pásztázta.Vártak. Nem is kellett sokat. Nem sokára furcsa érces hangot hallottak meg a mályva színű virág mellől. A füvön lila áram nyaláb kúszott végig. Hirtelen a semmiből Rachel ugrott elő. Lendületét villámok kisérték. Stabilan kétlábon ért földet. Még rázkódott és akadozott kicsit, akár egy régi szakadt film majd már teljes emberi formát öltött. Olyan volt mint egy percel korábban, amikor Emma kezét szorította. Diadalmasan beleharapott a fánkba amit utazása során szerzett.
-Hát te meg hol jártál?-szólalt meg először Hannah. Hangjában némi aggódást lehetett felfedezni.
-A konyhában.-nyelte le az utolsó fánk darabot Rachel. Két harapással betermelte az édességet.
-Nekünk is hozhattál volna.-motyogta Emma tettetett haraggal a hangjában. Egyszerre nevettek fel.
-Úgy látszik ez kidarcba fulladt.-ült le a kőre Lana. -És most?
-Liánozunk.-jelentette ki komolyan Hannah. Ujjával a tőle nem messze magasodó kőfalra mutatott. Kicsivel arrébb a kőfalat durván benőtte egy igen érdekes növény. Folyamatosan mozgott és fonta magát össze. Kék virágjai sárga virágport hullattak. A sárga pollen lassan szállt, enyhén világitott és amint leért a földre ez a különös fény kialudt.
-Döljetek a liánokra.-utasitotta őket Hannah.
A lányok bizalmatlanul döltek a liánnal borított felületre. Emma érezte ahogy a csúszós és hideg növény lassan körülöleli. Szemébe félelem költözött. Nehézkesen de félre fordította a fejét. Látta ahogy Rachel aki mellette állt, szorosan lehunyja a szemét. A szőke lányt már csaknem teljesen beborította a nyálkás fonat. Emma Rachelt utánozva becsukta a szemét. A növény már a nyakán simult végig lassam körül ölelve a fejét. Alsó és felső testét már teljesen ellepte. Meg se tudott moccanni.
-Mit jelent az Ö.Á.V?-hallotta Noami szaggatott hangját.
-Örzők Ágainak Védelmezői. Az őrzői ágak utolsó sarjai.-jött halkan a válasz. Emma gyorsan vett egy utolsó levegőt mielött a száját is átfonja a növény. Minden elsötétült.
•••
Sötétség. A gravitáció megszűnt létezni. Emma ott lebegett a fekete massza közepén. Könnyű volt és gondtalan. Valami megcsillant. Emma megpróbált feléje úszni. A fényes pont távolodott és lassan eltűnt. A lány megállt. Hátatfordított a sötétségnek. Elötte lebegett az apró fény. Egy ezüst medál. Emma megdöntötte a fejét és a medálhoz tartozó lánc a nyakához ért. Fel egyenesedett. Nyakában ott fénylett a nyolc szögű medál. Közepébe egy fél hold mintát véstek.
-Gyönyörű-suttogta Emma. Ujjaival megérintette a fémet. Furcsán érezte magát. Mintha az őt körülvevő feketeség a  lelkébe költözött volna. Szinte elvesztette önmagát.
-Emma!-kiáltotta valaki a nevét. Nem sokára újból de még hangosabban.
-Emma!- erre a lány becsukta a szemét és próbált urrá lenni a rajta elhatalmasodó sötétségen.
-Emma!!
Emma lassan kinyitotta a szemeit. Rachel aggó arcának körvonalai lassan kirajzolódtak elötte.
-Emma!-kijáltott már negyedjére Rachel. Idegesen megrázta a bágyadt lány vállát.
-Ébredj!
Emma felült és körül nézett. Egy nagy kanapén találta magát. Mellette Rachel állt és még mindig a vállát fogva fürkészte az arcát. A lábánal pedig Noami térdelt és mint mindig szélesen vigyorgott.
-Hol vagyunk?-kérdezte Emma értetlenül.
-A könyvtárban.-válaszolt neki Sarah aki ebben a pillanatban tért vissza Lanával. Mind ketten egy-egy kupac könyvet szorongattak. Gyorsan letették a kanapé elött álló kis asztalra. Emma megdörzsölte a szemét. A könyvtár vége láthatatlan polc sorokkal volt tele és mind könyvektől roskadoztak. Nem egyedül voltak, sok lány és fiú olvasott vagy nézelődött a polcok között.
-Milyen könyveket hoztatok?-vett el a kupac tetejéről egy könyvet Emma.
-Csillagfény-olvasta fel a könyv címét hangosan. A könyv fedele 3D-s hatást keltett. Olyan volt mintha a csillagos eget kémlelné a sötét éjszakában.
-Èrdekes.-tette vissza a könyvet.
-Nocsak, nocsak. Kiket látnak szemeim-hallották meg az ismerős hangot.
-Hannah!-kiáltott fel Rachel.-Te mit keresel itt?
-Nem sokkal miután elmentetek rájöttem hogy szükségem lenne egy könyvre-mutatta fel a kezében tartott, fa borítású könyvet.-Jutottatok valamire?
-Semmi...-mutatott a könyv kupacra Sarah.
-És a tiltott részlegnek nyoma sincs.-sóhajtotta.
-Sajnálom.-húzta el a száját Hannah. -Most jut eszembe amiért valójában jöttem. Sötétedik. Vissza kéne mennetek az újoncok háló körzetébe. Holnap korán fognak kelteni titeket a kiképzések miatt. Beszéltem Charlotte-al. Észre vette hogy eltüntetek. Nem repesett az örömtől de azt mondta hogy kivételesen falaz nektek.-elmosolyodott.-Egyszóval nem ártana sietni.
-Okes. Egyépként is végeztünk. Majd holnap újra próbálkozunk.-vonta meg a vállát Emma. Sarah és Lana gyorsan felkarolták a könyveket amikre úgy érezték hogy szükségük van.
-Mehetünk.-bólintott Lana. Éppen indultak volna amikor egy lány és egy fiú lépett melléjük.
-Sziasztok.-köszönt a lány. Enyhén hullámos szőkés-barna haját kiengedve hordta és szépen kifésülte. Kedves zöld szeme amibe egy cseppnyi kék szín keveredett, egyszerre árasztott bizalmat és határozottságot. Sima fehér pólót hordott, csuklóján páncél helyett most ezernyi karperec csilingelt. Fekete köpenye kilazítva omlott a vállára, a díszcsat egy negyednyi iránytűt ábrázolt. Hosszú farmert viselt és lábán csak zokni volt.
-Hello-köszönt félénken a szőke lány mellett álló fiu. Világos barna haja és kedves barna szeme volt. Orrán szemüveg lifegett, amit most zavartan feljebb is tolt. Kezén amikkel félve szorított magához egy-két pergament, egy bőrkarkötőt viselt. Sötétkék pólót és fekete farmert hordott, lábán pedig amelyekkel most nagy zavarában egyik lábáról a másikra állt, fehér sport cipőt. Fekete köpenyt viselt és a szőke lánnyal egyetemben neki is csak az iránytű egy negyede díszítette.
-Sziasztok-köszönt vissza nekik Hannah.-Lányok, Sofia és Christopher. Sofia és Christopher, lányok.-mutogatott a két csapat között.
-Szia, Emma.-nyújtott kezet elsőként Emma Sofianak és Christopher-nek.
-Szia.-mosolygott rá Sofia.-Nyugodtan hívjatok csak Sofi-nak.
-Hívj csak Chris-nek.-fogadta Chris Emma kézfogását. A többiek is gyorsan bemutatkoztak.
-Mi járatban itt?-mosolygott Sofiékra Hannah hogy oldja a feszültséget.
-Lejöttünk egy-két térképért. Trem azt monta hogy szüksége van rájuk.-vette el Sofi Chris-től az egyik térképet. Letette az asztalra és szét terítette. Emmának az öreg pergamenen ábrázolt erdő és környéke nagyon ismerős volt. Tulságosan is, de nem szólt semmit csak feszülten figyelt tovább.
-Ez egy ősi erdő.-szólt nagy hozzáértéssel Chris és szeretettel végig simított a régi papíron.-Egy most is lakott kis város mellett húzódik. Ilyen volt 100 évvel a jelen után.
-Azt mondják, hogy az erdőt szörnyű bestiák lakják még a mai napig!-vágott Chris szavába izgatottan Sofi. Az érdekes peszélgetést egy harang hangos kondulása szakította félbe.
-Takarodó ídő.-bólogatott Hannah.-Ha nem baj most vissza kisérem az újoncokat.
-Nem, semmi. Mi is éppen arra tartunk.-mondta boldogan Sofi. A baráti kör két új taggal lett gazdagabb. Chris és Sofi a második folyósónál elköszöntek és gyors léptekkel vágtak át a hosszú folyósón a szobájuk felé. A többiek mentek még egy emeletnyit.
-Na.-állt meg a folyósó végén Hannah.-Innen már odataláltok?-mutatott az ismerős folyósó végére.
-Persze.-nyugtatta meg Rachel.
-Akkor jó. Sziasztok!- köszönt el Hannah és elindult az ellenkező irányba, a növény kert felé. A lányok még egyszer utánna néztek, aztán versenyt futottak a szobáig. Az alváshoz való készülődést hangos kacagás jelezte, amit még talán Hannah is hallott.
-Nyertem!-vetette le magát az ágyra fürdés után Rachel.
-Nem ér mert teleportáltál!-duzzogott Sarah. Rachel továnbbra is ellenkezett így Sarah kénytelen volt megcsikizni a hazudozót.
Emma gondosan betakarta magát és kivette a táskájából egyetlen hagyatékát, a gyűrűt. Finoman az ujjára húzta és Noami mellé ült a kanapéra, aki Lanával nézte kiváncsian mi lesz a harc végkimenetele. A két egymást csikiző lány végül leesett az ágyról és Sarah fölénybe került. Diadalmasan földre szorította ellenfelét. Rachel kénytelen-kelletlen megadta magát. Gyorsan vissza bújt az ágyába és holnapi vissza vágót követelt. Ebben a pillanatban lépett Charlotte a szobába.
-Alvás van, ugye?-mért végig a szobán szúrós szemmel.
-Persze.-mondta Noami és Emma szinte egyszerre. Miután mindenki megtalálta a saját ágyát Charlotte elővette a pálcáját és intett vele kettőt ezek után elhagyta szobát és bezárta az ajtót. A szobát bevilágító gyertyák elaludtak és a redőnyök maguktól lehúzodtak. Emma álmosan nézte a gyűrűt. A fém lágyan megcsillant. Utolsó gondolata még az volt hogy ma még nem is ettek, csak reggelit, majd lehunyta a szemét. Nem kellett sok idő, az öt lányt pillanatok alatt elnyomta az álom.
•••
-Jo reggelt!-kiáltotta valaki. Emma nyűgösen átfordult a másik oldalára és magára húzta a takarót. Az éppen csak visszatérő álmát velőtrázó sikítás törte meg. Majd még egy és még egy. Az utolsó sikítás már nagyon közelről hallatszott. Emma idegesen felült az ágyában.
-Fent vagyo...-kezdte mondani amikor jéghideg vízsugár zúdult a nyakába. A többiekhez hasonlóan az ő torkát is elhagyta egy “jajj„ a tőle nem megszokott frekvencia szinten. Noami őrült vihogásba kezdett ugyanis ő neki sikerült kiugrania az ágyból mielött a felettük lebegő fa lábos őt is leborította volna egy adag hideg vízzel.
-Felkeltetek már?-kérdezte széles mosollyal a képén Charlotte.
-Ezek után naná.-válaszolt Lana aki a fekete hajából csavarta ki a vizet egyenesen a padlóra. Emma haja vizesen tapadt a homlokára. A négy lány pont úgy nézett ki mint az ázott kiskutyák akiket beraktak a mosógépbe de elfelejtettek kicentrifugálni.
-Gyorsan száritkozzatok meg és öltözzetek fel. Az ebédőben találkozunk- adta ki az utasítást Charlotte azzal ki is ment. A vizes lábos amivel nem rég öntötte le a lányokat, engedelmesen lebegett utánna. Emma besietett a mosdóba és előpakolta a nekik szánt törölközőket. Gyorsan felcsavarta a haját a törölközőjével, bezárta magát a mellékhelyiségbe és neki látott hogy átvegye a vizes pizsamáját. Miután átöltözött kiment a mosdóból hogy leszedje a vizes ágyneműt is. Kiteregette az ágy korlátjára ahogy a többiek és kiengedte a már vizes törölközőbe csavart haját. Kifésülte és megpróbálta úgy elrendezni hogy ne látszódjon a reggeli vizes ébresztés. Rachel felteleportálta magát a magas ablakpárkányra és szélesre tárta az ablakot. Amikor mindenki elfogadhatóvá tette a külsejét együtt elindultak hogy megkeressék az ebédlőt. Szerencséjükre összetalálkoztak Sofi-val és Chris-sel akik pont oda tartottak. Sofi a haját most lazán befonta. sima pólót és farmert viselt lábán pedig sarut hordott. Chris haja szerteszét állt. Szemüvege mint tegnap, ott lifegett az orrán. Fekete palástját most összehúzta maga elött eltakarva a pólóját. Bő nadrágot és  nadrághoz tartozó csizmát húzott erre a szép napra. Nem kellett sokat menniük gyorsan megtalálták Sofi-ék segítségével a réz ajtót amit kerestek. Az ajtót szép virágminták díszítették. Beléptek és Emmának egyből eszébe jutott a sulis menza. A lányok és persze Chris elvettek egy-egy tálcát és az étellel megrakodott hosszú asztalhoz siettek. Felpakoltak maguknak egy csomó ételt és mentek hogy megkeressék a tökéletes asztalt. Meg is találták. Hannah integetett nekik a terem másik végéből. Charlotte mellett ült aki éppen egy nagy lekváros kenyérrel birkózott.
-Gyertek üljetek le.-invitálta a most érkezett csapatot Hannah. Ma reggel a haját feltupírozta. Zöld köpenye, aminek mindig szigorúan nála kellett lennie, a szék támláján lógott.-Hogy aludtatok?-kérdezte kedvesen.
-Jól.-zavarta le a választ gyorsan Rachel.
-Persze a kelés már kevésbé volt kellemes.-tette hozzá Sarah fintorogva.
-Igen igen-bólogatott Hannah miközben egy adag lekvárt kent a frissen sült kenyerére.-Charlotte ébresztései valóban kellemetlenek tudnak lenni.
-De én megúsztam-kuncogott Noami.
-Ne aggódj, bepótoljuk-nyelte le épp az utolsó falatot Charlotte. Barna haját most kiengedve hagyta. Sötét barna köpenye a vállán volt, de a díszcsattot most nem kapcsolta be.-Mindenkinek jár a külön bejáratú ébresztés.-biztosította Noamit arról hogy nem szalasztotta el a reggeli vizesfürdő lehetőségét.
~~~
A reggeli kiváló hangulatban telt.
-Ma az első jelenésetek csillagászaton lesz.-magyarázta Charlotte reggeli után. Hannah már elsietett mert nem akarta lekésni a gyógyítók reggeli előkészületét de Sofi és Chris még ott maradtak mert Charlotte rájuk bízta hogy megmutassák a lányoknak hol is van a csillagvizsgáló.
-Sietnetek kell nehogy elkéssetek!-mondta Charlotte búcsozóúl majd elfutott. Sofi-ék a kacskaringós lépcsősorokon keresztül egy nagy ajtóhoz vezették a lányokat.
-Ez vajon hányadik ajtó?-kèrdezte magától Emma. Ezt az ajtót apró kis vájatok díszítették. Középen egy nagy csillag formálódott ki. Sofi és Chris elköszönt tőlük és futó lépésben megindultak a saját termük felé. Rachel ráhelyezte a kezét a csillag mintára és az egyből sárgán izzani kezdett. Az ajtó kitárult.
•••