/The Snake/ by: N E K O

/Szürke holló/

Hannah meglengette újonnan nőtt szárnyait. Hatalmas volt. Alig fért el a kis szobában, szárny csapásai felkavarták az idő alatt leülepedett port és le is vert velük egy két könyvet a polcokról. Mindenki a szeme elé kapta a kezét, hogy védve legyen a nagy porfellegtől. Emma szinte fuldoklott. Térdre esett és össze görnyedve prüszkölt a tüdejébe ment kosztól. Hannah még mindig csapdosott a szárnyaival, látszólag őt is meglepte a helyzet. Újabb könyvek estek a földre és közülük egy fém borítású Emma lábai elé csúszott. A borítón egy pillanatra felizzottak a betűk.
-Artemis-olvasta ki hangtalanul Emma. Hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a földről és mellkasához szorítva próbált feltápászkodni hogy lecsillapítsa bizarr kinézetű barátnőjét. Ám Hannah csak hátrált míg az ablak párkányba nem ütközött. Charlotte megfogta Emma vállát és hátrébb húzta. Nem engedte közelebb. Emma hátra nézett. Rémült és üveges tekintetek,(az utóbbi Rachel-é), meredtek vissza rá. Vissza fordult Hannah-hoz de a lány már eltünt. Emma korábbi támadója után vetette magát. Le, az ablakból. A semmibe. A por már szabályosan örvénylett körülöttük. Minden elhomályosúlt.
•••
Mikor Emma látása kitisztúlt értetlenűl fordult körbe. Otthon voltak. Vagyis a szobályukban. Mindenki. Charlotte a babzsákban ült és emésztgette a történteket. Rachel össze kuporodva feküdt az ágyon és sírt. Arcáról csöndben folydogáltak a könnyek. Sarah Rachel mellett ült és szorosan fogta a megtört lány kezét. Noami próbálta oldani a feszültséget és Zane haját igyekezett befonni. A kentaur csak ült mereven és némán, nem tiltakozott a fodrászat ellen. Zane mellett Arthur terült szét a szőnyegen. Szeme csukva volt, valószínüleg elaludt. Bianka fel-alá járkált és valamit nagyon magyarázott, leginkább magának. A szoba közepén lévő kanapén, Chris és Sofi nézelődött értetlenül. A lány már sokkal jobban festett, mint legutóbb Emma látta, haja már teljesen átvette a lila szín árnyalatait. A szoba nyugtalanúl csendes volt. Senki sem szólt egy szót sem és még az sem segített a helyzeten hogy a nap ragyogóan besütött az ablakon. Mintha semmi sem történt volna. Pedig nagyon is történt. Mindenki tudta és még ha nem is látta, tudta. Emma össze rezzent, amikor Lana egy vaskos könyvet dobott mellé az ágyra. A lány bágyadtan rá mosolygott Emmára. Emma vissza mosolygott és a könyvre vezette a tekintetét. Felismerte. A könyv ami a lába elé esett a balesetkor. Óvatosan az ölébe vette. Volt súllya a fémes borításnak. Emma bele lapozott. Az első oldal tetején gyöngybetükkel állt a cím: Mágus vér.
•••
A lány meghökkenve olvasott bele a sorokba.
-Ööö..srácok?
A többiek egy emberként pillantottak felé.
-Ezt asszem mindenképp látnotok kell.-mondta ki a szavakat lassan.
Charlotte mintha ezek a szavak némi életerőt öntöttek volna belé, már a kezébe is kapta pálcáját és a könyv ami Emma kezében volt, emelkedni kezdett. A por, ami a lapok közé volt gyülve, szinte kirobbant a könyvből és egy kisebb hurrikánt képezve, egy nagy, és értelmes írássá állt össze. Emma hangosan olvasni kezdte.

“Hajdanán az istenek felosztották egymás között a földet. Ekkor még csoda nem állt messze az emberektől. A varázslatok földjén sok-sok halandó és misztikus lény élt barátságban és békességben. Származásuk mindegy volt, hisz szerették és elfogadták egymást úgy ahogy voltak. Mint mindig, ahol a jó él, ott a rossz is felüti a fejét. Évek teltek múltak és egy birodalomból kettő lett. Megosztotta őket az, ami eddig össze tartotta a két felet. A különbség. Az embereknek egyre nehezebb volt elfogadni, a különleges és misztikus lényeket. Hatalmat akartak. Waylon is egy volt ezen emberek közül. A családja utálta a mágiát és minden mást is aminek köze volt hozzá. Waylon ki a kart tűnni testvérei közül. A legenda szerint egy mágus vérére volt szüksége ahhoz, hogy kellő hatalomra tehessen szert. Miután titokban elkapott és meg is ölt egy mágust, a vérét mentával és egy igen ritka, azúr kígyó mérgével keverve itta meg. A szer eleinte nem használt, de a gyűlölete akkora energiát táplált, hogy reakcióba lépett a mágus vérrel. Waylon sereget toborzott és vissza verte a mágiával rendelkezőket, oda ahova szerinte tartoztak. Az erdőbe. Ám ünnepeltetése nem tartott soká, hiszen ő is eggyé vált a mágiával. Waylonnak menekülnie kellett. Őt és követőit száműzték az erdőbe. Artemis ősi városába.„