Prológus

319 15 1
                                    

1964.Július 27.

A kettő kisgyerek önfeledten szaladgált a réten, nem törődve az élet gondjaival amik előttük állnak. Csak nevettek. De nem átlagos gyerekek voltak, mindketten nemes varázsló családból származtak, igaz a lány családja nem volt a Szent 28 tagja de igen kiemelkedőek és befolyásosak voltak. Alig voltak 4-5 évesek de már meg kellett felelniük. Ezek a röpke pillanatok voltak azok amikor eltűnhettek a világ és a szüleik elől, majd önmagukat adhatták. 

Elválaszthatatlan barátságot kötöttek ami inkább már testvérség váltott fel. Tudták, hogy másnap igen kikapnak azért mert elszöktek de abban a pillanatban nem tudta őket érdekelni, a lány csilingelő és a fiú kutya szerű nevetése jobban lekötötte mindkettőjüket, de arról nem tudtak hogy a fiú öccse tudott arról hogy kiszöktek. A fiatal kisfiúnak mindig is feltűnt hogy bátyja jobban szereti a lányt mint őt, de mégsem árulta be őket hisz nem volt kegyetlen, nem akarta megint végig nézni vagy netalán végig hallgatni hogy fivérét bántják. De térjünk vissza a főszereplőinkhez. 

A fiú épp beakarta bizonyítani hogy ő akkor is sebesen letud szaladni a domboldalon és nincs igaza a lánynak, de végül mint mindig a lánynak lett igaza. A fiú szép nagyot esett miközben bukfencek közben gurult le a dombról. A lány erre mit tehetne, kinevette a fiút,  úgy ahogy a szülei szerint egy aranyvérű hölgynek nem illik, de mit várnak el egy 4 éves kislánytól. 

Nem tagadom viszont, hogy a kislány igen kiemelkedő tudással rendelkezett a vele egykorúakhoz képest, hisz már tudott olvasni és írni is, ezeket pedig nagyon szerette úgyhogy amikor nem a fiúval volt akkor szabad idejét a könyvtárban töltötte. Ilyen idősen már mindkettejüknek kötelező volt elkezdeni az illem és a tánc tanulását. A  félig francia lányt igen lekötötték még a mugli fegyverek, a történelmük és a harcművészetük, amikor a szülei rájöttek erre nagyon kiakadtak és próbálták kinevelni a gyerekükből de megállíthatatlan volt. Végül apját vette rá, hogy tanítsa harcolni ahogy párbajozni is, de ez már a jövő zenéje. 

A kettő kisgyerek nem volt más mint Sirius Black és Marie Jeanne Valet, akik nem tudták mily szenvedés fogja őket érni a jövőben, de minden napot úgy éltek meg mintha az utolsó lenne.

Szégyen- Tekergők ff.Where stories live. Discover now