Szégyen- Tekergők ff.

2.Fejezet

1971. Július 20.

Marie búsan bámult maga elé, ezen a napon volt a 11. születés napja. Emlékszik, hogy Sirius milyen boldogan mesélte neki amikor megkapta még nyár elején a roxforti levelét. Marie épp ezért volt olyan szomorú, hisz elterveztek mindent, hogy mit fognak csinálni, erre meg, itt van most aki csak egy Beauxbatonsos  levelet kapott. Marienél és Siriusnál ebben a korban szokás volt, hogy csak úgy átmennek vagy épp megjelennek egymás kandallójában. A Valet lány már készen állt az utazásra, elmondta a szüleinek hogy hova megy és mire észbe kapott már ott volt a Grimmauld téren. Nem a legcsaládiasabb épület de az ő rideg kúriájukhoz képest ez egy igen otthonos ház volt. Mint említettem ebben a korukban elég gyakran mászkáltak egymáshoz így már a Black házaspárt sem lepte meg a váratlan látogatás. Amikor épp Sirius szobájához ért volna szó szerint belebotlott a Black család öreg házimanójába, Siporba.

-Kisasszony óhajt valamit?- kérdezte a maga behízelgős hangján a manó.

-Nem kér semmit Sipor!- jelent meg a semmiből Sirius.- Kotródj arrébb!- rivalt rá, mire Sipor eltűnt- Hú de utálom ezt a manót, -sóhajtott fel Sirius- tényleg! Hogy-hogy itt vagy?

-Sirius...-monda meggyötört hangon Marie, majd sok ideig nem mondott semmit de látta, hogy Sirius türelmesen várja- nem vettek fel a Roxfortba.-nyögte ki végül.

-D-de hogy, mármint Ed is Roxfortos volt, és ma van a születésnapod nameg nem is vagy kvibli hisz nem egyszer varázsoltál már például emlékszel amikor...-kezdte az érveket Sirius de Marie félbe szakította

-Sirius!-szólt rá- A Beauxbatonsba vettek fel.

-Az nem lehet!-kiáltott rá- Hisz.. hisz...

-De Sirius simán lehet, nem emlékszel? Félig még mindig Francia vagyok...-sóhajtott Marie

-Pedig már mindent elterveztünk.-nyögött lemondóan Sirius

-Igaz, de te majd mindent elmesélsz igaz? És egy hónapban minimum mindig egy levél.

-El is várom!-kiáltott fel az idősebbik Black fiú- de most, hogy ilyen körülmények közé kényszerültünk, minden szabadidőnket együtt kell töltenünk.-erre a mondatra a Valet lány nyitotta volna a száját de a fiú megelőzte őt- Nem érdekelnek a kifogásaid, amúgy megkaptad az ajándékod?-kérdezte

-Persze, hogy megkaptam, nagyon tetszik, esküszöm, hogy abba fogok mindent felírni.

-Na de jó!- lelkesült fel- Most, hogy ezt megbeszéltük elmegyünk a dombunkra?

-Na mi történt Black?-kérdezte Marie majd a fiú homlokához tette a kezét-Megint relytéjes módon leakarsz esni a dombról?

-Tudom, hogy te löktél le, csak azt nem tudom, hogy hogy.-mordult fel a fiú, mire a lány csak felnevetett

-Én bizony nem voltam, biztos csak beképzelted.-mosolygott sunyin a lány mikor abba hagyta a nevetést

-Ja persze és még azt várod, hogy higgyem el? Sunyi kis mardekáros lennél az biztos.- mondta szem forgatva Sirius, de amikor megláttam a lány ábrázatát hazudnék ha azt mondanám, hogy nem ijedt meg.-Most mivan?

-Az biztos, hogy én nem lennék mardekáros, -sziszegte- mert én nem csak kitervelném hanem lenne is vér a pucámban megcsinálni amiket ott mondogatnak, az biztos, hogyha valaki felmérgelne nem lennék beszari hanem szépen bevernék neki egyet.

-Hú de erőszakos lett valaki.-kacagott fel a fiú

-Na akkor végre indulnánk?-kérdezte újra életvidáman

-Hát még milyen kérdés, hogy indulunk-e persze, hogy indulunk.-karolt bele a lányba és indultak is volna lefele a lépcsőn amikor meghallottak maguk mögött egy hangot?

-Én is mehetek?-kérdezte a kis  Regulus mire Marienek megesett rajta a szive

-Bocs öcsi de ez V.I.P.- Mondta Sirius mire Marie oldalba bökte a könyökével-AU!- kiáltott Sirius és a lányra kapta a tekintetét- Ezt most miért?

-Sirius...

-Jó, tényleg bocsi Regulus de most csak mi megyünk, következőleg te is jöhetsz.

-Köszönöm-suttogta döbbenten Regulus. 

-Ezt most miért kellett?-kérdezte Sirius amikor kiértek a házból és elindultak a dombhoz-Következőleg itt lesz a seggünkben remek Marie.- forgatta meg a szemét Sirius

-Jól van na. De te nem vetted észre? A reménytelen arcát? Csak ő is kiakar jönni abból a szörnyű házból és normális életet élni. Már ha lehet a mienkét annak mondani.-sóhajtott

-Oké meggyőztél

........

 -Mi a baj Marie?-kérdezte Sirius miközben a dombon összebújva nézték a naplementét

-Semmi. Csak félek.

-Mégis mitől?

-Hogy egyszer mi is ilyen gonoszak leszünk, és ez csak az egyik ok a sok közül.

-Ha rajtam múlik mi aztán nem leszünk ilyenek. És megvédelek mindentől, ne félj én mindig itt leszek neked.

-Épp ez az- nyögött fel Marie- Mi lesz ha elmész a Roxfortba és nálam sokkal jobb embereket találsz és rájuk le cserélsz, így nem lesz senki aki megállíthatna, hogy átessek a ló másik oldalára.

-Soha Marie, soha.-itt ránézett a lányra- Lehet, hogy találok barátokat, de nekem mindig te leszel az egyetlen legjobb barátom.-hogy nyomatékosítsa a szavait egy csókot lehelt a lány homlokára

-De mi van ha megfeledkezel rólam?

-Rólad, Marie, épp rólad? Soha, várj lebetűzöm neked...

-Várjunk te olyat is tudsz?-kérdezte a lány visszafojtott nevetéssel

-Na jó én itt próbálok veled lelkizni erre kinevetsz?-kérdezte durcásan majd ellökte magától a lányt

-Most komolyan?- kérdezte majd egy gonosz mosolyt varázsolt magára és lelökte a fiút a dombról

-Ezt még megbánod!-kiáltotta nevetve a fiú aki épp a dombról gurult lefele, de a lány egy szavát sem értette a fiúnak a saját nevetésétől. Addig addig nevetett, hogy megcsúszott majd ő is legurult a domból pontosan Siriusra esett aki épp készült volna felállni, de addig nem jutott el. A lány olyan erővel esett a fiúra, hogy újra a földön kötött ki a lánnyal együtt majd Marie nevetve dőlt le Siriusról aki hangosan jajdult fel.

Ezek a pillanatok voltak amikre mindig nevetve emlékeztek vissza, a felhőtlennek tűnő gyermek évekre amikben oly sok szenvedésük volt, mégis boldogok maradtak.