Szégyen- Tekergők ff.

5. Fejezet

1971. Szeptember 1.

Egyedüllét. Magányosság. Hány szinonimáját írjam le, hogy átadjam az érzést, azt az ürességet amit Marie érzett. Haragudott az anyjára, hogy elválasztotta a barátaitól. Az egyetlen egy szem barátjától. Sirius. Nem tudott másra gondolni, az ablakon bámult ki miközben kintről hallotta a francia diákokat beszélgetni. Félt. Félt az idegentől és az új dolgoktól, de legjobban attól, hogy Sirius magára hagyja, talál új barátokat, akik viccesebbek és okosabbak. Rá már nem lesz szüksége...

A gondolatai kavarogtak amikor hirtelen kinyílt a fülke ajtaja és egy hosszabb szőke hajú fiú nyitott be. Kék szemeivel nézett a lányra és látszott, hogy nagyon gondolkodik.

-Bonjour, puis-je m'assoir?- a fiú franciául kérdezett. A lány nem tudta megállni mosolygás nélkül. A fiú nagyon esetlen volt, szemeiben apró lángja látszott a félelemnek.

-Szar a kiejtésed.- mondta a lány, mire a fiú felsóhajtott.- Ülj le nyugodtan.

-Angol vagy?

-Nem, latin. Igen Sherlock Angol vagyok.- dobta oda

-Dylan vagyok- nyújtotta barátságosan a kezét

-Marie.-tolta el a fiú kezét a képéből

-Hogy-hogy itt vagy ha nem is francia vagy?- kérdezte a tapintatosság minta képe miközben leült.- És hogy-hogy egyedül vagy?

-Ezeket én is feltehetném neked.- hárított a lány.

-De én kérdeztem előbb.-Vigyorogva csatázott a lánnyal, mire az is megeresztett egy halvány mosolyt.

-Hát kedves Dylan, nem fogok válaszolni. De azt megmondhatom, hogy irritálsz, és egy idegesítő barátomra emlékeztetsz.- mosolygott a lány.

-Biztos jó fej lehet. Várjunk csak! Azt mondtad barát?-sóhajtott_ Pedig azt hittem, hogy nincsenek barátaid.

-Az egyetlen igaz barátom.- Marie nyugodtan kezelte az idegesítő fiú kérdéseit.- Ha megengednéd olvasni szeretnék.- emelte fel a könyvet ami eddig a lábán pihent.

-Nem engedem.- kapta ki a könyvet a kezéből, majd jobban szemügyre vette és szórakozottan húzta fel a szemöldökét- Rómeó és Júlia? Most komoly?

-Sirius nincs is itt...- vette vissza a könyvet. Ebben a pillanatban érkezett meg a büfés boszorkány a fülke ajtajához. Kettőt kopogott, majd benyitott.

-Ils ont demonadé quelque chose?- kérdezte

-Oui- Mondta a lány majd elővette a galleonjait- j'en demande deux de chaque. A vendégem vagy.- Mondta a fiúnak

Miután kiment a boszorkány a fiú eltátotta a száját.

-Hogy van neked ennyi galleonod?- bökte ki végül a fiú.

-Nem akarok róla beszélni

-Na most miért? Biztos nem striptízelsz, szóval nyugodtan beszélhetsz róla.

-Egy tehetősebb aranyvérű családból származok.- Mondta el röviden-tömören.

-Aranyvérű vagy?- kérdezte, mire a lány bólintott, a fiú elhúzta a száját.- Aranyvérmániás vagy?- kérdezte végül egy perc habozás után

-Csak a család.- felelte halkan. A hangja megremegett és hallatszott, hogy mennyire szégyelli.

A fiú kifújta a levegőt majd megszólalt.- A szüleim muglik, vagyis az apám egy kvibli, anyám egy átlagos francia nő, de az angol lett végül az anyanyelvem, én sem értem, hogy miért ide lettem felvéve de ez ellen már semmit nem tehetek.-tárta szét a karjait miközben a padlót bámulta.

A lány hirtelen felkapta a fejét, és a szemében lelkes csillogás látszott.

-Mesélnél nekem a mugli világról?

A fiú kételkedve emelte fel a fejét de halványan elmosolyodott.

.....

-Szóval azt mondod, hogy ez a kovi a talajon gurul és embereket szállít?- kérdezte a lány miközben a palota felé tartó hintóban ültek.

-Elsőnek is az kocsi, másodjára pedig nem teljesen ezt mondtam de ha te így fogod fel akkor, igen körülbelül ez

A hintok megálltak, mire a diákok kiléptek belőle, a nap éppen lemenőben volt. A Valet lány érdeklődve nézett körbe. Egy hatalmas kert volt gyönyörű növényekkel volt körbe véve mindegyik kis ösvény de az ösvények egytől egyig a hatalmas palotáig vezettek ami előtt egy gyönyörű kis tó volt, a vízben megcsillant a lemenő nap fénye. Az épület mögött látszani vélt egy Ezüst lombozatú magas fákból álló erdő.

-Ha Sirius ezt látná...- motyogta a lány

-Mit mondtál?- kérdezte Dylan

-Semmit... semmit

.....

-VALET, MARIE- hallatszott helytelenül kimondva a neve mire a lány megforgatta a szemét. lassan sétált a terem közepéig, amikor odaért a kezébe tették a Szent Kardot mire a lány erősen rászorított a markolatára. Eltelt kemény tíz másodperc mire a kard feketén és vörösen kezdett izzani.

Marie büszkén mosolygott miközben hatalmas üdvirrogásban volt része az Esprita asztaltól, tekintetre méltó tartással sétált az asztalhoz miközben a talárja lassan mintha tűzparázsok szaladtak volna le a ruháján piros csipkés trikó és fekete-vöröscsíkos talárra tett szert fekete szoknya része a ruhának szintén csipkés volt majd megjelent a taláron a lovas kitűző.

Az Esprita a magabiztosak és az eszesek háza volt.

Miután mindenkit beosztottak a házakba- Dylan a Puissanto házba került, a bátrak és igazságosak házába- mindenki neki fogott az étkezésnek. Marie körül az emberek mind teliszájjal meséltek izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket, de ő teljesen máshol járt, a gondolatai Sirius körül forogtak. Vajon sikerült a Griffendélbe kerülnie? Sikerült barátokat szereznie? Vajon ő is gondol rá?

.....

Siriust olyan boldogság töltötte el mint ami talán eddig soha. Összebarátkozott egy Remus Lupin nevű fiúval és egy James Potter nevű fiúval is, sikerült a Griffendélbe kerülnie és még az unoka nővérei pillantásait is sikerült ignorálnia. De egyetlen egy dolog nem hagyta nyugodni. Egyetlen egy személy. Pennát is ragadott és megírta a levelet, a levelet Marienek amiben elújságolja neki a szerencse napját. Tudta, hogy nem tíz perc lesz mire megérkezik Marie számára a levél és mire vissza is jön a lány válasza. A szivatás kedvéért franciául írta meg a levelet a lány számára és egy galambot rajzolt a pecsét mellé.

Bonjour, puis-je m'assoir?- Szia, leülhetek?

Ils ont demonadé quelque chose?- Kértek valamit?

Oui, j'en demande deux de chaque.- Igen, mindegyikből kettőt kérek

Ha valamelyik nem egyezik a kívánt szöveggel felelősséget nem vállalok, a google fordítót nyírjátok ki pls.

Ki az aki megfeledkezett arról, hogy (szerdán, bár ez nem biztos és) vasárnap egy új fejezetet posztolok mert úgy belemerült a PJO-ba és most jutott eszembe? HÁT PERSZE HOGY ÉN.

Az előző részeknél sok aranyos kommentet kaptam amit nagyon köszönök

És OMG Vasánap posztoltam elsőnek és már megvan a 100+ olvasottság!!! Fel nem foghatjátok, hogy mennyire jó érzéssel tölt el, hogy voteoltátok... nem is, egyáltalán önmagában az is, hogy olvassátok!! Köszönöm!!