Szégyen- Tekergők ff.

7. Fejezet

1971. Szeptember 29.

Vigyorogva figyelte a távolodó madarát. Sirius ajándékát szállította éppen messze Francia országtól egyenesen a Roxfortba. Őszintén büszke volt magára, hogy sikerült elvarázsolnia a csomagot úgy, hogy csak szerdán (3.-án) tudja kibontani. A csomagban rengeteg édesség - amiket persze szabályokat megszegve tudott csak megkaparintani- , egy mugli pulcsit -amelyet Dylantől lopott-, és egy drága parfümöt -khmm kicsit sem utalva a néha  borzalmasan büdös izzadtság szagára khmm. 

A napjai egyhangúan teltek.  Folyamatosan Dylannel lógott, bármennyire is próbált barátokat szerezni sohasem jött be. Beképzelt kis franciák. Dylan szerint a lány hanyag viselkedésével és öltözködésével lehet bajuk. Erre Marie mindig csak ugyan azt felelte: "Jajj ne beszélj már veled sem barátkoznak. Pont ezért ne oktass ki.". 

Folyamatosan marták egymást. De nem azért mert utálták volna egymást, hanem simán csak unatkoztak és "néha" nagyon idegesítően tudtak viselkedni a másikkal szemben is... na jó, ez lehet, hogy direkt volt.

-Kinek is küldted ezt a titokzatos csomagot?- jött a kérdés az előbb említett fiútól.

-Egy barátnak.

-Hű de bőbeszédű vagy ma.

-Én mindig. Alig várom, a kövi hónapban elkezdődnek a kviddics meccsek.- váltott témát 

-Ohmmm... Marie! Egy szívességet szeretnék tőled kérni.- Mondta ki végül, de mielőtt még válaszolt volna a lány, folytatta.- Elmagyaráznád pontosabban, hogy mi az a kviddics?- a hirtelen kéréstől Marie megállt a sétában, a bozontos haját a fiú szemébe fújta a szél de nem foglalkozott vele.

-Te nem tudod, hogy mi az a kviddics?- kérdezte meg végül miközben próbálta nem elnevetni magát a lány és prüszköléshez hasonló hangokat adott ki egy furcsa grimasz közben ami attól jött létre, hogy a mosolygását is elfojtotta.- És engem kérsz, hogy magyarázzam el?- a fiú csak szégyenlősen bólogatott de a lány nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés, és a hasát fogta miközben összegörnyedt.

-Marie.- szólt a lányra. Egyre több szempár szegeződött rájuk.- Minket figyelnek.

-Fhigyheelhhjj...- köhögött az előbbitől.- lehszahrom.- tárta szét a kezeit lihegve.- Figyeljenek csak a kis rohadékok.

-Marie! Hogy beszélsz?

-Ahogy kedvem tartja, azt hittem, hogy ezt már megjegyezted. Na szóval, - kezdett el előre sétálni, majd hátra pillantott.- jössz? Hol is tartottam? Ja igen. Hogy meglepett. Öhmm izé, engem nem nagyon szoktak megkérni arra, hogy bármit is magyarázzak el mert... az őszintét megvallva rohadt szarul magyarázo-... MEG NE SZÓLALJ, HOGY HOGY BESZÉLEK! Nos igen, nem fogom tanárt játszani de segítek. És nem, hogy szarul magyarázok, de még játszani sem tudok. Mármint kérdezd meg Sirit. Amikor a múltkor kiszöktünk azért, hogy megtanítson játszani szó szerint kitört egy fa, én meg ha százszor nem akkor egyszer sem kötöttem ki a földön jujj na várj, ő meg többször csókolózott a labdával az az este alatt mint a szüleim egész életükben. Jó hasonlat, mi?- húzta pajkos mosolyra a száját a lány.

-De azért várod, mi?- Mondta gúnyosan a fiú.

-Várni várom. A játékot imádom hisz Siri rám ragasztotta a Kviddics-Buziságát, de, hogy én játszani? PFF, felrobbantanám az iskolát. Mondjuk ez jó ötlet, biztos kicsapnának ha nem lenne iskola... és mehetnék a Roxforba Sirihez. Sőt Clementine is maradandó sérülést szerezne...-itt már Dylan is elvesztette és hangosan nevetett fel.

-Jajj Marie, ha nem lennél ki kéne találni. Amúgy ki is az a bizonyos "Siri"?

-A bizonyos barát akinek ment a csomag.

-Még nem hallottam arról a névről, hogy Siri, a Sissy egyfajta becézése lenne?- kérdezte komoly arccal de Marie ezen az abszurd dolgon felnevetett.

-Bocs Dyl, tényleg...igazán lenyűgöző az elméleted de Siri fiú.- Dylan egy "O" betűt formált a szájával majd zavartan hajtotta le a fejét.- Szóval a Siri a Sirius becézése...

-Mint az a csillagkép Sirius? Szegénynek elég furcsa neve van.

-Pontosan mint a csillagkép Sirius. A családja szegénynek kicsikét beteg, szinte mindenkit csillagjegyekről neveznek el. Van köztük Walburgától kezdve Arcturusig mindenki.

-Jézusom...

-Hééé... van kedved holnap bemenni az erdőbe? 

-Tilos bemenni oda.

-Kit érdekel?

-Engem? Mi van ha elkapnak minket? Nagy bajba kerülnénk.

-Most miért? Ebben a hónapban több dolgot hajtottunk végre mint amennyi nap van és mindig megúsztuk mert tökéletes vagyok. És persze te mindegyikhez úgy álltál hozzá mint a mostani ötletemhez és mindig velem tartottál végül.

-De ez veszélyes is.

-Veszély és kockázat nélkül nem is élet az élet Dyl.

-Jah aztán meg a kockázat közben meghalsz nagyon poén lesz.

-Nah Dylan, rohadtul ünneprontó vagy. De szerinted érdekel? Akkor is bemegyünk.

-Rendben... DE--

-Várj te azt mondtad, hogy velem jössz?- mosolyodott el kajánul.

-Nem! Vagyis igen, de nem!

-Tudom, hogy kedvelsz engeeeem.

-Dehogy kedvellek.

-Hát persze.

Hirtelen hallgattak el és tették keresztbe karjaikat. Szemtelenül néztek végig az előttük elhaladó Clementinen és társaságán.

-Na jó, kedvellek de őt kifejezetten utálom.- Jelentette ki a fiú mire a lány átkarolta a fiú derekát, mintha egy fél ölelésbe vonná fittyet hányva a fél méter távolság szabályra fiúk és lányok között.

-Gyere kis vakarcs. A kviddicsről beszéljek vagy Franciát gyakoroljuk.- Kérdezte "kedvesen" a lány.

-Legyen mindkettő, - sóhajtott.-nem mintha lenne jobb dolgom péntek délután... nem is egész hétvégén mint, hogy veled legyek a könyvtárba hülyéskedni meg tanulni.

-Én vagyok a legjobb társaság itt, érezd magad megtiszteltetve.