Féltékenység

A felismerés

Kuroo szemszöge

Shoyoval...ez a szó játszódott le újra és újra a fejemben.

-Mi a baj?-kérdezte Kenma aggódón szemekkel. Ilyenkor olyan aranyos...várj mi? Miért gondolok én ilyenekre?

-Semmi...csak el kéne indulnom visszafelé, mert különben Tsukki megöli Bokutot-mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra.-Meg lassan úgyis ebédidő van.

Ebéd

Miután megettük az ebédet a táborvezető felállt és beszélni kezdett:

- Most kihúzzuk a csapatokat.Első csapat: Kurroo, Kageyama, Lev, Yamaguchi, Sugawara, Ennoshita, Nishinoya ,Bokuto, Tsukishima, Daichi . Második csapat: Kyotani (Maddog-chan), Asahi, Oikawa, Yaku, Hinata, Akashi, Kenma,Yamamoto,Tanaka, Iwazumi. Ma még nem lesznek meccsek ezért ez a csapatbeosztás a második és a harmadik napra volnatkozik. A termekben viszont nyugodtan gyakorolhattok. A vacsora hétkor lesz, mehettek.

Ezután mindenki a saját dolgára indult. Bokuto és én visszamentünk a szobánkba, ahol az ablakból láttam, hogy Hinata és Kenma együtt gyakorolnak.

- Megtöltenéd a kulacsom?-kérte Kenma.

- Persze-mondta a narancs, majd elszaladt a csaphoz Kenma kulacsával.

- Hogy kinyalja a seggét-morogtam alig hallhatóan, de persze Bokutónak meg kellett hallania.

- Miért szívesebben nyalnád ki te?-kérdezte,majd rám kacsintott.

- Te hülye-motyogtam paradicsom vörös fejjel. De miért pirultam el? Miért fáj, hogy Kenmát Hinatával látom? Nem a szerelmesek szoktak így féltékenykedni? Szerelmes lennék Kenmába? Az lehetetlen. Hiszen Kenma a legjobb barátom...de lehetne több is.

- Miért vagy ilyen vörös?-zökkentett ki Bokuto a gondolataimból.

- Nem tudom csak...

- Csak?

- Lehet, hogy tetszik nekem Kenma

- Úristen- kiabálta Bokuto vigyorogva

- Halkabban – fogtam meg a barátom vállát, hogy fejezze be az ugrálást

- Nyugi, nem foglak elítélni. Nekem már nagyon régóta tetszik Akashi- mondta Bokuto

- Tudom – mondtam nyugodtan

- Honnan? – kérdezte pánikolva

- Látszik rajtad

- Szerinted ő is tudja? – kérdezte félelemmel a szemében

- Nem hiszem – nyugtattam meg

- Rendben- sóhajtott fel

Vacsoráig az időt röplabdázással ütöttem el, vacsora után pedig kimentem a tóhoz kiszellőztetni a fejemet.

- Tehát tetszik nekem Kenma...de neki ott van Hinata - sóhajtottam fel.

- Szerintem mindketten jobban örülnénk, ha nem töltenének ilyen sok időt együtt – a hirtelen hangra felkaptam a fejemet és a mögöttem álló Kageyamára néztem

- Mióta vagy itt? – kérdeztem komor tekintettel.

- Mindent hallottam. De nyugi nem mondom el senkinek

- Szóval neked tetszik Hinata? – váltottam gyorsan témát mielőtt bármit kérdezhetett volna.

- Igen – mondta vörös fejjel, miközben a földet tanulmányozta.

- Úristen – hallottunk két sikítást. Ezt követően vettük észre, hogy a Karasuno anyukája és a Nagy Király kihallgatta a beszélgetésünket egy közeli bokorból – mi tudunk segíteni ha kell – mondták szinkronban. Én kérdőn néztem Kageyamára, aki látszólag nem volt meglepve.

- Suga együtt van Daichival, Oikawa pedig Iwazumival.

- Ohh értem – mondtam meglepett fejjel.

- Szóval kell segítség? – ismételte meg a kérdést Oikawa

- Igen – mondtuk egyszerre a feladóval.