Féltékenység

Az érzés

Kageyama szemszöge

A tegnapi beszélgetés után alig aludtam valamit. De mégis én voltam az első aki felkelt. Feltápászkodtam és felnéztem a felettem lévő ágyra ahol Hinata aludt. Nem is akár hogyan. Az én pulcsimat szorongatva. Nagyon aranyos látvány volt. Nem volt túl sok időm őt nézni, mert a másik alsó ágyról Kenma nézett fel rám. Én eléggé hülyén éreztem magam, mert sejtettem hogy Kenmának is tetszik Hinata. Miután mindenki felkelt elmentünk reggelizni. Én az ebédlőben inkább Kurooék asztalához ültem, mert nem akartam zavarni Kenmát és Hinatát. Az asztalunknál ült Kuroo, aki ugyanolyan depis volt mint én, Bokuto, aki próbált mindenkit felvidítani, Iwazumi aki faarccal evett és Oikawa aki nagyon izgatottnak tűnt. Azután hogy mindenki befejezte az evést Oikawa felállt az asztalra.

- Emberek csütörtök este medencés bulit tartunk hattól. Mindenkinek jönnie kell! – mondta Oikawa majd leült Iwazumi mellé.

Mindenki eléggé meglepődött kivéve persze én és Kuroo. Ezután nem később sokkal játszottunk egy meccset és mi nyertünk.

Kenma szemszöge

A meccs után elmentünk ebédelni és Shoyo mondta, hogy beszélni akar velem kettesben.

- Szerintem tetszik nekem Kageyama- mondta vörös fejjel.

- Ez most honnan jött?

- Azt hiszem akkor realizáltam mikor nem ült mellém reggelinél. Valahogy hiányzott- mondta szomorúan.

- Reggel nézte ahogy a pulcsiával alszol és szerintem tetszett neki a látvány- ahogy ezt a mondatot kimondtam a feje olyan lett mint egy érett paradicsom.

- És neked tetszik valaki? – kérdezte hogy elterelje magáról a témát

Nem. Vágtam volna rá rögtön. De mikor megkérdezte Kuroora gondoltam. De miért? Tetszene nekem Kuroo? Mikor vele voltam mindig is éreztem valamit, de nem tulajdonítottam neki sok jelentőséget. Ez idáig.

- Te honnan tudtad hogy tetszik neked Kageyama?- kérdeztem hátha választ kapok a magamban feltett kérdésekre

- A közelében akartam lenni és mikor láttam, hogy a Fukorodani menedzsere közel ment hozzá és beszélgetett vele oda akartam menni és azt mondani, hogy ő az enyém- ezen elgondolkodtam.

- Amikor egyszer hallottam, hogy egy lány el akarja mondani Kuroonak, hogy szereti én azt mondtam a lánynak, hogy Kuroo nem szereti viszont. Pedig nem tudtam, hogy Kuroo mit érez. Egyszerűen meg akartam akadályozni, hogy összejöjjenek.

- Te szereted Kuroot – kiabálta Shoyo.

- Halkabban – szóltam rá de már késő volt. Akaashi aki épp az ebédlő felé ment ott állt tőlünk ár méterre. Arcomat a tenyerembe temettem miközben Akaashi közeledett felénk.

- Tehát egy cipőben járunk – mondta miközben kérdőn nézem rá – idiótákba vagyunk szerelmesek.

- Szereted Bokutot? – kérdezte Shoyo

- Igen – mondta Akaashi elpirulva

- Én Kageyamát – mondta Shoyo szégyentelenül.

- De ne mondjátok el senkinek! – mondtuk egyszerre.

Ezután megszólalt az ebéd hívó harang és mentünk kajálni. Kageyama, Kuroo és Bokuto megint egy asztalhoz ültek, ami mind a hármunknak rosszul esett. Ebéd után játszottunk még egy meccset, ez alkalommal mi nyertünk. Ez után már nem igazán csinált senki semmit csak letusoltunk vacsiztunk és elmentünk aludni. Az én gondolataim pedig egy ember körül forogtak. Kuroo Tetsurou.

Ez a fejezet kicsit unalmas lett, de a következő fejezettől már beindulnak a történések. És persze Bokuto is.