Féltékenység

Összetört szívek

Kenma szemszöge

- Akkor csókold meg az egyik melletted ülőt

- Mi van? – kérdeztem vissza

- Jól hallottad- mondta Nishinoya- csókold meg az egyik melletted ülőt.

Nem mintha nagyon meg akartam volna csinálni a feladatot, de a mellettem ülőkre néztem. Az egyik Oikawa a másik Shoyo volt. Ha már közülük kell választanom akkor inkább Shoyo lesz az. Közelebb hajoltunk egymáshoz. Becsuktam a szememet és már-már éreztem a fiú leheletét, amikor meghallottam, hogy valaki felállt. A hangra szétrebbentünk és mikor felnéztem megláttam, hogy Kuroo a faházuk felé rohan Kageyamával a nyomában.

Kuroo szemszöge

Mikor meghallottam a merést egy pillanatra leállt a szívem. Kenma közelebb hajol Hinatához és én nem bírtam tovább. Felálltam és elfutottam. Hallottam, hogy Kageyama is utánam jön. Odaértem a faházhoz, beengedtem Kageyamát és magunkra zártam az ajtót és mindketten elkezdtünk zokokni. És ilyenkor hol van Bokuto? Már a felelsz vagy mersznél sem volt ott. Nem sokkal később valaki kopogott. Kenma és Hinata voltak azok.

- Kuroo, Kageyama engedjetek be! – mi nem mondtunk semmit. Nem akartunk velük tálálkozni. – Mi rosszat tettem? – kérdezte Hinata. Kageyama arca eltorzult. Sokkal sötétebb volt az arckifejezése. Nem érdekelte,hogy látni fogják, hogy sírt. Odament az ajtóhoz és olyan lendülettel nyitotta ki azt, hogy egy pillanatra azt hittem, kirepül a helyéről, majd elkezdett ordibálni.

- NEM VETTED ÉSZRE, HOGY SZERETLEK ÉS TE KENMÁT VÁLASZTOTTAD HELYETTEM! UTÁLLAK! SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI! – Hinata szeme könnyekkel telt meg és csak állt ott mint egy darab fa – NEM HALLOTTAD MIT MONDTAM? TAKARODJ! – mikor Kageymama ezt kimondta becsapta maga mögött az ajtót és leült mellém a földre.

Most végképp elrontottam mindent – mondta és még jobban sírni kezdett. Én átöleltem. Egész este sírtunk. Mivel Kageyama nem akart visszamenni a saját házukhoz nálunk aludt. Úgy éjfél körül valaki ismét kopogott. Daichi volt az és őt természetesen beengedtünk. Nem tudott sok tanácsot adni, de valamennyire megnyugtatott minket.

Kenma szemszöge

Miután visszaértünk a saját faházunkba átbeszéltük a történteket és vártunk Kageyamát, hogy visszajöjjön. De ez nem történt meg.

- Szerinted komolyan gondolja, hogy utál? – kérdezte Shoyo

- Nem tudom

- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? A fiú aki régóta tetszik nekem bevallja, hogy ő is szeret, majd elküld a francba. – erre nem tudtam mit mondani, csak átöleltem és reménykedtem, hogy Kageyama nem ebben a pillanatban nyit be a szobába.

De sem ő sem Akaashi nem jöttek vissza. De vajon ezért volt Kuroo ennyit Kageyamával? Segített neki, hogy elnyerhesse Shoyo szívét? Vagy szeret engem? Nem. Az lehetetlen. Kuroo nem vonzódik a saját neméhez. Nem sokkal később Shoyo álomba sírta magát. Én pedig egész éjjel Kuroon gondolkodtam.

Vajon mivel tölti (ki) Akaashi a szabadidejét?