Féltékenység

LevYaku

Külső szemszög

A medencés bulin nem volt ott mindenki. Bokuton és Akaashin kívül Lev és Yaku is hiányzott. A délelőtti meccsen Lev borzalmasan fogadott és csak egy labdát tudott leütni, büntetésből Yaku kitalálta, hogy nem mehet el a medencés bulira. Tehát most itt vagyunk. Este tízkor Lev és Yaku még mindig az egyik tornacsarnokban gyakorol. Lev szomorúan tekint ki a csarnok egyik a medencére nyíló ablakán. Yaku feltekintett Levre és rájött, hogy fájdalmat okozott neki. A felismerés olyan volt mintha egy tőrt döftek volna a szívébe. Ekkor még nem tudta, hogy azok az emlékképek amikor Levet akár fizikailag, akár érzelmileg bántotta.

- Yaku-san miért sírsz? – Yaku csak ekkor realizálta, hogy forró könnycseppek gördültek le az arcán.

- S-sajnálom – dadogta Yaku.

- Mit?

- Olyan sokat bántottalak és te szó nélkül tűrted. Most is miattam nem tudtál elmenni – Yaku egyre hangosabban sírt – Tudom, hogy utálsz velem lenni.

- Nem Yaku én... imádok veled lenni.

- De hát folyton csak fájdalmat okozok neked.

- Nem érted Yaku-san?- Lev nagy levegőt vett (micsoda szójáték)- Én szeretlek!

- Most viccelsz?

- Nem! Dehogy is!

- Kuroo vett rá?

- Hihetetlen vagy – Lev arcán méreg tükröződött. Alig két lépéssel Yaku mellett termett, megfogta az arcát és megcsókolta. Yaku csak szótlanul állt. Néhány másodperccel később az ajkaik elváltak egymástól. – Szerinted ezt prankből megcsináltam volna?

- Igen

- Yaku én nagyon szeretlek. Azt akarom, hogy valamikor a nem is olyan távoli jövőben legyen egy szép kertes házunk. Minden reggel arra kelljek, hogy felkiabálsz az emeletre, hogy kész a reggeli. Majd én elmennék dolgozni, hogy neked ne kelljen. Egy fárasztó nap után hazaérjek és te ott várj rám az ajtóban. A vacsorát már tálaltad. Vacsora után felvinnélek az emeleti szobánkba és... – Lev vörös fejjel elnézett Yaku irányából, aki beszédét szájtátva hallgatta. Majd Yaku Lev nyakába ugrott (mondjuk fel sem éri ) és szorosan átölelte. Lev erre felvette az ölébe és átölelte Yakut. Azonban Lev keze eltévedt és Yaku fenekén landolt.

- LEV!

- Bocsánat – mondta Lev ordítva – de nem sajnálom – suttogta Yaku fülébe. Erre Yaku feje felvette egy paradicsom színét.

- Hogy szerethettem bele egy ekkora idiótába?

- Akkor ez azt jelenti hogy szeretsz?

- Persze hogy szeretlek!

- Leszel életem szerelme?

- Persze te nagy mamlasz!

Ez egyész jól sikerült! De nyugodjatok meg a kövi részben már rátérünk BokuAka csodálatos kalandjaira