Féltékenység

Az érzelmek fokozódnak

Kuroo szemszöge

-Tehát itt a terv – mondta Suga miközben közelebb sétáltak – rendezünk egy medencés bulit!

- Micsodát? – kérdezte Kageyama

- Egy medencés bulit – ismételte meg Suga, mire mindketten elvörösödtünk.

- Miért Tobio-chan? Nem szertnéd látni Hinata – kezdett a mondatába Oikawa, de nem tudta befejezni, mert Suga tarkón csapta.

- Már csak meg kérdezni Daichit – mondta Suga.

- Mivel fogod meg meggyőzni – kérdezte Oikawa huncut mosollyal az arcán, ám nem sokkal később Suga ismét tarkón csapta vörös fejjel.

- De most már mindenki menjen aludni – sóhajtott fel a szürke hajú feladó

- Rendben anyu – motyogta Kageyama alig hallhatóan.

Suga szemszöge

Mindenki elindult a saját bungallója felé, én Kurooval tartottam, mert még ma beszélni akartam Daichival. Amikor odaértünk a faházhoz Kuroo mondta, hogy kiküldi Daichit hozzám. Elmagyaráztam neki a szituációt, mire ő ezt válszolta:

-Rendben, édesem – a megnevezésre elpirultam és adtam egy puszit az arcára, mire ő adott egy csókot számra.

- A csütörtök megfelel? – kérdeztem mire ő bólintott egyet.

- Igen

- Álmos vagyok. Elindulok visszafelé. Jó éjszakát, szeretlek!

- Én is! – mondta majd bement az ajtón.

Egy tíz perces séta után visszaértem a mi faházunkba. Még csak Oikawa volt ott.

- Na belement? - kérdezte.

- Nem kellett sokáig győzködni - amint ezt a mondatot kimondtam megbántam, hogy megtettem

- Szóval ilyen jó vagy...- kezdett bele Oikawa de megállítottamegy jól irányzott párnával az arcába.

- Nem történt semmi - üvöltöttem

Lassan a többiek is visszaértek és mind álomba szenderültünk.

Kenma szemszöge

Reggel felkeltem és elmentem fogat mosni. Mikor visszajöttem felettébb aranyos jelenségre lettem figyelmes. Tegnap mikor Kageyama és Shoyo veszekedtek, a táskájukkal is verték egymást és Kageyama egyik pulóvere felrepült a felső ágyra és Shoyo azt szorongatva aludt. Miután mindenki felébredt és elkészült elmentünk reggelizni. Én Kuroo mellett foglaltam helyet, aki úgy meredt maga elé mintha egy másik világban járna. Mikor hozzászóltam összerezzent és elvörösödött. Miután vége lett a reggelinek a táborvezető szólt, hogy egy óra múlva lesz az első meccs. A meccs nagyon szoros volt. 25-24-re vezettünk amikor felém jött a labda, én pedig Shoyonak adtam föl. Ő csapta a labdát ezzel megnyerve nekünk a meccset.

Kuroo szemszöge

Szinte érzem ahogy a méreg felemészt. Nem az a bajom, hogy nyertek. Erre sosem voltam érzékeny. Az a bajom, hogy együtt nyertek. A mellettem álló Kageyama arcán is láttam a feszültséget. Meg akartam szakítani a kis pillanatukat így hát odamentem Kenmához.

- Tudsz feladni nekem párat ebéd után?- kérdeztem Kenmát.

- Bocsi ma nem. Megígértem Shoyonak, hogy gyakorolok vele. – én és a mögöttem álló Kageyama ugyan olyan csalódott arckifejezést vágtunk.

A csarnokból kifelé menet megkérdeztem Kageyamát:

- Átjössz hozzánk?

- Aha – mondta szomorúan, majd elindultunk a bungallónk felé.

Mikor odaértünk Kageyama elkezdett sírni.

-Mit csinálok rosszul? – kérdezte Kageyama. egy pillanatra lefagytam. Sok mindenre számítottam, csak arra nem hogy Kageyama elkezd sírni. Ekkor belépett Bokuto és rögtön elkezdte nyugtatni a mellettem ülő feladót.

- Mi baj van Kageyama? –kérdezte.

- Az, hogy Hinata lecserélt Kenmára

- Ez egy alkalom legközelebb majd – kezdett bele a mondandójába Bokututo, de Kageyama félbeszakította

- Nem úgy értem! Én szeretem Hinatát és nem akarom, hogy Kenma elvegye tőlem!

- Szóval hasonló a helyzet, mint Kuroonál?

- Aha

Ekkor az ebéd kezdetét jelző harang megszólalt.

-Gyere menjünk ebédelni, majd utána megbeszéljük

Ebéd után a délután hátralévő részét beszélgetéssel töltöttük és arra jutottunk, hogy ha egymást választják, akkor nem tudunk mit tenni ellene. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le aznap éjjel aludni.

Köszönöm szépen az olvasást. Amikor megláttam, hogy valakinek tényleg tetszik ez majdnem elsírtam magam. Nagyon felvidítottátok a napomat, köszönöm!