Végre valahára

1.6K 110 11
                                    

Kuroo szemszöge

Reggel arra keltem, hogy visszajött a szobába.

- Hol voltál?

- Vittem Bokutonak és Akaashinak cuccokat – mondta mire én kérdőn néztem rá, ő pedig elmagyarázta a helyzetet.

Legalább Bokuto élvezte a tegnap estét ( hát még tudnád mennyire ). Felkeltem és elkészültem a mai napra. Daichi a reggelinél közölte az egész táborral, hogy az edzések elmaradnak. Ezután Bokuto, Kageyama, Daichi, Iwaizumi, Tsukki, Asahi, Lev, Tanaka és én elmentünk az erdőbe beszélgetni. Mikor odaértünk Lev és Bokuto megtartották a beszámolójukat, engem kezdtek el kérdezgetni, de egyikre se tudtam válaszolni mert rögtön jött a következő.

- Még tetszik neked Kenma?

- Hát én...

- És most mi van köztetek?

- Nem tud..

- És mi van Hinatával és Kenmával?

- Hát...

- És szereted?

- IGEN! ÉN SZERETEM KENMÁT! – ordítottam el magam. Ekkor egy váratlan fordulat következett...

Kenma szemszöge

Miután Kurooék elmentek én és többiek leültünk a medence mellé. Yaku és Akaashi elmesélték mi történt tegnap este. Ezután valami váratlan következett

- IGEN! ÉN SZERETEM KENMÁT! – hallottam Kuroo hangát az erdőből. Mindenki rám nézett és én kérdés nélkül vissza kiabáltam neki.

- ÉN IS SZERETLEK KUROO! – ezután elkezdtem a hang irányába futni.

Ő is így tett, mivel az erdőszélénél összetalálkoztunk. Egy pillanatra megálltunk és összenéztünk. Ezután újra elkezdtünk futni. Én Kuroo nyakába ugrottam, majd ő megcsókolt.


Bocsi hogy ez a rész ilyen rövidre. A kövi is ilyen rövid lesz, de utána jönnek Kuroken csodálatos kalandjai.

FéltékenységTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang