Scottie (Átok 1.)

2

coldplay - magic

Axel McIntyre

Másnap reggel sajgó izmokkal, keményen álló farokkal, teljesen egyedül ébredtem. Sadie és én órákon keresztül élveztük egymás testét egy szenvedélyes éjszaka, illetve hajnal keretén belül. Hiába voltam ébren egész este, még is szokás szerint felébredtem reggel hatkor. Ez azt jelentette, hogy nagyjából két órát aludtam, Sadie ez idő alatt pedig felszívódott. Csalódottan érintettek meg a feje lenyomatát a párnán, ami még mindig a vaníliás-epres illatot viselte, amit Sadie hagyott maga után.
A párnát tapogatva egy papír fecnit fogtam az ujjaim közé, amin dinamikusan formált, szép írással szerepelt Sadie üzenete, aminek a végére odabiggyesztette a telefonszámát. Az üzenete korán reggel nevetésre késztetett: Igazad volt, ó HATALMAS Tunyacsáp! xoxo SS
Az aláírását elnézve döbbentem rá, hogy nem is tudom a teljes nevét, de a száma legalább megvolt. Az éjjeli szekrényen töltődő telefonomért nyúltam, hogy beleírjam a számot, ám amikor az ujjlenyomatommal feloldottam és elkezdtem írni a számot döbbenten tapasztaltam, hogy az már el volt mentve, mégpedig "életem legjobb szexuális
élménye" néven. Másodjára is elnevettem magam, majd elhatároztam, hogy üzenetet írok neki.

Axel: Érdekelne, hogy tudsz-e segíteni. Úgy látszik elhagytam valamit Spongyabob agyában. Hogyan szerezhetem vissza?

Pár perc múlva meg is érkezett a válasz:
Neked is jó reggelt! Mit veszítettél el?

Axel: Minden nyom arra utal, hogy életem legjobb szexuális élményét.
Sadie: Mi sem egyszerűbb, kezdhetnek megteszi némi minőségi olasz pizzával.

Jókedvűen olvastam el az üzenetet, amivel Sadie randira hívatta saját magát. Tetszett, hogy bár első ránézésre egy kifinomult, előkelő hölgy volt, az ágyban úgy viselkedett, mint egy igazi vadmacska és pizzát akart enni, a gourmet éttermek kínálatát helyett. Elhatároztam, hogy megtartom Sadiet. Nem voltam a kapcsolatok híve, nem elleneztem őket, csak senkivel nem találkoztam korábban, akivel erre vágytam volna. Sadie viszont nem csak a hálószobában elégítette ki az igényeimet, hanem a társaságát is úgy élveztem, mint korábban senkiét ezelőtt, emiatt pedig nem állt szándékomban egy éjszaka után elengedni, vagy egyáltalán bármikor elengedni a közel jövőben.

Axel: Ráérsz a hétvégén?
Sadie: Általában hétvégén is dolgozom, de a tegnapi esküvő miatt a szombatot és a vasárnapot is kivettem.

Mi ez, ha nem a sors akarata?

Axel: Nyolc körül felveszlek. Írd meg a címed!
Sadie: Pizza tízóraira?
Axel: Nem egészen. Majd meglátod.

Titokzatos akartam maradni, és meglepetést okozni neki az elrejtett kártyáimmal, amivel látszólag semmi gondja nem akadt, ugyanis további kérdések vagy akadékoskodás nélkül elküldte a címét, ami csupán pár háztömbnyire volt tőlem. Ha jártam volna szupermarketbe vagy bárhova vásárolni, simán találkozhattam volna vele korábban is, amennyiben ő a környéken intézi a vásárlást. De a sors azt akarta, hogy akkor találkozzak vele, amikor a férfi, akivel korábban viszonya volt, feleségül veszi a kishúgomat.
Izgalmasabb, mint tej vásárlás közben egymásba botlani, nemde?
Nem volt vesztegetni való időm, ugyanis két órám volt megszerezni egy olyan utat, amit más esetben legalább két héttel korábban bejelentek.
Zuhanyoztam, fogat mostam, majd sisetősen elintéztem pár telefonhívást, és minden olyan sorsszerűen sikerült. Nem volt szükség szívességek behajtására, senkit sem kellett a befolyásommal fenyegetnem, minden ment magától. Mintha Sadieért a világ is képes volna bukfenceket hányni.
Egy utazótáskába dobáltam pár ruhát, de nem figyeltem különösebben arra, hogy mik azok. Pár pillanatig gondolkoztam azon, hogy elvigyem-e a laptopomat, vagy hagyjam a fenébe a munkát a hétvége folyamán. Végül Sadie üzenetére hivatkozva, amely szerint nem dolgozik a hétvégén, úgy határoztam, hogy én is így teszek, így csak a telefonomat raktam be a zsebembe, és ahhoz egy töltőt a táskámba. Az utolsó megálló a lift előtt a konyhába vezetett, ahol a konyhaszigeten levő gyümölcsös tálból kivettem egy almát, amit a kocsihoz menet megettem, és egy útba eső kukába dobtam a csutkáját. Nem akartam túl nagy feltűnést kelteni, azért a fekete Mercedeshez léptem. Ez volt az egyetlen autóm, ami nem számított ritkaságnak errefelé, olyan esetekben használtam, amikor beolvadni akartam. Most pedig Sadievel akartam foglalkozni, nem a tömeggel.
A csomagtartóba dobtam a táskát, majd beültem és kihajtottam a mély garázsból és Sadie lakása elé hajtottam. Szép környéken élt.