Egy különös iskola.

8.fejezet

Yuki szemszöge:

Este kaptunk egy felvételt. Lejátszottuk. Amint megláttam Yuumát egy székhez láncolva elsírtam magam.
-Hé. Nyugi. Ki fogjuk szabadítani.-próbált nyugtatni a nővérem.
- Mindent megteszek, hogy kihozzam onnan!
-Tudom. És ki is fogjuk hozni. Már van egy tervem.
Azonnali lelkesedéssel néztem rá.
-Mondd! Mit kell csinálnom?
-Le kell foglalnod a váltságdíjszedőket a helyszínen amíg mi kihozzuk.
- Rendben van. És a pénzzel mi lesz?
-Azt nem adjuk át. Egy üres aktatáskát fogsz vinni.
-És nem fognak gyanútfogni? Vagy átnézni a táskát?
-Azt a bandát ismerve nem. Ők bíznak abban, hogy úgysem mered őket átverni.
- Hhh... Remélem igazad van...
-Hidd el. Nem lesz baj.

Yuuma szemszöge:

Az egész estét azzal töltöttem, hogy sírtam és próbáltam a láncokkal kezdeni valamit. Sajnos semmi eredmény... Reggel bejött a főnök egy csomó eszközzel amik kicsit sem tűntek biztatónak.
-Jóreggelt Hercegnő. Hát még nem szökött meg? - kérdezte gúnyos vigyorral.
-Mintha tudnék... - elnéztem a másik irányba.
-Képzeld. Úgy döntöttem, hogy a videó nem elég. Nyomatékosítani kell az üzenetet. És tudod mivel fogom?
-Nem...
-Egy rakat csodás képpel amin tele vagy sebekkel.-pszichopatán vigyorgott. Megijedtem és próbáltam messzebb jönni a pasastól. Visszahúzott a csípőmnél.
-NEM nem. Innen nem menekülsz.-mondta majd elvette az eszközei közül az egyik kést és egyelőre az életlen felével elkezdte huzogatni a bőrömön.
-Hmmm. Meg gondoltam magam. Videó is kell! - azzal felállított egy kamerát majd miután elindította a felvételt visszajött hozzám és mielőtt bármit is csinált volna beragasztotta a számat.

Visszavette a kést a kezébe és ismét elkezdtem az életlen felét huzogatni a bőrömön. Mocorogtam jelezve, hogy hagyja abba, de csak folytatta és egy idő után megfordította az éles felére. Még szak gyengéden huzogatta amivel nem sértette fel a bőröm. De aztán rányomta hasamnál. Felordítottam. Már amennyire tudtam a tapasztól. Levágta rólam a felsőm és úgy vagdosott tovább. Én nem tudtam mást tenni csak ordítozva vergődni. Elkezdett valami mintát karcolni belém. Nem tudtam ki enni mi volt az. Homályosan láttam már a fájdalomtól. Miután ezt megunta egy ostort szedett elő amivel elkezdett csapkodni. Mindenhol. Ahol csak ért. Én már sírtam, de megmozdulni nem tudtam. Iszonyatosan fájt...

Nem tudom meddíg, mert az időérzékem elvesztettem idő közben, de nagyon sokáig kínzott. Csak akkor hagyta abba amikor már alig voltam eszméletemnél. Leállította a felvételt és elkezdett fotózni. Ezután velem nem törődve összeszedte a cuccokat és otthagyott. Én meg szép lassan elájultam.

Yuki szemszöge:

Délután 2 órával az indulás előtt kaptunk mégegy csomagot. Amint megláttam a képeket és a videót megint elsírtam magam. Nem tudom ki tette ezt vele... De meg fogom ölni... Ezt nem úszhatja meg...
-Yuki nyugodj meg. Meg fogjuk menteni. - megölelt és elfordította a fejem.
-Kinyírom... Kurvára kinyírom... - szorítottam magamhoz.
-Tudom. Shhh... Kiszabadítjuk megigérem...
Egyszerre voltam dühös és szomorú. Ki fogom nyírni azt aki ezt merte tenni az én Yuumámmal... Darabokra szedem...

Este fél nyolc van... Nemsokára találkozunk velük... Ég bennem a düh és a bosszúvágy...

Yuuma szemszöge:

Amikor magamhoz tértem alig tudtam mozogni. Letisztították a sebeim, de semmi több... Körbenéztem. Hé. Ez nem a szoba. Egy autó belseje talán. Hmmm... A kezeim hátrakötve, a lábaim összeláncolva. A szám úgy bekötve ahogy a felvételen volt. Megmukkanni alig tudok... Bár erőm sincs nagyon hozzá... Nincs rajtam más csak a fehérnenűm... Én ezt nem akarom... Utálom utálom UTÁLOM!... Kérem vissza a régi normális életem... Egyedül Yuki hiányozna.. Yuki... Elsírtam magam. Hol lehet most? Mit csinál?... Látni akarom...

Yuki szemszöge:

Este 8:00 van. Itt állok a megbeszélt helyen az üres aktatáskával. Ideges vagyok. Nagyon. Ott vannak. Már jönnek. Megszorítom kicsit a táska fogantyúját.
-Oh. Nem gondoltam, hogy egy kislányt küldenek a pénzzel.
- Hol van Yuuma?!
-Oh-oh-oh. Nyugalom. Elöbb a pénz aztán az áru.
-Látni akarom!
-Nem vagy olyan helyzetben, hogy követelőzz.
Faszom... Odadobtam a táskát.
-Itt a pénze! Hol van Yuuma?!
Intett az embereinek akik elmentek gondolom Yuumáért. Ott szemeztem azzal a szeméttel aki bántotta a Hercegnőmet... Ha szemmel lehetne ölni...

Yuuma szemszöge:

Hallottam ahogy nyílik az ajtó. Elkezdtem hátrébb kúszni. Az a két behemót kihúzott a lábamnál fogva és felpakolt a vállára. Félek. Nem akarom... Alig látok a fájdalomtól. Odaértünk a főnökhöz. Nem látom tisztán ki áll velünk szemben.
-Yuuma! Te mocsadék!-Ordította. Ez Yuki. Elkezdtem mozgolódni, de rámszorított a behemót.
-Tch Tch Tch. Nem beszélünk így, mert a végén megtartom.
-Na azt próbáld meg! Nem marad ép csontod! Engedd el! Megkaptad a pénzed!
-Hmmm. Talán. De talán nem.
Csak azt hallom, hogy a két behemótot valaki leüti és átvesz tőlük.

Yuki szemszöge:

-Mi a-?!-fordult meg az a rohadék. Odarohantam és lefogtam majdnem kitörve a kezét.
-Engedj el te szuka!
-Megbánod amit én Yuumámmal tettél te rohadék.-eltörtem a kezét. Felordított. Nemesegyszerűséggel kitörtem a nyakát amitől holtan esett össze.
Odarohantam a nővéremhez aki Yuumát tartotta. Átvettem tőle és eloldoztam. Leszedtem a szájáról a tapaszt és az alatta lévő kendőt majd kivettem a rongyot a szájából.
-Yu-yuki.- Bújt oda hozzám erőtlenül és sírva. Magamhoz öleltem.
-Shhh. Már itt vagyok. Nem bánthatnak már.... Nem hagyom...- elájult. Menyasszonypózban felvettem és Kurora néztem.
- Induljunk.
Bólintottam és elindultunk vissza az autóhoz amivel jöttünk. Egy pillanatra se engedtem el Yuumát.

Azonnal a gyengélkedő vittük. Ott infúzióra kötötték és ellátták a sebeit. Amint végeztek kettesben hagytak minket. Végig fogtam Yuuma kezét. Bár eszméletlen volt...
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem voltam ott veled és nem mentettelek meg hamarabb...-suttogtam és vártam, hogy felkeljen.

(nya. Jooooo hosszuuuuuuu kihagyás után itt egy új rész. Ha még van aki olvassa ezt a könyvet annak remélem, hogy tetszett az új rész. Ha igen ezt egy csillaggal vagy egy kommenttel jelezhetitek. Kérdésekre szívesen válaszolok mind kommentben, mint privátban. A következő részben pedíg találkozunk. Sziasztok!)