Egy különös iskola.

2.fejezet

A múlt este Yuki és én végig a szobánkat rendeztük. Majd mikor végre lefeküdtük, Yuki nagyon hamar el aludt, de én még fent voltam egy darabig. Egy kis idő múlva elaludtam.

Reggel mikor felébredtünk le mentünk reggelizni az ebédlőbe. Éppen sétáltunk le, amikor is majdnem lecsúztam a lépcsőn, de Yuki megfogott és visszarántott.

--Jól vagy Yuuma-chan?-kérdezte én meg felnéztem rá és bólogattam, hogy igen.(ja és egyébként Yuki magasabb nálam 8cm-rel)

Haladtunk tovább az étkezőig. Amikor beléptem, hirtelen felállt mindenki és meghajolt elöttem, majd jóreggelt kívántak. Nagyon zavarban voltam ezután. De ennek ellenére nyugodt hangulatban tudtunk reggelizni.

Reggeli után vissza mentünk a szobába. Fel öltöztünk normális ruhába majd elmentünk sétálni egyet. Már szinte mindent meg mutatott nekem Yuki. Amikor az utolsó teremhez/helyiséghez értünk Yuki megfogta a kezem (amitől az arcom szerintem olyanná vált mint egy paradicsom) és valamit mormolt. Amiből csak néhány szót hallottam.
-...nyílj meg... a barát... kapu...

Körülbelülre úgy a felét hallhattam. Majd kinyitotta az ajtót. Amikor beléptünk rajta, el engedte a kezem, majd az ajtó becsukódott.

-Mi ez a hely Yuki? És mit mormoltál odakint?

-Ó... ez egy gyakorló terem az olyan fajta kluxoknak mint amilyen én vagyok. És amit mormoltam odakint az a terem felnyitó búbája volt.

-De miért kellet megfogni közben a kezem?

-Nem mondtam még hogy milyen fajba tartozom?

-Nem. Még nem.

-Akkor most mondom. Az én varázserőm a barátságban rejlik. Ezért is vagyok a barátságkluxok között.

-Jó ezt értem, de kik azok a kluxok?

-A varázserővel rendelkező lényekre, mint amilyen te is vagy meg én is azokat nevezzük kluxoknak.

-Aham. Értem.

Miután végeztünk a nézelődéssel visszamentünk a szobánkba. Le ültünk az ágyunkra és pihentünk. Yuki megkért, hogy délután 5 körül ébresszem fel mert ő most aludni fog. Így is tett.

Miközben aludt én folyamatosan őt bámultam. Egyszerűen nem tudom miért, de vonzott a tekintete, a kinézete, a hangja, a bőre...mindene. Azon gondolkoztam, miközben szakadatlanul az arcát vizslattam, hogy mi lehet az ami miatt azt érzem a közelében, hogy ha hozzám érne akár csak a keze is, menten elájulnák. Vajon mitől lehet az az érzésem, hogy Yuki kicsit több mint barát? Miért érzem, hogy akármikor át karolnám?

Miközben ezeken gondolkodtam, eszembe ötlött a fejtörő kérdés:,,Vajon ezt hívják szerelemnek?"
Nem. Az nem lehet. Nem, nem, nem és nem.

Eközben annyira repült az idő, hogy már szólnom is kellett Yukinak. Ugyanis 5 óra volt.

-Yuki kellj fel 5 óra!-keltegettem.

-Oké kelek már, Yuma-chan.

Nem tudom miért, de ahogy ki mondta a nevem elvörösödtem.

-Jó ,,reggelt".-mondtam neki szarkasztikusan.

Fel kelt, fel öltözött aztán be pakoltunk mind a ketten a holnapi napra ugyanis másnap hétfő volt azaz suli. Elő készítettük az egyenruhákat is, aztán elmentünk egy utolsó alvás elötti sétára.

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valami nagyon nagy melegség járja át az egész testemet. Amikor felébredtem Yuki volt az akitől ez a melegség származott. Megcsókolt. Amint észbe kaptam elkezdtem kapálózni, és mocorogni. Próbáltam ellen állni, de lefogta a kezeim.

Másnap reggel, amikor felébredtem, azt hittem csak álom volt az egész. Fel öltöztem, felkeltettem Yukit. Ő is fel öltözött, majd el indultunk órára.

Út közben folyamatosan azon az ,,álmon"járt az eszem. Amikor a terem elé értünk Yuki megszólalt:

-Yuuma-chan, jól vagy? Egész eddig szinte meg sem szólaltál.

-I-igen jól vagyok csak kicsit rosszul aludtam az éjjel.

Ennél a mondatomnál kicsit elmosolyodott.

-Mi ilyen vicces?

-Ja semmi. Gyere menjünk órára.

Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy az talán nem álom volt. De már késő volt megkérdezni Yukitól az igazat, ugyanis berángatott szint az osztályterembe.

Amikor beléptünk a terembe elvörösödtem, ugyanis mindenki engem nézett. Yuki elment a helyére engem meg otthagyott a tanári asztalnál, hogy Ryoko be tudjon engem mutatni az osztálynak.(ami egyébként tök felesleges volt).

-Gyerekek! Ő itt az új osztálytársatok: Yuuma Onizawa! És egyben ő a leendő királynőtök.

A végénél kicsit mégjobban összehúztam magam mint azelött.

-Sziasztok! Yuuma vagyok! És szeretnék kérni egy apró szivességet tőletek. Mivel még csak pénteken szereztem tudomást mindenről, nem nagyon szoktam hozzá ehhez az egészhez, és sok mindent nem tudok még. Szóval kérlek titeket, hogy szólítsatok inkább Yuumának mint felségnek.

-Rendben Yuuma. Válassz helyet és ülj le.

Ekkor mindenki engem nézett, hogy vajon hova ülök. Le ültem Yuki mellé, és el kezdtük az órát.

(Sziasztok! Remélem tetszett a folytatás. És sajnálom, hogy eddig nem volt olyan sok akció, de ami késik nem múlik. Szóval ha tetszett akkor remélem kapok egy csillagot, és ha valamit megszeretnétek osztani velem, azt privát üzenetben is megtehetitek, de kommentben is le írhatjátok. A következő részig pedig a viszontlátásra!)