Egy különös iskola.

3.fejezet

Órák végén visszamentünk a gyakorló termekbe. És a tanult bűbájokat gyakoroltuk. Gyakorlás közben beszélgettünk.
-Annyira várom már a holnapot! Kíváncsi vagyok milyen fajba tartozom.
-Én is kíváncsi vagyok milyen klux vagy.
-Na de most gyakoroljunk. Mi is volt a támadó varászige amit tanultunk?
-Azt hiszem valami ,, Que mi abo" vagy valami ilyesmi.
-Ja asszem ez volt.
-Támadj!
-Oké.-támadóállásba (azaz kántáló állásba) álltam, és neki kezdtem.
-,,Que mi abo"!
Yuki alig tudta kivédeni a támadásom, pedig nagyon ügyes a védekezésben és ez csak egy kezdő támadás.
-Wow! Csináltál valami mást a kántáláson kívül? Csakmert eléggé eltér ez az erő attól ami a valódi ereje ennek a bűbájnak.
-Nem. Nem csináltam semmit.Azt sem tudom mi történt. Jól vagy?
-Persze. Ki tudtam védeni de alig. Ne de mindedj, idővel minden kiderül.
-Igazad lehet. De amúgy tényleg. Még nem is tudom hogy milyen kluxok léteznek. El mondanád?
-Persze. Van 3 faj amin belül több fajcsoport létezik. Vannak az elem kluxok, amin belül pedig 5 fajcsoport. Vannak a fa, a víz, a föld, a levegő és a tűz elemű kluxok. Aztán vannak az évszak kluxok, amin belül értelemszerüen 4 fajcsoprt van. Van az ősz, a tél, a tavasz és a nyár klux. A 3. és egyben utolsó faj az érzelem klux. Ezen belül 3 fajcsoport van. A szomorúság, a harag és barátság kluxok, amilyen én is vagyok. Szóval úgy 12 fajcsoportból kerülhetsz valamelyikbe.
-Ahaaa. Szóval te érzelem klux vagy. Én nagyon kíváncsi vagyok az eredményre.

MÁSNAP:
Éppen itt ülök a váróteremben és várom, hogy behívjanak. Itt ül mellettem Yuki is.
-Yuuma Onizawa!-kiálltották a nevem hogy én jövök. Bementem a terembe. Egy szimulációban kellett meghoznom egy csomó döntést, ami alapján derül ki milyen faj vagyok.
Amikor a tesztnek vége lett megkérdeztem, hogy mi lett az eredmény.
-Kisasszony. Sajnálom de nem tudok pontos eredményt mondani. Mindedjik fajból és fajcsoportból van benned. Te mindenből tudsz erőt meríteni. Ugyanis a te erőd mindedjik faj fölött áll.
Én csak álltam és hallgattam amiket mond. Nem értettem mi folyik itt. Amikor kiértem Yuki megkérdezte mi a baj. Én csak annyit válaszoltam, hogy ,, Majd késöbb elmondom". Azzal vissza mentünk a szobába. A szobába érve elmeséltem Yukinak, hogy mit mondott nekem a vizsgáztató.
-Akkor ez megmagyarázza a tegnapi támadásod erősségét.
-Aha-mondtam kábán a földet bámulva.
-De amúgy figyi...-mondta majd közelebb hajolt és a fülembe suttogott.
-Gatulálok a sikeres teszthez.-majd ezek után nyomott egy puszit az arcomra. De amint megéreztem arcomon ajkait elpirultam és önkénytelenül is, de elhúzódtam tőle.
-Mi-mit csinálsz?- mondtam kicsit ilyedten. De be kell vallanom így magamnak, hogy egy ,, kicsit" tetszett a dolog. Ah!! Miket nem gondolok?!
-Ha? B-bocsi. Nem tetszett?
-Öhm... n-nem is tudom.
-Jaj ugyanmár ez csak egy puszi.
-Jó tudom...csak...
-Csak mi?
-Á nem érdekes.-mondtam. Mégsem mondhatom el neki, hogy ,,élveztem". Az mégiscsak egy kicsit... várjunk. Hogy mi? Élveztem? Mi van velem. Ez nincs rendben. Valami baj van velem mióta idejárok. Nagy baj.

Másnap reggel mikor felkeltem, Yuki még aludt. Én az ágyban feküdtem és gondolkoztam. Gondolkoztam azon, hogy mi lehet velem a baj. Hogy miért gondolkodok másképp mint azelött. És, hogy akkor, azon a bizonyos éjszakán, az a csók az tényleg álom volt-e. Vagy esetleg valóság? Abbahagytam a gondolkodást és mivel suli volt, elmentem letusolni.

Mikor végeztem Yuki még nagyban aludt. Elkezdtem felöltözni. De közben meghallodtam ahogy Yuki a nevemet suttogja. Odamentem hozzá, hisz azt hittem felkelt. De nem. Föléhajoltam megnézni, hogy nem-e ébredt fel mégis. De mikor el akartam húzódni átkarolt és magához szorított. Próbáltam ellenkezni de túl erős még álmában is. Miközben szabadulni próbáltam, valahogy( nemtudom hogy) maga alá fordított.
Nagyon ledöbbentem. De ez még nem volt minden. Miután kezeimet lefogta kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Elkezdett közeledni arcával arcomhoz, és mikor odaért megcsókolt. MEGCSÓKOLT! Nem is tudom miért, talán azért mert lefagytam teljesen, de hagytam magam. Nem ellenkeztem. Pár perc múlva elengedett, majd elment zuhanyozni. Én csak magam elé bámultam és gondolkoztam. Gondolkoztam azon, hogy miért is nem ellenkeztem. Miért hagytam magam. És egyszer csak egy fura mondat zakatolt át a fejemen.

Talán...
Nem is...
Akartam!

(Sziasztok! Naggyon sajnálom hogy eddig nem volt rész. De tényleg! De legalább most itt az új. Tessék olvasni és értékelni. Kommenteket még mindig szívesen fogadok. És ha valamit szívesen kérdeznél vagy megosztanál velem, nyugodtan írhatsz kommentet is de privát üzit is. A következő részig pedig: A viszontlátásra!)