Egy különös iskola.

5.fejezet

Másnap reggel Yuki ébresztett. Egy mély és szenvedélyes csókkal.
-Ébresztő kis alvó hercegnőm.
-Mhmmm.... jól van felkelek. De többet ne hívj alvó hercegnőnek!-durciztam be picit.
-Jól van. Jól van. De ma suliba kell menni. Szóval ideje felkelni.
Felkeltem, felöltöztem, fogatmostam, bepakoltam majd elindultunk órára. Az első óra bűbájtan volt. Ahol különböző fajta varázslatokat tanulunk. Ilyenkor külön vagyunk osztva csoportok és fajok szerint. De mivel én elvileg mindet tudom használni nekem mindenre oda kell figyelnem. Szóval fárasztó.
Óra után el mentünk Yukival az ebédlő felé, hogy megnézzük mi a kaja. De semmi jó nem volt. Szóval visszamentünk a terembe. Minden órát végigültünk. Mikor vissza értünk a szobaba egy csomót beszélgettünk.

Estefele elmentem zuhanyozni. Yukit megkértem, hogy ne jöjjön be mert szégyenlős vagyok. De nem tartotta be amit mondtam. Bejött mellém a zuhanyfülkébe. Rá akartam szólni:
-YU...-de nem tudtam befejezni, mert egyből rátapadt ajkaimra. Én akkor éppen nem akartam. Eltoltam magamtól.
-Yuki! Éppen zuhanyozok. Nem látod?-ekkor semmi válasz nélkül megragadta a csuklóim és a falnak szorította. Majd úgy csókolt tovább. Amikor már nem bírtam, fogtam magam és megharaptam a nyelvét. Yuki felszisszent. Persze nálam egyböl beindult az anyai ösztön és reflexbők nem a fülke ajtót zártam be, hanem mekérdeztem:
-Jól vagy? Ne haragudj de próbálok zuhanyozni.
-Semmi baj. Megértem. Én bocsi, hogy csak úgy letámadtalak.
Azzal kiment.
Amikor kiértem Yuki az ágyon ült és engem nézett.
-Yuuma. Gyere! Ülj ide mellém. Lécci.
Oda mentem, leültem mellé, de ő megfogott és fölhúzott az ölébe.
-Y-yuki. M-mit csinálsz?-kérdeztem elpirulva.
-Semmit. Csak kifelyezem mennyire szeretlek.-ekkor elpirultam, de nagyon. Az arcom színe szerintem vetekedett az eperével. Egy NAGYON érett eperével.
Egy kis idő után megéreztem Yuki kezét a hasamon.
-Mi-mit csinálsz?
-Nyugi. Nem teszek semmi olyat amit ne akarnál.
És tényleg nem csinált semmi rosszat. Csak simogatta a hasamat és a hátamat.
Viszont mikor épp oda ért volna domborzatomhoz megállítottam a kezét.
-N-ne! Kérlek. Még nem... vagyok kész rá.
-Rendben. Ne haragudj.
Azzal letett az öléböl majd adott az arcomra egy puszit.
Lefeküdtünk az ágyra és elköszöntünk egymástól.
-Jó éjszakát Yuki!
-Jó éjt hercegnőm!
-Mondram már, hogy ne hívj így!-durciztam be.
De ő nem válaszolt. Csak aludt. Pár perc múlva(amikor abba hagytam a hisztizést) én is el aludtam.

Reggel mikor felkeltünk, mivel hétvége volt elmentünk a városba nézelődni egyet.

Miközben sétáltunk megláttunk egy kávézót. Mivel nem reggeliztünk és még alig ittunk ma valamit, bementünk.
Leültünk egy asztalhoz és egyből jött is a pincér.
-Jónapot! Mit hozhatok?
-Nekem egy jegeskávét legyen szíves.-mondta Yuki
-Én pedig. Hm.... Aha. Egy pisztáciás frappucchinot.
-Rendben. Máris hozom.

Egy kis idő után meg is hozta a kért italokat. Miközben ittuk beszélgettünk. Sokminden témába került. A régi életemtől kezdve a mostani tudásomig a varázslatról. Szóval elég sok minden.

Amikor végeztünk elindultunk visszafele. Egyszercsak Yukinak eszébe jutott, hogy akart venni valamit és még nem vette meg. Kérdeztem, hogy mi az de nem árulta el.

Ott hagyott azzal a mondattal, hogy:
-Mindjárt jövök. Maradj itt!
Remek. Most várhatok itt egyedül egy csomó ideig.

Egy ideje már vártam, amikor hirtelen egy ütést éreztem. Valaki leütött. Hirtelen elsötétült körülöttem minden és mielött végleg elájultam volna csak egyetlen mondatot hallottam.
-A főnök örülni fog.
És végleg el tünt a világ. Nem éreztem többé semmit.

(Sziasztok Puszedlik! Remélem tetszett ez a rész. És ha igen akkor kérlek kommenteljetek és voteoljatok. Ha valakinek lenne valami építő vagy akár nem építő jellegű kritikája azt is szivesen fogadok commentben és privátban. A következő részig pedig a viszontlátásra!)