Egy különös iskola.

7.fejezet

Yuki szemszöge:

Rohantam vissza a suliba ahogy csak tudtam. Amint odaértem az igazgatóiba vettem az irányt. Segítséget akartam kérni.

-IGAZGATÓ ÚR! YUUMA...-elakadt a szavam amint megláttam. Több éve nem láttam már. Miért pont most jön ide?
-Szervusz Yuki. Hogy vagy?-
-Nővérem. Hogy kerülsz ide?
Amíg én bámultam Kurot az igazgató megszolalt.
-Yuki mondd! Mi van Yuumával?
-ELRABOLTÁK!
-Tessék? Ki?- kérdezte Kuro.
-Én... én nem tudom. De nagyon féltem. Szeretem és félek, hogy bajaesik. Kérlek segítsetek!-mondtam kétségbe esetten.
-Ne aggódj! Segitünk kiszabaditani. Az életünk árán is védjük a királyi családot.-nyugtatgatott nővérem.-De neked is segitened kell! Először meg kell tudnunk hol van, igaz?
-Igen. De hogy?
-Ez egyszerű. Van nálad valami ami az övé?
-Igen. A karkötője. Miért?
-Mert akkor egy követő igét használhatunk a megtalálására.
-Tanítsd meg! Lássunk neki. Minél hamarabb meg kell találnunk Yuumat.
-Rendben. Álljuk körbe a karkötőt és fogjuk meg egymás kezét. Az ige így szól: ,,Quementin salas". Egyszerre.
-Quementin salas!-kántáltuk közösen. Ebben a pillanatban egy fénygömbben megjelent Yuuma tartozkodási helye, majd maga Yuuma. Ki volt láncolva egy poros ágyhoz. És könnyes szemmel eszméletét vesztve feküdt. Az én íriszeimbe is könny szökött a kép láttán. Fájt a szívem, hogy így kellett látnom őt és, hogy miattam tudták elrabolni mert nem voltam ott, az csak súlyosbított a fájdalmamon.
-Yuki nyugodj meg. Tudom hol van ez a hely. Kiszabaditjuk Yuumat.-próbált nyugtatni nővérem.
-Ha nem hagyom ott egyedül...
-Yuki nyugodj meg! Nem a te hibád. Ahogy ismerem azt a helyet... te sem tudtad volna megakadályozni, hogy elvigyék. Szóval nyugodj meg. Kiszabadítjuk onnan.
-Rendben. Igazad van. Le kell nyugodnom. Mondd mit kell tennem?

Yuuma szemszöge:

Amikor felébredtem még mindíg erőtlen voltam. Alig tudtam megmozdulni. A legutóbbi poros és sötét szobában voltam, ahol legelőször felébredtem. Egy olyan 10-15 perc múlva bejött az egyik fickó aki a másik helyiségben lefogott. A láncaimat eloldozta az ágytól, de menekülésre esélyem sem volt, ugyanis amint a láncok leestek egy nedves kötéllel össze kötötte hátul a kezeimet majd a lábaimat. Mivel erőm nem volt így mással próbálkoztam. Ordítani kezdtem. De ekkor visszatett az ágyra és ki ment. Kiabáltam tovább hátha valaki meghallja. Egy pár perc múlva vissza jött két ronggyal és ragasztószallaggal a kezében. Nagyon féltem. Amint ordítani kezdtem az egyik rongyot begyűrte a számba amit kiköpni nem tudtam mivel a másik ronggyal lekötötte a számat. Aztán a ragasztó szallaggal háromszor végigtekerte. Egy hangot se tudtam ki adni. Ekkor a vállára vett és kivitt a szobábol.
Sok idő után egy nagyon kicsi szobába értünk, ahol csak egy szék volt és egy lámpa. Az ember beleültetet majd beleerősített láncokkal a székbe. Majd ott hagyott. Elkezdtem zokogni a rémülettől.

Egy kis idő múlva visszajött még pár emberrel és a főnökkel együtt, aki egy táblát (amire egy hatalmas összeg volt irva) és egy kamerát hozott magával. A többiek kendőt raktak az arcukra, majd a táblát a nyakamba akasztották. A főnök elinditotta a felvételt és bele kezdett a mondandjába.
-Ha élve vissza akarják kapni a hercegnőt akkor holnap 20:00-kor legyenek a kikötőben a táblán látható összeggel. Vagy különben...-ekkor az egyik férfi egy kést szegezett a torkomhoz. Ettől hátrébb húztam a fejem, de hiába. Egy kicsit belémvágott, amitöl a könnyem is kifolyt.-...soha többé nem lesz semmilyen királyi vérvonal!-ezek után kikapcsolta a kamerát és visszavitetett a ,,szobámba". Ott aztán vissza láncoltak az ágyhoz, majd mikor már megbizonyosodtak a láncok stabilságáról leszedték a ragasztószallagot, majd a kendőt a számról, aztán kivették a számba nyomott rongyot. Mindent összeszedtek és kimentek.

,,Könyörgöm... valaki mentsen meg!"

(Szervusztok puszedlik! Oly sok idő után ujra itt vagyok. Remélem nem haragszotok a nagy kihagyásom miatt. De most idén ballagtam általánosból. Minden egyszerre volt szinte és nem volt erőm hogy irjak. De most visszatértem és remélem lesz elég ihletem, hogy folytassam a storykat. Szóval itt a következő rész és remélem tetszett, hogyha igek kérlek vote-oljatok. És commentben vagy privátban is szívesen fogadok építő jellegű kritikákat. Viszont a következő részig: A viszontlátásra!)