⤿ szöges ellentétek. ♡ 𝐦𝐢𝐧𝐬𝐮𝐧𝐠. [✔️]

5. FEJEZET

hwang hyunjin.
jó anyagi körülmények között él, jó barátok jisunggal és channal. jeonginnal.. hát.. bonyolult a kapcsolatuk. kerülik egymást, de megvan az okuk rá.

olyan dél körül, jisung kopogást hallott a bejárati ajtónál. ma szabadnapot vett ki, először az elmúlt 2 évben. anyukája szokásosan nem volt otthon, a kisboltjában dolgozott, hogy megkeresse a család napi kenyerének egy részét. borzasztóan szerette fiát, de kevés időt töltöttek együtt. egyszer jisung dolgozott, egyszer az édesanyja, sosem volt idejük egymásra. de amikor meg volt némi idejük amit együtt tölthettek, jó emléknek maradtak meg. órákon át nevettek, pletykáltak, beszélgettek. hiányzott mindkettőjüknek ez az érzés.

az alacsony fiú már rohant is az ajtó felé. ahogy odaért, résnyire kinyitva az ajtót kukucskált ki, majd amint megbizonyosodott róla, hogy drága, divatosan felöltözött legjobb barátja az, hyunjin, jobban kitárta. a fiúnál egy hatalmas csomagnyi ruha volt, egy nagy vigyorral ajkain ölelte meg a fiatalabbikat.

— hyunjin!!

— jisung!!

délután kettő óra harminc perc volt.
a két fiú még mindig a ruhákkal teli zacskóban kutatott a megfelelő ruhadarabokért. egyáltalán nem siettek. azonban jisung megfeledkezett arról, hogy a várva várt randijától csak fél óra választ el. erre csak akkor jött rá, mikor a faliórára pillantott.

— basszus, hyunjin! elfogok késni! siessünk!

— figyelj királylány, ha nem lennél ilyen válogatós, már rég ott lennél! na kapd fel ezeket, és sipirc! ez amúgy is jól állna. — adott jisung kezébe az említett fiú egy pár összehajtogatott ruhadarabot, s kezével hessegette el a fiút.

jisung úgy tett, ahogy legjobb barátja mondta. a tükörben nézegette magát. nagyon tetszett neki a látvány. egy bézs flannelinget, egy fekete vödörsapkát, és egy fekete farmert viselt. tényleg jól állt neki. hyunjin megmondta.

— köszönöm, jinnie! jövök neked eggyel.

— indulj már! és amúgy is, mikor engedtem meg hogy becézz? nem mintha nem tetszene csak- — köszörülte meg torkát mondandója után — akarom mondani, gyerünk!

jisung kuncogva egy aprót indult el az úgynevezett "randijára."
ahogy a helyszínhez ért, száját teljesen kitátva nézett körül. egy gyönyörű étterem, tele nyüzsgő emberekkel, de ez nem sokkal befolyásolta a látványt. rózsaszín, sárga, fehér, és még megannyi színben pompázó cserepes virágok lógtak le a plafonról, egy lánchoz igazítva. semmiféle zenét nem hallott, helyette a madarak csiripelését, és az emberek egybemosódó mondatait hallgathatta. ínycsiklandó ételek, finom illatok áradoztak a kis helységben, s hamarosan, meglátta minhot is. a fiúhoz képest minden gyönyörű dolog csak hab volt a tortán. a magasabbik egy bézs zakót hordott, selyemnadrággal, inggel, és nyakkendővel. soha nem látta még így kiöltözve, még el sem képzelte, de nagyon tetszett neki a látvány. annyira tetszett neki, hogy vagy 10 percen vagy 2 órán keresztül bámulhatott rá, még isten se tudja. minho csak a fiatalabbik mogyoróbarna szempárja elé tartotta a kezét, s lassan rázni kezdte azt.

— föld hívja han jisungot!

han jisung sosem volt még ennyire boldog. egy hatalmas vigyorral ajkain sétált otthona felé, lee minhoval az oldalán. ez volt élete első, s legcsodálatosabb randija, és még megannyi vár rá, a fiúval, akit annyira szeret. a találka közepén kapott egy nyakláncot. nem volt túlcsicsázva, s nem is volt túl egyszerű. ezüsttel bevont nyaklánc, egy vörös színben tündöklő rubin drágakő darabkával rajta. nagyon tetszett neki. tudni illik, a rubin szerencsét és elégedettséget hoz a szerelembe. szívhez közel hordva erősíti az érzelmeket, s elmulasztja a szívfájdalmakat. viselőjét szerelmi győzelemhez vezeti. igen, jisung otthon utána nézett egy könyvben. vajon mire tudja majd használni?