⤿ szöges ellentétek. ♡ 𝐦𝐢𝐧𝐬𝐮𝐧𝐠. [✔️]

7. FEJEZET

szörnyű volt szerelmét ily szomorúnak látni, ily gyengének. legszívesebben magához szorította volna, de nem tehette. ő volt az, aki összetörte, s ilyen gyengévé tette. haragudott magára, pont úgy haragudott magára mint jeongin őrá. vele akart lenni, legszívesebben már most megkérte volna a kezét, ahogy azt megígérte neki kiskorában. de nem tehette. tűrnie kellett, mert ez az ő hibája.

teltek a hetek, és hyunjin, s jeongin kapcsolata egyre csak romlott. jeonginnak megkellett bocsátania hyunjinnak, s hyunjinnak pedig magának kellett megbocsátania. így történt, hogy jisung és chan titkosan összeszervezett nekik egy találkozót, az iskola udvarában. mindkettőjüknek a padjukba csúsztattak egy szerelmeslevelet, melyben az állt hogy találkozni fognak. hyunjin még mindig úgy hiszi hogy jeongin, jeongin pedig úgy hogy hyunjin küldte a levelet.

azóta hónapok telhettek el, hiszen decembert írunk. minho már majdnem 2 hónapja volt jeju szigeten. közeledett a karácsony, a szeretet ünnepe. jisung családjának anyagi helyzete javult, hyunjin és jeongin ismét jól kijöttek egymással, bár még csak barátokként. jisung borzasztóan boldog volt, s már csak egy kellett neki.
minho.

— istenem, mégis mit vegyek minhonak?

— sung, nyugodj már le!

— hyun, nem fogok! fogalmam sincs mit vegyek.. - siránkozott az alacsonyabbik fiú hyunjinnak hisztisen, hiszen nem tudja, hogy párjának mégis mit vegyen. hyunjin és jisung egy helyen dolgoztak, és most éppen ebédszünetük volt, így volt idejük beszélgetni.

— te ismered jobban! nincs valami olyan, amit szeret? rajtad kívül persze.

jisung csak elvörösödött, s kuncogott egyet. — hagyd már, hyunjin..

december huszonharmadikát mutatott a naptár. jisung végül ajándékképpen egy borítékba tömörítette hogy mit szeret minhoban, közös emlékeiket, és szeretetét iránta, ami persze, nem fér bele csak egy borítékba, de hát, éreztetni lehet a szerelmet, nem? izgatottan gyömöszölte bele a csomagolópapírba egy csoki társaságában, majd váratlanul, jisungosan, álomra hajtotta fejét az asztalon.

eközben a lee családnál állt a bál. a szülők ordíttatták a tévén a török szappanoperát, felix, mint minden egyes nap, barátjával videochatelt, míg minho csak ruhát akart választani szekrényéből.

— olyan rossz hogy nem tudom veled tölteni a karácsonyt! — siránkozott felix, kissé hangosan. — ez nem fair! a bátyám bepasizott és most azzal a törpehörcsögaranyhajjal tölti a karácsonyt valami buliban, én meg itt dekkolhatok egyedül, nélküled, anyáékkal!

— vigyázz mit mondasz öcskös! a neve nem "törpehörcsögaranyhaj", hanem han jisung! és senki sem mondta hogy te nem jöhetsz, sőt, még el is hívtalak, de azt mondtad hogy inkább anyáékat viseled el mint engem! — csattant fel az idősebbik testvér, felix pedig idegesen fordult felé, kezében a telefonnal, gyors léptekkel sietett testvéréhez, míg changbin csak zavarodottan nézte párját.

— azt hiszem itt gondok lesznek... — fogta fejét changbin kuncogva.