Még egy csésze metafizikát?

Nagy kiderülések napja

Az ajtó hirtelen becsapódott, James pedig legédesebb álmából felébredve lefejelte az asztalt, és hanyatt esett a székkel, ezzel bevágva fejét a kemény padlóba, úgyhogy perceken keresztül csak csillagokat látott. Ez még nem is lett volna olyan furcsa, ha a csillagok közé nem úszott volna be lassan Bellatrix Denem arca.

A férfi felsikoltott, és próbálta elhessegetni a látomásszerű víziót, aminek az lett az eredménye, hogy egy nagy, csattanós pofont kevert le a nagyon is valóságos Bellának, aki viszonzásul jókorát rúgott az oldalába.

James felnyögött, eltakarta az arcát, és erősen próbálta meggyőzni magát arról, hogy ez csak az egyik rémálom, ami mostanában instant kísérti őt.

- Mit műveltek?

Úristen még egy hang – gondolta James, és bedugva mind a két fülét elkezdett „salalázni".

- Bella? Joy?

Bella még mindig az arcát tapogatta, miközben aggódva nézte a bolondként viselkedő James Pottert. Joy pedig a nappali ajtóban állt egy tál cseresznyével a kezében.

Lily a lépcsők felől lépett be a konyhába.

- Ó ne, már megint – sóhajtotta.

- Megint? - vonta össze a szemöldökét Bella.

- Amióta Siriusék megléptek, éjjel-nappal itt virraszt a konyhában, hogy segítsen nekik, ha megtalálták Flovert... Azóta lehetetlen normális körülmények között felébreszteni, mert mire magához tér, szétveri maga körül a berendezést, és mindenfelé hülyeségeket fantáziál a kialvatlanságtól.

- Akkor most mit csináljunk? - kérdezte Joy a magába gubózó Jamest nézve.

- Aquamenti!

Lily pálcájából jókora vízsugár csapott elő, és borította el Ágast, aki pár pillanat múlva immár éberen és csurom vizesen ácsorgott a tűzhely mellett.

Kiropogtatta a hátát, majd az őt figyelő tömegre meredt.

- Nahát... sziasztok! Bella, neked mitől ilyen vörös az arcod?

A nő elképedve tátogott, aztán legyintve kifordult az ajtón, és visszaült Remus mellé.

Egyikőjük sem volt igazán jó passzban. Remus megszerezte az információkat Tom lányáról. Kilőtték a lehetőségét, hogy lehetne testvére, így most Natalie Harp aktája feküdt előtte.

- Tiszta apja – suttogta a férfi, és óvatosan Joyra pillantott.

Hogy a kislányt megviselte-e, hogy előkerült egy valódi Denem? Egy igazán picit. Inkább az a tudat bántotta, hogy neki semmi köze vérségileg se Bellához, se Tomhoz, nem is hívhatná őket anyának vagy apának, sőt ebben az egész kompániában semmi keresni valója nem lenne.

- Szerintem nem is hasonlít rá – suttogta a kislány. - Apa jó fej, ez a csaj meg mindenkit megpróbál megölni.

- Tom is így kezdte – jelent meg Perselus az ajtóban, megjegyzését pedig három gyilkos pillantás követte. - Most mi van? Csak őszinte voltam – morogta, és ledobta magát a kandalló elé belemarkolva a cseresznyés tálba.

Bellatrix sóhajtott, majd vett egy adagot a gyümölcsből, és már ketten köpködték a lángokba a magokat.

Milyen meghitt – gondolta Lily, és azon töprengett, valóban ez e a legmegfelelőbb jelző, amivel a helyzetet illetni lehet.

Pár pillanat múlva Lisa érkezett meg utazóköpenyét a kezében tartva, és rákacsintott Lilyre. A lány izgatottan elvigyorodott, és intett, hogy kövesse a konyhába, de mielőtt még két lépést megtehetett volna, Remus kérdése szegeződött a hátának.