Még egy csésze metafizikát?

Sirius

És ahogy ígértem, a pótlás. ;) Jó olvasást!

A fiú lassított az utcasarkon, és a kinézett a konténer mögött. A sikátor üresen állt, és csak arra várt, hogy ő besétáljon, és elvégezze a napi rutint. Komótosan elcsoszogott egy kuka mellett, megriasztott egy macskát, majd ledobta a táskáját a fal mellé. Előkotort a zsebéből egy agyonhasznált zsebkendőt, megtörölte az orrát benne, majd galacsinná gyűrte és elhajította. Pár pillanat múlva már a kabát szakadásában turkált, és előhúzott egy kis zöldszínű csomagot. A feltuningolt cigaretta gyorsan elkészült, ő pedig már éppen rágyújtott volna, mikor zajt hallott a sikátor vége felől.

Hunyorogva nézte a semmit, merthogy az volt ott. A nagy büdös semmi, majd vállat vonva kipattintotta az öngyújtót, amikor...

Sirius szemszöge

Azóta követtem, hogy kijött az iskolából.

A napokban távolról figyeltem Flover és a fura szerzet kapcsolatát. A fickó minden egyes nap ott várta a lányt az egyetem előtt, mintha a testőrsége lett volna, kísérgette mindenhová. Egy pillanatra nem hagyta egyedül, és folyton beszélgettek, ami egyre inkább kétségbe ejtett.

A szemem előtt vált valóra a rémálom. Ahelyett, hogy Floverhez nekem sikerült volna közelebb kerülnöm, visszahozni őt az amnéziából, egyre távolabbra sodródott mellőlem. De legalább biztonságban volt a furcsa sötétbőrűvel.

Ami azt illeti, ő többször is kiszúrt engem, de nem adta különösebb jelét annak, hogy érdekelné, hogy figyelem őket.

Remusnak, Lilynek, és Jamesnek vissza kellett mennie dolgozni. Miután Tomot bevitték, a dimenziós problémák óriásivá nőtték ki magukat, mindenkire szükség volt.
Rám is.

Perselus volt az egyetlen, aki nem csak együtt érzett velem, hanem az utolsó szabad pillanatát is arra áldozta fel, hogy velem együtt kémkedjen a páros után. Hát igen, amit mi csináltunk, az már csak szín tiszta szaglászás volt, elvégre a terv, hogy visszahódítom Flovert, már az elején romokba dőlt. A napokban bekúszott a fejembe egy alattomos kis kérdés: tényleg te kellesz neki?

Amikor felbukkant a Roxfortban, szinte azonnal, és visszavonhatatlanul belehabarodtam. Megjegyzem, soha előtte senki nem keltette fel így az érdeklődésem, és teljesen új volt Virággal való kapcsolatom. Biztos voltam benne, hogy az enyém lesz, és ha egyszer megkapom, akkor soha többé nem eresztem el. Hogy egymásnak vagyunk teremtve születésünktől kezdve.

Úgy éreztem, hogy ez egyre inkább kétségbe vonódik, ahogy láttam az elffel lófrálni. Hogy láttam, van élete nélkülem is, és én nem hiányzok belőle. Bár hogyan is hiányozhatna valaki olyan, akit nem is ismersz?

Végül haza küldtem Perselust pihenni, és úgy döntöttem, teszek még egy utolsó elkeseredett próbálkozást Virág irányába.

Így kerültem a sikátorba.

Lilynek hála jól ismertem a muglik különböző káros szenvedélyeit, így a tudatmódosító szereket is. Amikor Ati előhúzta a különös kis zacskót a kabátjából, már tudtam, hogy nem közönséges cigit készül tekerni. Még az előtt kellett vele beszélnem, mielőtt rágyújt.

Emlékszel rám?

Egészen addig a sráccal szemben támaszkodtam a falnak láthatatlanul, így mikor megjelentem előtte, halálra rémült, elsápadt, és csak tátogni tudott.

Azt hittem, majd mond valamit. Káromkodik, vagy nekem esik, vagy megpróbál elfutni.

Ehelyett ránézett a kezében tartott cigarettára, és megszólalt: