Gyönge madár száll az égen, társra talál majd,
Fák suhognak bársony éjben, fű, fagyott talaj.
Azok, mind azok adnak e versnek okot:
Gondolkozok, tehát vagyok.
Csillag csillog magányosan a dunyha égen,
Villog, pislákol egy téri lámpa az útszélen.
Ti, ti vagytok, kik e versnek okot adtok:
Gondolkozok, tehát vagyok.
Látcsőn keresztül egy templom torony áll,
Benne egy ember isteni feloldozásra vár.
Te, te vagy az, ki miatt verset írogatok:
Gondolkozok, tehát vagyok.
Fagyoskodó idegen egy padon elterülve,
Szerelem, néha napján egyszer előjőve.
Ez az, mi e rövid versnek ad indokot:
Gondolkozok, tehát vagyok.
