Préri, száraz föld, különleges rög
Mihez egy érzelem tenger engem köt.
S ha szárazság üti fel fejét jobban az időnek,
Tenger eső, tenger árvíz sem állítja meg.
Pálma fák, párás föld, életteli centrum,
Ide épült egykoron a Forum Romanum.
S ahogy látjuk ma pusztultában a helyet,
Eszünkbe jut az elmúlás, és igen, ez az élet.
Drága éj, nevelj meg, adj szót nekem,
Hagy legyen értelemmel telve minden versem!
S én magamat a szürke örökmozgó látja,
Mennyek rétje befogadott puha, hős karjába.
Mert általatok válik a Költő azzá ami,
Hét tengernek nyelnek el óriás hullámi.
S te Árva Hajnal, burkolózva vörösbe,
Maradj picit, ne vesd a lelkeket a égkékbe.
Itt vagyok, megváltás után, tollamat fogom,
Erőmet visszanyertem, Maestro segített az úton,
Melyben megváltozott nézetem, pennámat tintába mártom,
S tovább költök, tovább élek eme Nagyvilágon!
