Lassan eljön születésem napja,
Tizenhetedik évemet töltöm akkor,
S az idő múlik, agyalok olykor rajta.
Nem vagyok még vén, sokat megélt,
S nem tudom mit hozhat a jövő,
Ám eltöltöttem életem fejlődő részét.
Tudásom raktárát anno kinyitottam,
Telt is megfele, jó, rossz, ami jött,
Az idő elrepült fejem fölött gyorsan.
Persze van még idő, lesz mit élni,
Új módon nézve a nagy világot,
S lassan szent akaratot érvényesíteni.
De tizenhét év azért nem kevés idő,
S mégis sokszor gyermekien élek,
Tűnődöm milyenek lesznek az évek,
a jövendő.
Mondják mi fiúk később érünk,
Én érzem ezt, egyet is értek vele.
Fiatalkor, mi kis-felnőttek benne élünk.
Belső konfliktusok aranykora leledzik,
Mint egy buddhista, megismervén magát.
Tapasztalatok révén tulajdonságát felfedezik.
Kíváncsian várom tíz év távlatát,
Hol leszek majd, fejlődtem-e lélekben,
S hogy megtaláltam-e majd életem célját.
