Héha napján még feldobban a szív
Mely egykor érted s néked zakatolt,
Ám a költészet tőled végleg elhív,
S köszönöm mind azt, mi velünk volt.
Megtaláltad helyed, s ez egy szép ív
Mit leírhat eme hamar összedőlt híd.
Bár már nem kívánom a szerelmet,
Csak a társaságot, ami azzal járt,
Véled beszédre adnám hűs számat,
Társalognék egy régbaráttal, nem árt.
De ámbár tűnik szívemnek, ez várhat,
Írod Te is, én is külön szinfóniánkat.
