Ha látsz bús égen battyogva izzó éji mágját,
Akkor szerető szívem szelleme vigyáz te rád.
Kívánj olykor egyet bele a mély éjszakába,
S én érted beszélek majd Mennyek udvarába'.
Ha látsz esőcseppet síkpuszta száraz lankáin,
Akkor túl kell kerekedj érzelmeid viharain.
Mert a június most december lett orcádon,
Mennyek rétjein beszédeim érted ádom.
Ha tollat látsz papír mellett, de tintát nem,
Akkor leróttam minden elmondható történetem.
S a félbehagyott versszak, mint Ádám társ nélkül,
A Mennyek kapuiban egyszer tán felcsendül.
Ha jön majd Julius rendet tenni a világon,
Akkor nyílatlan szirmaid tárd ki szép virágom.
Szépséged mutasd majd meg boldog lelkeknek,
Kik a Mennyek udvarában szólnak majd te érted.
Ha hallod a havas fenyőerdő fehér ropogását,
Akkor megtaláltad a Maestro minden tudását.
S most érted zengenék magamról magamnak,
Hátha a Mennyek rétjein újfent befogadnak.
